Sokáig eladóként, majd boltvezetőként dolgozott, de miután látása romlani kezdett, nem tudott ilyen feladatokat vállalni. A nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál öt éve helyezkedett el, értékesítő asztala egy szolnoki szupermarketben áll. Lukács Lenke látótérdefektusokkal ma is küzd, de a munkavégzésben ez nem akadályozza.
Lukács Lenke világ életeben a kereskedelemben dolgozott, amikor látótérszűkülete kialakult, épp boltvezetői feladatokat látott el. Szembetegsége folyamatosan súlyosbodott, így a kereskedelmi munkát nem tudta folytatni. „Egy éven át vizsgáltak az orvosok, megállapították, hogy a romlás visszafordíthatatlan. A látásom most 87 százalékos, ami azt jelenti, hogy a szemem csak 13 százalékban egészséges. Nehezen találtam olyan munkát, amit ekkora látásromlással végezhetek, egy ideig takarítóként is dolgoztam. Abban a munkakörben állandó problémám volt, mert nem láttam például a pókhálókat vagy azokat a szennyeződéseket, amelyek kívül estek a látóteremen” – mondja. Lenke egy ismerősén keresztül értesült a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatáról, ő javasolta, hogy jelentkezzen oda sorsjegyárusnak.
„Elgondolkoztam az ötleten, másnap pedig be is adtam a jelentkezésemet. Ugyan kereskedelmi jártasságom már volt, de a tabletkezelői tanfolyamot el kellett végeznem. Erre azért volt szükség, mert a karitatív hálózatnál más rendszert alkalmazunk, mint amilyet én használtam korábban. A feladataim ellátását a látótérszűkület nem nehezíti, a szemem pedig nem is romlott az elmúlt öt évben, amióta itt dolgozom. Szemüveget persze kell viselnem, mert megfelelően csak azzal látok. A céges tanfolyamokon arra is figyelnem kell, hogy mindig az első sorban üljek, mert megfelelően csak akkor tudok figyelni.” Lenke az áruházban váltótársával dolgozok, aki általában délelőttös, míg ő délutános. Ha bármilyen kérdésük, problémájuk van, tudják egymást hívni, segíteni. A karitatív hálózat munkatársa jó kapcsolatban van vásárlóival is, értékesítő asztalához gyakran lépnek törzsvevők, velük is szokott beszélgetni.
„Már három helyen is dolgoztam, amióta a karitatív hálózatnál vagyok, de mindenhol találkoztam ismerőssel. Ez részben abból adódott, hogy a korábbi munkám miatt sok olyan embert ismerek, aki a kereskedelemben dolgozott. Vannak, akik csak amiatt lépnek oda hozzám, hogy pár szót váltsanak velem. Nagyon szeretem a munkám, korábban is imádtam eladóként ténykedni, az emberekkel foglalkozni, beszélgetni. Jól esik az is, hogy a karitatív hálózatnál megbecsülnek, hogy érezhetem, fontos a munkám. Remélem, hogy a nyugdíjba vonulásom után is folytathatom ezt a munkát.” Szabadidejében Lenke kertészkedik, nagyon szereti a virágokat, mindent, ami gyönyörködteti. Régebben hobbija volt a varrás is, de azzal a szemprobléma miatt már sajnos nem tud foglalkozni. Viszont az olvasásról, noha abban szeme nagyon hamar elfárad, nem mondott le ma sem.