Alapvetően sportként tekintünk rá, pedig a falmászás a mozgáskoordinációt és a koncentrációs képességet is fejleszti, segítséget jelenthet enyhébb autizmus spektrum zavarnál vagy ADHD-nál is. Sterczer Hildával beszélgettünk arról, hogyan működik a fejlesztésnek ez a formája.
Már közel tíz éve tart fejlesztő falmászást 4-7 éves óvodásoknak és kisiskolásoknak a Hópárduc Alapítvány, amelyhez más területen dolgozó fejlesztők is küldenek gyerekeket. A kicsik egy, maximum két évig járnak a foglalkozásokra, ez általában is jellemző az ilyen programokra – ez ugyanis az az időtartam, ami alatt a fejlesztések elérhetik az adott idegpályákon azt, amit velük el lehet érni. Persze a falmászás hobbiként ezt követően is megmaradhat, de a jellege mindenképpen változik.
„Mi alapvetően olyan gyerekekkel foglalkozunk, akiknek a mozgáskoordinációval és a figyelemmel vannak nehézségeik. Ez a két terület egymással is össze van hangolva, az idegrendszerre a mozgásnak is hatása van. Már a védőnők is abból következtetnek a csecsemők megfelelő neurológiai fejlődésére, hogy azok forgatják-e a fejüket, képesek-e átfordulni a másik oldalukra, mozgásuk mutatja-e azokat a jeleket, amelyek a koruknak megfelelő idegrendszeri állapotra utalnak. A gyerekek fejlődését egészen tízéves korukig a mozgásukkal lehet a legkomplexebben követni” – mondja Sterczer Hilda, a Hópárduc Falmászás vezetője.
Fotó: Hópárduc Falmászás
Nála férje, Erőss Zsolt halála után derült ki, hogy lányuknak nehezen megy a koncentrálás, emiatt kezdett el a témával foglalkozni – erre pedagógusi végzettsége miatt eleve volt rálátása –, így jutott el a fejlesztő falmászásig. Elvégzett egy osztrák sportmászás foglalkozásvezetői képzést, illetve a Semmelweis Egyetem mentálhigiéné szakát is.
Uralható zavarok
A fejlesztő falmászás nem csak az általános koncentrációs problémáknál jelenthet segítséget, hanem az olyan neurológiai fejlődési rendellenességeknél is, mint az ADHD és az autizmus spektrum zavar. Ezek szintje egyénenként változik, vannak gyerekek, akiknél erős tüneteket okoznak, míg másoknál csak kisebb problémákat. „Mi az enyhébb figyelemzavarral és autizmussal élő gyerekekkel tudunk foglalkozni. Ők négy-öt fős csoportokban vehetnek részt a mászásokon, ami kisebb, mint a normál fejlődésű gyerekek nyolc-tizenkét fős csoportjai. Ha az ADHD vagy az autizmus súlyosabb, akkor a falmászás már a kisebb csoportoknál is veszélyt jelenthet a gyerekekre és a környezetükre, így ilyenkor ez a megoldás nem működőképes. Emiatt szűrjük ki az ilyen jelentkezőket próbaórákon” – emeli ki az oktató.
A Hópárducnál a gyerekek nem kötélbiztosítással másznak, hanem úgynevezett boulderezéssel, ami alacsony magasságban történik, a kicsik maximum 2,7 méterre juthatnak fel. Ha leesnek, akkor egy vastag szivacs óvja meg őket a sérüléstől, így teljes biztonságban lehetnek. A fejlesztő foglalkozásokon a szülők nem vehetnek részt, lévén elvonják a kicsik figyelmét. Hátrány az is, hogy a gyerekek hajlamosak a legkisebb nehézségnél is a szülőhöz rohanni, míg ha az nincs jelen, akkor egyedül is legyőzik a kihívásokat, megoldják a feladatokat. Emiatt a szülők csak a próbaórán lehetnek jelen, amelyen a gyerekeket az oktatók egyesével nézik meg, és felmérik, megfelelő lehet-e számukra a fejlesztő falmászás. Ha igen, akkor hetente egyszer tartanak nekik ilyen órákat – azért nem gyakrabban, mert ilyen programokon a kicsik jellemzően más fejlesztések mellett vesznek részt. Maga a falmászás a gyerekeket arra taníthatja meg, hogy miképp tudnak akaratlagosan figyelni.
Fotó: Hópárduc Falmászás
Játékos eszközök
A fejlesztő falmászás a hagyományostól nem csak a csoportlétszámban különbözik, hanem abban is, hogy esetében célzott gyakorlatokkal külön is javítják a gyerekek figyelmét. Ehhez olyan eszközöket használnak – például memóriakártyát vagy legót, szalagokat vagy kislabdákat –, amelyek tulajdonképpen játékok. „A kicsiknek például színes golyókat kell meghatározott sorrendben lehozniuk a falról, vagy legódarabokat, amelyeket lent össze kell rakniuk. Ezeket a darabkákat vagy a mászófal fogásaiban helyezzük el, vagy kisebb műanyag kosarakba, amelyeket a falra rögzítünk. Itt a cél az, hogy a gyerekek a mászás során végig fejben tartsák, mit kell csinálniuk, mit kell lehozniuk, majd kirakniuk. Vannak olyan feladatok is, amelyekkel a gyerekek auditív figyelmét fejlesztjük – ezt akár iskolai előkészítőknél is lehet alkalmazni. Ezeknél feladat lehet például az, hogy ha a kicsik olyan szót hallanak, amelyekben egy bizonyos hang szerepel, akkor doboljanak egyet a falon” – mondja Sterczer Hilda.
A gyerekek a fejlesztő mászás, és az ahhoz kapcsolódó játékok során egymással is kapcsolatba kerülhetnek, ami főleg az autizmussal élő kicsiknél jelent nagy eredményt. Emiatt figyelnek az oktatók arra, hogy a feladatok kooperatívak legyenek. Fontos az is, hogy kizárólag a pozitív megerősítés eszközével éljenek, a gyerekekre azzal hassanak.