null

„A társadalmat nem direkt módon kell érzékenyíteni, hanem lépésről lépésre”

Három évtizede egyengeti az értelmi akadályozottsággal élők mindennapjait a Lámpás ’92 Alapítvány, amely a fogyatékossággal élő fiataloknak nem csak saját műhelyeiben biztosít kreatív munkát, hanem segíti a nyílt munkaerőpiacra történő kijutásukat is. Az alapítványnál azt vallják: a közös foglalkozások remek eszközei a társadalmi érzékenyítésnek, de sosem hirtelen rázúdítva az emberekre.

Idén 30 éves a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány, amely azzal a céllal jött létre, hogy elsősorban értelmi fogyatékkal élőknek nyújtson kiscsoportos, lakóotthoni ellátást. Már a kezdetekben emberléptékű egységekben gondolkodtak. „Az ötlet az egyik gyermekkori barátom édesanyjától származik. Ő akkoriban egy értelmi fogyatékossággal élőket ellátó nagyintézményben dolgozott, ahol lehetősége nyílt arra, hogy nyugat-európai tanulmányutakon vegyen részt. Az alapítványt ezen tapasztalatai alapján hozta létre néhány bátor szociális szakemberrel. Főleg az állami gondoskodásban nevelkedő, enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékkal élőkre fókuszáltak, őket költöztették először egy gödi családi házba. Ez a terv a ’90-es években abszolút újnak számított, lévén akkoriban még jellemzően a nagy intézmények látták el a fogyatékkal élőket, a külvilágtól elszigetelve” – mondja Varga Zoltán, a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány elnöke.

Varga Zoltánnak már tizenéves korában lehetősége nyílt arra, hogy elmenjen az alapítvány kirándulásaira és táboraiba, megismerkedhessen fogyatékkal élő fiatalokkal. Sorkatonai kötelezettségét is a Lámpás szolgálatában teljesítette, ahol első szakmáját – a Gundel Károly vendéglátóipari szakközépiskolában végzett – is hasznosítani tudta. Az alapítvány ellátottjait elvitte az alma materbe is, ahol tárt karokkal fogadták őket. Az értelmi akadályozottsággal élő fiatalok tankonyhákon dolgozhattak, konyhai segéderők lettek. A Lámpás az iskolával azóta is sok közös programot szervez, az ellátottjai számára pedig további lehetőségeket teremt.

Hogy az életük teljes legyen

Az alapítvány jelenleg 19 intézményt működtet, a kis létszámú lakóotthonok mellett van például támogató szolgálatuk, gyermekvédelmi intézményük, foglalkoztatási és képzőművészeti programjuk. Több száz embert látnak el teljeskörűen, viszonylag nagy szakemberstábbal. Főleg Budapesten és a fővárosi agglomerációban vannak jelen, illetve Fejér megyében.

„Fő célunk, hogy ellátottjainknak minél teljesebb életet biztosítsunk, és elérjük, hogy jól boldoguljanak a munka világában. Ezt segíti többek között alapítványunk foglalkoztatási és művészeti programja is, ami 20 éve indult. Ez a kezdeményezés az értelmi fogyatékossággal élő, tehetséges Kárpát-medencei fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy a képzőművészet eszközeivel kifejezhessék gondolataikat, érzéseiket. A tehetségkutatás mellett folyamatosan szervezünk alkotóműhelyeket is. A legnagyobb nyári művészeti tábort mindig a Börzsöny szívében, Kemencén tartjuk, ahol minden nap más ismert képzőművész – közülük többen Munkácsy-díjasok – dolgozik a kismaestroinkkal. A megszületett alkotásokból kiállításokat tartunk, ezzel is bemutatva különleges alkotóink életét és művészetét. Az alkotások jól reprezentálják, hogy ezek a sérült, ám tehetséges emberek milyen érzékenységgel tudják bemutatni a világunkat, a mindnyájunkat foglalkoztató kérdéseket. A társadalom direkt érzékenyítésében nem hiszek, szerintem nem is működik: azt látjuk, hogy kellő felkészítés nélkül hiába ültetünk egymás mellé ép és értelmi fogyatékkal elő embereket, azok egymással nem feltétlenül tudnak mit kezdeni” – emeli ki Varga Zoltán.

A fokozatosságra és a fogadó intézmény felkészítésére akkor is figyel az alapítvány, amikor gondozottjait a nyílt munkaerőpiacra vezeti ki. Együttműködnek például asztalosipari vállalattal és takarítócéggel is. Több lakójuk dolgozik hipermarketekben is árufeltöltőként, az évek során az ottani csapat hasznos, értékes tagjává válva.

A szemüveglencse új élete

Az alapítvány létrehozott olyan kézműves műhelyeket is, ahol izgalmas mesterségeket tanulhatnak az értelmi sérültek. Ehhez kezdetben Erdélyből hívtak kézműves oktatókat, a segítségükkel kihalt mesterségeket is életre keltettek, karöltve a hazai formatervezőkkel és dizájnerekkel. Ez igazi sikertörténet lett, pedig olykor csak kényszerűségből – lévén új alapanyagokra nem volt pénzük – kezdték el kutatni, hogy partnereiknek és az ismerős cégeknek milyen gyártás során keletkezett feleslegük maradt. Egyik legnagyobb sikerüket az hozta, amikor hazai és nemzetközi optikai cégeket, lencsegyártókat kerestek meg. Tőlük selejt lencséket kértek, amelyeknek a megsemmisítése csak plusz terhet jelentett volna a vállalatoknak. Pár tervezővel és kézműves mesterrel elkezdtek ötletelni, így született meg az alapítvány re-design vonala. Ehhez eleinte az otthonok kertjeiben ültetett virágokat használták fel, melyek préselve kerültek a lencsékre. Ezzel egyedi virágékszer-kollekció született.

Az alapítvány egyik legkeresettebb márkája a L’umina

Munkájukat dicséri az a tavaly bemutatott dizájn lámpacsalád is, ami az alapítvány egyik legkeresettebb terméke, a L’umina. Emellett imádják a vevők azokat a kézi szövésű gyapjúszőnyegeket is, amelyeknek színvilágát közösen tervezhetik meg a fogyatékkal élő készítőkkel. Az alapítvány foglalkoztatási programjának évi két-három termékfejlesztése van. Tavaly decemberben egyik műhelyükből került ki az „Érték vagy!” minisztériumi díj is. Ebben olyan alapanyagokat ötvöztek izgalmasan, mint a tölgyfa, a plexi és a fém, belecsempészték a fényt és a Lámpás talán összes üzenetét.

Van mire büszkének lenni

A szervezet különösen büszke a Helene ékszerkollekcióra, ami szorosan kötődik a Helikon Kastélymúzeum által hűen gondozott örökséghez. Kézművesműhelyük alkotta meg azt az exkluzív virágékszer-kollekciót, mely a Festeticsek virágszimbólumát, a kálát jeleníti meg.

A Lámpásnak nemrég saját fagylaltja is lett, szintén az értelmi akadályozottsággal élő ellátottak közreműködésével. „Egy fagylaltkészítő mester tavaly megkeresett minket, elmondva, hogy nagyon tetszik neki a küldetésünk, szellemiségünk. Év elején elkezdtünk közösen gondolkodni, és kitaláltuk, hogy az alapítvány 30. születésnapjára készülhetne egy saját fagylalt. Elindult egy kísérletezés, végül pedig megszületett a Lámpik mosolya nevű fagylalt, ami egy soroksári nagyáruházban kapható. Az alapját a krémes sajttorta adja, van benne karamell és ízletes málna, illetve roppanós crunchy is. A Cremában ez a legkeresettebb fagyi, ami mindig mosolyt csal az arcokra – mondja Varga Zoltán.

Az alapítványnak vannak új tervei is, a következő években például új otthonokat nyitnak értelmi fogyatékossággal élők számára. Emellett célul tűzték ki egy nemzetközi művészeti központ létrehozását is.

„A pszichés zavarok négyötöde már gyerekkorban kiszűrhető”

Ha a fejlődési eltérésekből adódó mentális problémákat időben felismernék, az érintettek pedig megkapnák az adekvát terápiát, akkor felnőttként nagyobb eséllyel lehetnének képesek arra, hogy saját eszközeikkel oldják meg a nehézségeiket. Ez szeretné segíteni a Vadaskert Kórház és Szakambulancia, amelynek szakemberei három évtizede dolgoznak a gyerekek lelki egészségéért.

Elolvasom

Vak vagy!? Igen, vak vagyok!

Kalandosan indult az útjuk, de bebizonyították, látássérültként is lehet szigetkört futni, maratont teljesíteni, focizni, akár extrém sportokat is űzni. Hogyan kezdődött a LÁSS egyesület története?

Elolvasom