A támogatott lakhatás fantasztikus lehetőséget jelent a fogyatékossággal élő emberek számára, hiszen segíti, hogy amennyire csak lehet, önállóvá váljanak, és akár a nyílt munkaerőpiacon és el tudjanak helyezkedni. A Down Alapítvány már régóta működtet ilyen otthonokat, nemrég pedig egy új házat is átadott a fiataloknak.
Szeptemberben nyitották meg a fővárosi XV. kerületben a Down Alapítvány új lakóotthonát, amelyben tizenketten élnek támogatott lakhatás keretében. A frissen átadott ingatlan mindössze néhány utcányira található az alapítvány másik lakóotthonától, amelyben már több mint 25 éve működik ilyen típusú, önálló életvitelt támogató szolgáltatás, amelynek része a foglalkoztatás is. Az alapítvány ezek mellett négy másik házban és hat lakásban biztosít támogatott lakhatást összesen több mint száz érintetteknek.
„A támogatott lakhatás olyan szolgáltatás, ami a lehető legönállóbb életvitelre és folyamatos fejlődésre ad lehetőséget. Működhet ez kétszemélyes, ötszemélyes, vagy éppen tizenkét személyes lakásban vagy házban. Mi igyekszünk kihasználni ezt a maximális létszámot – próbálunk erre alkalmas ingatlanokat venni –, mert a beköltözők támogatását és fejlesztését így tudjuk hatékonyan megoldani” – mondja dr. Gruiz Katalin, a Down Alapítvány elnöke. A nagyobb létszám azért előnyös, mert az ilyen szolgáltatásnak komoly munkaerőigénye van, ugyanakkor az nem egyenesen arányos a lakók számával: azt lehet mondani, hogy hat emberre nagyjából ugyanannyi szociális támogató kell, mint tizenkettőre.
Állandó jelenlét
„Ennél a típusú lakhatásnál folyamatos jelenlétre van szükség, hogy ha bárkinek segítségre van szüksége, az helyben legyen. Számolva azzal, hogy a napi 24 óra három műszakot jelent, és ebből kiesnek a szabadságok, pusztán emiatt négy segítőre van szükség otthononként, a lakók számától függetlenül. Ehhez jön még a személyi igény, ami abból adódik, hogy vannak, akiknek a közlekedéshez, míg másoknak a főzéshez, vagy éppen az ügyintézéshez kell támogatás. Kell segítség akkor is, ha valaki beteg vagy nyugtalan, vagy esetleg nehézsége van a gyógyszerszedéssel. Emiatt van az, hogy az otthonokban dolgozó szakembereknek napi 24 órájában is van teendőjük. A gyakorlat egyébként az, hogy aki estétől reggelig dolgozik, annak a munkaideje nem nyolc óra, hanem tizenkettő” – mondja dr. Gruiz Katalin.
Fotó: Down Alapítvány
A Down Alapítvány otthonaiban a lakók jellemzően ketten vannak egy szobában, ez a legtöbb esetben jó megoldás. „Míg egy átlagembernek jól eshet, ha a napi munka után otthon magára csukja a szobája ajtaját és ott egyedül lehet, addig nálunk ritkán van erre igény. A Down-szindrómás emberek szeretnek ketten, vagy akár többen is egy szobában lakni, de az utóbbit nem engedik a jogszabályok. Emiatt a gyakorlat az, hogy az érintettek 'átjárnak' egymáshoz 'bandázni', de aludni mindenki a maga szobájába megy." A fiatalok imádják a közösségi programokat is, szeretnek sokan együtt lenni. Az otthonokban általában mindig kialakul egy remek közösség.
„Azt, hogy az érintettek folyamatosan fejlődjenek, a mindennapi tevékenységbe ágyazott fejlesztéssel segítjük. Ehhez előzetesen felmérjük, kinek mire van szüksége, meddig jutott az előéletében, miben mennyire önálló. Tisztázzuk például, hogy ki milyen szinten tud önállóan tisztálkodni, fogat mosni. Ugyanez a helyzet a vásárlással, pénzhasználattal, a takarítással, munkahelyre eljutással, és az ezekhez hasonló, teljesen átlagos, hétköznapi teendőkkel. Ha mindezeket felmértük és megfigyeltük az egyéni működéseket, akkor onnan segítjük a továbblépést. Akinek van okostelefonja, annak meg kell tanulnia az alkalmazások biztonságos használatát is. Az ilyen jellegű tudásanyagot sokszor a nulláról kell átadni, mert az érintettek korábbi életükben vagy szegregáltan éltek, vagy olyan családban, ahol nem feltétlen hagyták őket önállósodni.”
Segítség mindenkinek
Azokba a lakásokba és házakba, amelyek támogatott lakhatást biztosítanak, a fiatalok egy része a Down Alapítvány átmeneti otthonaiból kerül át. A civilszervezet két ilyet is fenntart, összesen ötven férőhellyel. Ezek amolyan krízisotthonok, ahová a család problémás élethelyzete, vagy a szülő betegsége esetén maximum egy évre kerülhetnek be a fogyatékos személyek. Az is gyakori, hogy a szülő halála indokolja ezt az átmeneti megoldást.
„Akik az ilyen otthonokban ragadnak, azok valamilyen végleges megoldásra várnak, így amint arra lehetőség nyílik, átkerülnek a támogatott lakhatásba. Enélkül nem szabadulnának fel helyek az átmeneti otthonokban sem. Az innen érkezők egyébként jellemzően nem fiatalok, hanem olyan személyek, akik 40-50 évesen vágnak bele az önálló életvitelbe, ami sok esetben túl késő. A támogatott lakhatásba érkezők másik fele olyan fiatal, aki pici kora óta hozzánk tartozik. Őket a szülők már babaként is hozták hozzánk fejlesztésre, és felnőve önálló életüket is szeretnék velünk kezdeni” – mondja dr. Gruiz Katalin. Az alapítvány az idén átadott támogatott lakhatás mellett – aminek létrejöttét a Fővárosi Szociális Közalapítvány 40 millió forinttal támogatta – jövőre is szeretne két új egységet nyitni. Erre már sikerült pályázaton elnyerniük a szükséges forrást is.
Fotó: Down Alapítvány
Az önálló életvitel és a támogatott lakhatás mindenkinek előny, hiszen lehetővé teszi, hogy az önállósodó, szülőktől elköltöző fiatalok munkát vállalhassanak. „Nálunk az érintettek egy része szociális foglalkoztatásban, másik része rehabilitációs foglalkoztatásban vesz részt. Ilyen céllal mi is működtetünk kézműves műhelyeket, ahol csodálatos termékek készülnek kerámiából, bőrből, nemezből, vagy éppen papírmaséból. Vannak, akik el tudnak helyezkedni a nyílt munkaerőpiacon is, de ehhez támogatás is szükséges. Ez a típusú munkavállalás mindenkinek nagy vágya. Jelenleg 15 lakónk dolgozik ’kint’, elsősorban a vendéglátásban vagy a kereskedelemben. Fantasztikus eredmény ez, mert azt jelenti, hogy az értelmi fogyatékos emberek amennyire csak lehet, önállóvá válnak, és helyt állnak egy átlagos munkahelyen.”
Az alapítvány a vendéglátást és a kereskedelmet azért helyezte előtérbe, mert ezeken a munkahelyeken az érintettek látszódnak. „Ez azért jó, mert így tényleg megvalósulhat az inkluzív foglalkoztatás, és a többségi társadalom tagjai is megtapasztalhatják, hogy a Down-szindrómás vagy más értelmi fogyatékos emberek is be tudnak tölteni klasszikus munkaköröket, olyanokat, mint bárki más. A különbség csak annyi, hogy mindegyikük mellett van egy támogató szakember – egy job coach –, aki a mi kollégánk, és többnyire munkapszichológus végzettségű. Ezt a fajta, inkluzív munkavégzést mindig kíséri felkészítés, és vannak tréningek, esetmegbeszélések is mind a munkavállalók, mind a kollégák számára. Ha bármilyen probléma előáll, akár mediációra is van lehetőség. Erre a programunkra is nagyon büszkék vagyunk.”
