Négy éve árul sorsjegyeket a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, és bár még fiatal, úgy érzi: ez az a munkahely, ahol nyugdíjas koráig szívesen dolgozna. Nagy Mónika imád emberek között lenni, kutyákkal foglalkozni és kislányával utazni, nem utolsó sorban pedig nőnek lenni.
Nagy Mónika 2019 októberében kezdett el dolgozni a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy győri szupermarketben áll. Korábban a Rehab Force munkatársa volt, call centeresként végzett munkát otthonról. Születése óta mozgássérült, és bár van elektromos kerekesszéke, rövidebb távokat háromlábú bottal is meg tud tenni. A kerekesszék amiatt fontos, hogy a háztartási feladatokat is akadálymentesen végezhesse, el tudja látni magát és a családját. Ehhez elengedhetetlen, hogy főzés közben ülhessen, el tudjon menni az elektromos kerekesszékkel bevásárolni. Fogyatékossága a munkavégzésben sem akadályozza, minden feladatot meg tud oldani egyedül.
„Az egyik barátnőm már korábban is a karitatív hálózatnál dolgozott, de abban az időszakban még nem volt felvétel. Sajnáltam ezt, a férjemnek pedig mindig mondogattam, hogy számomra ez az álommunkahely. Aztán az egyik nap kitaláltam, hogy írok a vállaltnak, hátha újra van álláslehetőség. Meglepetésemre rögtön másnap jött a válasz, jelezték, hogy foglalkoztatnának, de csak akkor, ha megfelelő számomra a délután. Tudtam, hogy párom szülei tudnak minket segíteni a gyerekek közüli teendőkben, így szívesen elvállaltam a délutáni munkát. A felvételt egy interjú előzte meg, de abban sem volt semmilyen fennakadás” – meséli a karitatív hálózat munkatársa.
Tiszta terápia
Elsőre furcsának tűnhet, de a munkavégzést az sem akadályozza, hogy Mónikai diszlexiás és diszkalkuliás. „Ez számomra hatalmas ugrás volt, de a főnökeim kedvesek és aranyosan voltak, bíztak abban, hogy meg tudom oldani a feladatokat. Most már eljutottam oda, hogy a diszlexia és diszkalkulia nem is zavar, olyan, mintha ezek a képességzavarok eltűntek volna. Már fejben számolom a pénzt, tudom, pontosan mennyi sorsjegyem van. A technikám az, hogy minden sorsjegyen más színű gumi van, és a kötegből mindent én húzok ki, majd adok oda a vevőnek. De persze húzhat ő is, de akkor is én nyújtom neki oda. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy mindent számon tartsak, követni tudjak. Szóval nálam ez a munka egyfajta terápiaként is működik. Abban is segített, hogy rendezett legyen az életterem, megtanuljak otthon is rendet tartani. Korábban azt sem gondoltam volna, hogy élhetek ennyire teljes életet, lehetek másokkal ennyire közvetlen kapcsolatban. Most már teljes egésznek érzem magam, hasznosnak és egészségesnek, azt érzem, innen fogok nyugdíjba menni” – mondja Mónika.
Nőnek lenni jó!
A karitatív hálózat munkatársa a sorsjegyárusi munka mellett modellkedik is, az a hobbija. Imád nő lenni, az Ability Fashiontől pedig lehetőséget kapott arra, hogy a társadalomnak a divat világán keresztül is teljes értékű tagja legyen. Emellett hobbija az utazás és a kutyákkal való foglalkozás, most is van egy csivavájuk és két sarpejük. Hivatalos segítőkutyája ugyan nincs, de egy korábbi kedvencének bonyolult feladatokat is megtanított. Az eb például képes volt arra, hogy ha esetleg elesett, akkor parancsszóra behúzza őt a szobába, telefonközelbe. Ilyen persze nem sokszor fordult elő, de amikor igen, akkor a kutya nagy segítséget jelentett. Az utazástól sem riasztja vissza semmi, mint mondja, pókerarccal felül a vonatra akár egyedül is, volt már így fesztiválon is. Legtöbbször a kislányával utazik, vele járt már Sopronban, Szombathelyen, Tatabányán, Oroszlányban, Komáromban és Budapesten is. Most épp a schönbrunni állatkertbe készülnek, meg akarják nézni az ottani kastélyt is.