Történetük egy inkluzív játszótéri eszközzel indult, ma már képzéseket és érzékenyítő programokat szerveznek, érintett családoknak piknikeket tartanak. Az Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért azt szeretné segíteni, hogy a fogyatékosságot ne tabusítsuk, ne szürke és szomorú dolognak lássuk, hanem észrevegyük: a speciális igényű emberek is olyanok, mint bárki más.
Az Egy sima egy fordított egyesület története 2013-ban indult, amikor érintett anyukák és gyógypedagógusok egy inklúziót segítő eszközt – amin ép és mozgássérült gyerekek együtt tudnak játszani – szerettek volna meghonosítani a játszótereken. A rugós libikóka, amin hasalni lehet, sok helyre kikerült, de az alapítók azt vették észre: a gyerekek nem igazán használják azokat. „Rájöttünk, hogy tárgyakkal nem tudunk eredményt elérni, a kérdést messzebbről kell közelítenünk. A csapat kicsit átalakult és elkezdődött a közös munka, 2017-ben pedig hivatalosan is megalapítottuk az egyesületet Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért néven. Érzékenyítő foglalkozásokkal indultunk, mert rájöttünk: először a fejekben kell akadálymentesíteni. Ha az nincs meg, akkor a játszótéren csak bámulnak bennünket a speciális igényű gyerekünkkel” – mondja Élő Fruzsina, az egyesület egyik alapítója.
Fotó: Szász Marcell
A civilszervezet először óvodákban tartott szemléletformáló programokat, majd iskolákban. Ezek játékos foglalkozások voltak, amelyeken a gyerekek kipróbálhatták a speciális igényű társak eszközeit is. A gyerekek érdeklődőek voltak és lelkesek, elmesélték a saját történeteiket. Például hogy nagymamájuk bottal jár, hogy a nagypapájuk nem hall, vagy éppen azt, hogy láttak egy kutyát, aminek csak három lába volt. „Ezekből a történetekből már ki lehet indulni, el lehet kezdeni a beszélgetést. A legrosszabb ugyanis az, ha a fogyatékosságot tabusítjuk, szürke és szomorú dolognak látjuk. Ezt kell megváltoztatni, megmutatni, hogy az érintettek is ugyanolyan emberek, mint bárki más, ugyanazokra a dolgokra vágynak. Szeretnének játszani és tanulni, szórakozni, dolgozni.”
Segítség a tanároknak
Az érzékenyítő programok a koronavírus-járvány idején háttérbe szorultak, de annak az időszaknak is volt pozitív hozadéka. Az egyesület az egyik nagy játékgyártóval olyan módszereket dolgozott ki, amelyeket a tanárok és a szociális munkások, gyógypedagógusok tudnak alkalmazni az óvodákban, iskolákban. Készült például érzékenyítő társasjáték, aminél a gyerekek képek és legókockák segítségével tudnak megismerkedni a speciális igényű gyerekekkel. A módszerrel nyolc különleges helyzetű gyereket lehet bemutatni az iskolásoknak. Az érintettek történeteit a tanárok mesekaraktereken keresztül tudják megismertetni a diákokkal, ami hatékony módja az érzékenyítésnek. „Szoktunk érzékenyítő programokat tartani gimnazistáknak, egyetemistáknak és felnőtteknek is, attól függően, hogy hova hívnak bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy ilyen programok – ezeken ki lehet próbálni a különféle segédeszközöket is – a többségnek egyfajta »aha élményt« jelentenek. A szemléletformáló programokon olyan helyzeteket is teremtünk, amelyeknél a résztvevőknek egymást kell segíteniük” – mondja Élő Fruzsina.
Fotó: Szász Marcell
Az egyesület minden fogyatékossági típussal foglalkozik, de egyikkel sem kiemelten. „A célunk nem az, hogy valaki sokat tudjon például a látási problémákról, hanem az, hogy általában befogadó legyen. A játékoknál is figyelünk arra, hogy sokféle karaktert használjunk. A résztvevők közül valaki például a kezét nem használhatja, van, aki a látását, van, akinek folyamatosan helyben kell futnia. Utóbbival azt illusztráljuk, ha valaki ADHD-ban érintett, ami ugyan nem fogyatékosság, de az idegrendszeri sokféleségnek egy gyakori formája. Ezek a tapasztalások fontosak, mert megmutatják: sokfélék vagyunk, de ha odafigyelünk egymásra, akkor bármit meg tudunk oldani.”
Figyelni a testvérekre
Az egyesület a fogyatékossággal élő gyerekek szüleire és testvéreire külön is figyel. A szülőknek „erőforrás-csoportokat” szerveznek, a gyerekeknek pedig támogató mesecsoportokat. Ez fontos, mert a speciális igényű gyerekek testvérei ugyancsak speciális helyzetben vannak, szüleik pedig olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyekkel az ép gyerekek szülei nem. „Például gyakori, hogy a speciális igényű gyerek a szülők fókuszát nagyon elviszi, a testvérre kevésbé tudnak figyelni. Ez óhatatlan, bármennyire is igyekeznek elkerülni ezt a családok. Ilyenkor jelenthet segítséget a mesecsoport, ami a testvérekről szól, bennük oldja a feszültséget és a szorongást.”
Tart az egyesület pedagógusoknak és szülőknek képzéseket is. Ilyen például az az Augmentatív és Alternatív Kommunikáció (AAK), ami a beszédükben vagy beszédértésükben súlyosan akadályozott emberek nem beszéden alapuló kommunikációját jelenti. Ez azoknál a gyereknél vagy felnőtteknél jelent segítséget, akik beszélt nyelven nem tudnak kommunikálni. Fontos programja az egyesületnek a családi piknik is, amin jellemzően olyan családok vesznek részt, akiknek ép és speciális igényű gyerekük is van. Ennek a játékokkal és beszélgetésekkel teli programnak az a legnagyobb előnye, hogy az érintettek olyan közegben lehetnek, ahonnan biztosan nem nézik ki őket, ahol fel vannak készülve a speciális igényeikre.