null

A színpadon is egymás mellett

Közel 20 éve működik nyitott alkotóközösségként a MáSzínház, amelynek előadásaiban szinte a kezdetek óta egyenértékű partnerekként játszanak együtt ép értelmű és értelmi fogyatékossággal élő színészek. Hamarosan bemutatják új darabjukat, és már tervben van a következő, amihez külön kampány készült. Ennek része egy olyan darab, ami túlmutat az adakozás témáján, és ami szeretne edukálni, falakat lebontani.

A MáSzínház neve az elmúlt két évtizedben fogalommá vált, hozzá hasonló társulat nincs még egy az országban. Munkatársai heti rendszerességgel tartanak fejlesztő foglalkozásokat fogyatékossággal élő és ép értelmű fiataloknak, részben inkluzív csoportokban, és járnak interaktív, színházi nevelési előadásokkal általános iskolákba, középiskolákba és egyetemekre is. Működtetnek emellett inkluzív színházat, amelyben együtt dolgoznak fogyatékossággal élő kollégák és ép értelmű színészek, rendezők, dramaturgok, díszlet- és jelmeztervezők. A társulatnak december 20-án premierje is lesz a Ráday utcában. A Napforduló, avagy a leghosszabb világosság című inkluzív előadásban Shakespeare vígjátékát, a Szentivánéji álmot dolgozzák fel. Rendezője Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus, a MáSzínház művészeti vezetője.

„Ebben a darabban négy értelmi fogyatékossággal élő kolléga játszik, melléjük pedig érkezett öt tipikus fejlődésű, ép értelmű színész. Köztük van Grisnik Petra és Takács Gergő, akikkel korábban már dolgoztuk együtt, illetve Pignitzky-Németh Viktória, bábszínész. Ő tanárként már régóta velünk van, de színészként most fog először nálunk szerepelni. Játszik az új darabunkban Mesés Gáspár és Kövesi Csenge is. Mi az előadásainkba mindig igyekszünk bevonni olyan színészeket, akik még nem játszottak velünk. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy az a gondolkodás, aminek a mentén az előadásainkat létrehozzuk, máshol is elterjedhessen” – mondja Márton Gábor Csaba, a MáSzínház adományszervezője. A Szentivánéji álom történetének középpontjában ezúttal a mesteremberek állnak, őket alakítják az értelmi fogyatékos kollégák – Halmágyi Gábor, Németh Csaba Péter, Stark Ádám és Tábori Mihály –, míg Titániát, Oberont, Lysandert, Pukkot és Hermiát az ép értelmű színészek formálják meg. A próbák augusztus végén indultak, ami hosszú időnek tűnhet, ugyanakkor az eltérő neurológiai fejlődésű kollégáknak hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy magukévá tegyék a szövegeket, és rögzüljenek bennük a próbák során elhangzó instrukciók. Ugyanakkor van, aki a szövegtudásával az ép értelmű kollégáit segíti ki. A társulat fix próbanapja a péntek volt, de mellette voltak még külön próbák is.

Láthatáron a következő darab

A MáSzínháznak november végén adománygyűjtő kampánya is indult, ami – függetlenül attól, hogy nevesített célja az új, Pük-pük-pük című inkluzív darab bemutatása – szeretne túlmutatni az adakozás témáján, és szeretne szélesebb körben is edukálni, falakat lebontani. „A kampányhoz forgattunk egy videót is, amelyben Rózsa Luca slammer szövegét mondják el a készülő darab alkotói, egyszerre emelkedetten és vagányan tematizálva az el- és befogadás témáját. A kampányunk egyik csúcspontja december 3-a lesz, akkorra esik ugyanis a Black Fridayt ellenpontozó Giving Tuesday, azaz Adakozó Kedd. Ez a dátum azért is különleges, mert ez a Fogyatékos emberek világnapja, ami a mi esetünkben különösen fontos.”

A társulat a Befog(ad)od? kampányra egy hosszabb folyamat részeként tekint. Azt szeretnék vele elérni, hogy az inklúzió fogalma tiszta és egyértelmű legyen. „Azt érezzük, hogy ezt a kifejezést sokan még ma is keverik az integrációval, pedig a két szó nem szinonima. Az integráció azt jelenti, hogy van egy átlagos, többségi csoport, amelybe integrálni kell a többségtől eltérő embereket, míg az inklúziónál azt vesszük alapul, hogy az emberek sokfélék, és a közösségeket a tagjai összetettségéhez igazodva kell működtetni. Mi például úgy állítunk fogyatékossággal élő embereket színpadra, hogy megfelelő időkeretet adunk nekik a felkészülésre és partnerként, kollégaként kezeljük őket. Mindeközben sok időt és energiát fektetünk abba is, hogy edukáljuk az ép értelmű színészeket. A végeredmény így lehet tényleg inkluzív, így mutathat túl azon, hogy a színpadon az épek mellett egyszerűen csak jelen vannak értelmi fogyatékos emberek. Van egy másik célunk is, ami abból ered, hogy még ma is sok az olyan program, aktivitás és épület, ami nem inkluzív módon működik. A most indult kampányunkban erre is szeretnénk felhívni a figyelmet.”

A közös éneklés több, mint terápia

Sokan betegségként tekintenek rá, pedig az afázia „csak” egy állapot, ami a rá jellemző szerzett beszédzavar miatt kommunikációs nehézséget okoz. Az ezzel élők zeneterápia segítségével is fejleszthetők, amiben a Hangadó énekegyüttes szintet lép: náluk az érintettek nemcsak terápiaként használják a közös éneklést és zenélést, hanem előadóművészként is színpadra állnak, hogy ott a közönséget lenyűgözzék, a sorstársakat pedig segítsék.

Elolvasom

A Völgyzugolyházban minden a kacifántos gyerekekről szól

Az intézményi rendszerből kieső, súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekeknek nyújt oktatási alternatívát a Völgyzugolyház, amelyet érintett anyukák hívtak életre Rákosmentén. Nyugodt és szeretettel teli sziget ez minden olyan ’kacifántos’ gyereknek, akinek a megfelelő fejlesztése amúgy komoly nehézségbe ütközne.

Elolvasom

Mennyire akadálymentesek hazánkban a boltok? – Újabb írás Drávucz Rita tollából

Magyarországon már jó pár vállalat nyitott arra, hogy fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberektámogatásával foglalkozzon, de sajnos ez még mindig nem számottevő. Kíváncsi voltam és megkerestem néhány nagyobb hazai élelmiszer- és hipermarketláncot, hogy megnézzem, náluk mi a helyzet a fogyatékossággal élő munkavállalók integrációjával és a speciális igényű fogyasztók kiszolgálásával kapcsolatban. 

Elolvasom