A látássérültekkel és a látássérülésekkel kapcsolatban rengeteg tévhit terjeng, és van jelen még azok fejében is, akik amúgy tájékozottabbak a fogyatékossági kérdésekben. Megnéztük, hogy a hétköznapokban mik azok a félreértések és kellemetlenségek, amelyek ma is nagyon gyakoriak.
1. A látássérültek semmit sem látnak, vagy csak alig látnak valamit
„Ez a feltételezés arra utal, hogy az emberek keverik a vakságot és a látássérülést, azokat egyfajta szinonimaként kezelik. Eközben a látássérült egy gyűjtőkategória, ami magába foglalja a gyengénlátókat, az aliglátókat és a vakokat is. Vaknak az minősül, akinek a látása 0 és 3 százalék közötti, míg aliglátónak az, akinek 4 és 10 százalék közötti. A gyengénlátók látása 11 és 33 százalék között mozoghat, tehát vannak köztük olyanok is, akik még rendelkeznek a látásuk harmadával. Nekik jogosítványuk nem lehet, de közlekedhetnek a mindennapokban kerékpárral, környezetük pedig észre sem veszi a látásromlásukat. Ez így van még az átlagos munkahelyeken is” – mondja Bukta Bence, a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének elnöke, aki kollégáival összegyűjtötte számunkra azokat a tévhiteket, amelyekkel a látássérültek a leggyakrabban találkoznak.
2. A látássérültet a vakvezető kutya vezeti
„A vakvezető kutya kizárólag azt teszi meg, amit a gazdája mond neki, mások utasításainak nem engedelmeskedik. Emiatt teljesen felesleges egy adott útvonalat a kutyának magyarázni. Olyan sincs, hogy a kutya tudja az utat: a kutya csak akkor megy balra vagy jobbra, ha arra kap utasítást a gazdájától.”
Fotó: Unsplash
3. A látássérültek csoportja nagyon homogén
„Sokan gondolják, hogy a látássérültek egyformák, mindegyikük fehér botot használ és napszemüveget hord. De ez sincs így, mi is sokfélék vagyunk. Van, aki használ fehér botot, van, aki nem, és ez a helyzet a napszemüveggel és bármilyen egyéb kérdéssel. Különbözőek lehetnek az értelmi képességeink, és nem egyforma az ápoltsági szintünk sem. Sokan azt is feltételezik, hogy a látássérülteket nem érdekli sem a külső megjelenésük, sem a divat. Ugyanakkor ezek a kérdések sok látássérültet foglalkoztatnak, sokan szeretnek kifejezetten szépen felöltözni, divatos ruhákat és kiegészítőket viselni, a színeket jól összeilleszteni. Persze vannak köztük olyanok is, akiket ezek a kérdések nem érdekelnek, de ez így van a látóknál is.”
4. A látássérültek hallása és egyéb érzékszervi észlelése sokkal fejlettebb, mint az átlagembereké
„Ezt a hétköznapokban egyfajta szuperképességként szokták felhozni, pedig nincs valóságalapja, nem hallunk jobban, és nem jobb a szaglásunk és a tapintásunk sem. Az érzékszerveink ugyanúgy működnek, mint bárki másnál, a különbség csak annyi, hogy sokkal több energiát fordítunk arra, hogy értékeljük az ezekből érkező jeleket, ingereket. Ez komoly koncentrációt igényel, csak ezáltal juthatunk több információhoz például a hallásunkból. A szuperképesség érzetét az erősítheti a kívülállókban, hogy az efféle koncentráció nálunk nemcsak alapvetés, hanem adott esetben fejlesztőjátékok segítségével is próbáljuk tréningezni. De ha az egyéb érzékszerveikre a látók is jobban figyelnének, akkor ők is több információhoz juthatnának az azokon keresztül érkező ingerekből.”
5. A látássérültek Braille-írást olvasnak
„Szemléletformáló programokra mi is viszünk Braille-írást és hozzá tartozó írógépet, de a látássérültek túlnyomó többsége már nem használja ezt az írásformát, sokan – főleg a fiatalabbak – pedig nem is ismerik. Pedig a Braille-írás amúgy hasznos, mert az okoseszközök világában hiába nincs rá szükség, de a memória fejlesztését segíti. A hallás alapján elsajátított tudás soha nem lesz olyan erős, mint az, amit Braille-írásból, tapintással sajátítunk el, ezt mindenki érzi, aki valaha alkalmazta az olvasásnak ezt a formáját.
Fotó: Unsplash
6. A látássérültek nem tudnak számítógépet és okostelefont használni
„Rengetegen feltételezik ezt, pedig a számítógépek, laptopok és okostelefonok mellett minden elektronikai eszközzel boldogulunk, legyen az okostévé, okosóra vagy bármi egyéb. A számítógépeket és az okoseszközöket – ha a látásmaradvány ahhoz még elegendő – remekül tudjuk használni képernyőnagyító szoftverek, vagy végső esetben képernyőolvasó szoftverek segítségével. Nincs olyan operációs rendszer és programcsomag – legyen az böngésző, szövegszerkesztő, levelezőrendszer, vagy irodai alkalmazás –, amelyhez ilyenek ne állnának rendelkezésre. Ugyanez a helyzet az okostelefonokkal, az okosórák és az okostévék többségével, és még a játékkonzolokkal is, amiket jellemzően ugyanúgy tudunk használni, mint a látók.”
7. A látássérültek csak speciális munkahelyen, speciális munkakörnyezetben tudnak dolgozni
„Ez napjainkban az egyik legkárosabb tévhit, ami sok nyílt munkaerőpiaci lehetőséget vesz el a látássérültektől. A hiedelmet már önmagában cáfolja, hogy a számítógépeket és az okoseszközöket is tudjuk használni, és tudunk egyedül közlekedni is. Persze grafikai tervező és szívsebész nem lesz egy látássérültből, de a lehetőségek tárháza így is nagyon széles. A jogászok között például nagyon sok a vak, és sok a zenész, a tanár vagy az informatikus is. De említhetném az ügyfélszolgálatos munkatársakat és a masszőröket is. A lényeg, hogy a képességeivel és a korlátaival mindenki tisztában legyen. A munkáltatóknak azt is érdemes tudniuk, hogy a látássérültek jellemzően nagyon hűségesek a munkahelyükhöz, a bizonyítási vágy miatt pedig sokszor felkészültebbek az ép munkatársaknál is.”
Fotó: Unsplash
8. A vak emberek nem tudnak önállóan bevásárolni, mindig kell melléjük kísérő
„Ismeretlen útvonalakon tényleg jól jön, ha van mellettünk valaki, de ez ilyenkor sem kötelező. Vannak például olyan bottechnikák, amelyek ilyenkor is segítenek bennünket, és amelyekkel nemcsak utcán, hanem ismeretlen épületekben is tudunk boldogulni. A mai világban a bevásárlást is meg tudjuk oldani, nehézséget csak az okoz, ha az adott üzlet nagyobb. Ezeken a helyszíneken az áruházi munkatársak szoktak bennünket segíteni. Jó választás számunra a házhoz szállítás is, ahol a rendeléseket pillanatok alatt össze tudjuk állítani segítség nélkül. A látássérültek tudják kezelni a pénzt is, az okostelefonok segítségével pedig már a papír bankjegyeket is könnyen felismerik. A bankkártyás fizetésekről szintén kapunk azonnali visszajelzést a telefonunkra, ahogyan bárki más.”
9. A látássérültek örülnek minden segítségnek
„Ez nincs így, a kéretlen segítség pedig még árthat is. Egyszerűen nem kellemes, ha valaki megfogja a karunkat és automatikusan elkezd bennünket kísérni. Én ilyenkor mindig megállok és megkérdezem, hogy hová megyünk. Mert ahogyan a látók, úgy a látássérültek sem szeretik, ha idegenek kéretlenül fogdossák őket, vagy tudni vélik, hogy éppen hova tartanak. Engem egyszer majdnem bekísértek egy misére, hiába mondtam többször, hogy nem a templomba tartok. Emiatt a legfontosabb, hogy minden esetben kérdezni kell. Akinek segíteni szeretnénk, azt meg kell kérdezni arról, hogy egyáltalán van-e szüksége segítségre, ismeri-e a környéket. Meg kell kérdezni azt is, hogy pontosan miben tudunk segíteni.”
10. A vak emberek nem néznek filmeket, nem járnak moziba és színházba, nem szeretnek társaságban lenni
„Ez is közkeletű tévhit, magam is sokszor találkozom ezzel. Pedig már régóta megjelent az audionarráció, ami egyre több helyen elérhető, és angol nyelven sok szolgáltatónál már alapvetés. Találkozhatunk vele hazai tévéműsoroknál és a nagy streaming szolgáltatóknál, mozikban és színházakban is. És mivel a cselekményeket jellemzően össze lehet rakni a párbeszédekből és a hangeffektekből, moziba és színházba, vagy éppen a tévé elé akkor is beülhetünk, ha nincs audionarráció. Az persze előny, ha ül mellettünk egy látó, és ha valami nem egyértelmű, akkor azt megkérdezhetjük tőle. A társas kapcsolatokat is szeretjük, jellemzően szívesen eljárunk kirándulni, részt venni különböző eseményeken, utazásokon.”
Fotó: Unsplash
11. A látássérültek nem tudnak sportolni
„Vannak olyan sportágak – például a csörgőlabda, a vakpingpong, a vakfoci és a vaksakk, vagy látók segítségével a tandemkerékpározás –, amelyeket a vakok is könnyen elérnek, és ezeken túlmenően is sok lehetőségünk van. Látó segítővel például futhatunk, lejárhatunk termekbe vagy edzhetünk otthon is eszközökkel, segítők nélkül. Terjed a vakok között a tánc is, és tudunk akár baseballozni is, annak vak változatára is van már kezdeményezés. Hang segítségével létezik már céllövészet is.
12. A vakok nem szoktak házasságot kötni, és nem élnek párkapcsolatban
„Ennek a tévhitnek rengeteg változata van. Például az én egyik tanárom a jogi egyetemen csodálkozott rá arra, hogy tudomást szerzett egy vak és egy látó házasságkötéséről. Olyan tanárom is volt, aki azon akadt fenn, hogy vak és vak kötött egymással házasságot. A feltételezése az volt, hogy a vakok csak akkor házasodnak össze, ha segítségre van szükségük. Utóbbi egyben egy újabb tévhit, korántsem igaz ugyanis az, hogy ha egy vak egy látóval él együtt, akkor utóbbi csinál mindent, és a látássérült úgymond rátelepszik. Én például olyan házaspárt is ismerek, ahol mindig a látássérült férfi főz, és ő jár a piacra is. És azért, mert imádja ezt a feladatot. Nálunk ez másképp van, mert én nem szeretek főzni, viszont a mosogatást én végzem.”
Fotó: Unsplash
13. A látássérültek nem nevelhetnek gyereket
„Ez a téma nagyon kényes, időnként pedig nagy port is kavar. Mindeközben a látássérültek ugyanúgy képesek gyereket vállalni és nevelni, mint bárki más, a gyerekre pedig nem jelentenek semmilyen veszélyt. Nincs például olyan, hogy véletlenül ráülnek vagy ráfekszenek a kicsire. A gyerekeket vakként is lehet etetni is, nem csak kiskorukban, hanem később is, kanállal. A látássérült szülők elérhetnek külön szülői felkészítőket is, ugyanúgy, ahogy a látók.”
14. A látássérültek értelmileg is sérültek
„Sajnos ez is gyakori gondolat, velem is előfordult már, hogy amikor egy panaszom miatt orvoshoz mentem a párommal, a tájékoztatást ő kapta, nem én. Más helyszíneken, például bankokban és éttermekben is gyakori, hogy a látók a kísérővel veszik fel a szemkontaktust, és akkor is neki válaszolnak, ha a kérdést a látássérült teszi fel. Ilyenkor a párbeszédek olyanok is lehetnek, mintha a látássérült jelen sem lenne. Az ilyen gesztusok nagyon tiszteletlenek és nagyon zavaróak, jó lenne elkerülni őket.”
15. Nem szabad a látással kapcsolatos szavakat látássérültek jelenlétében használni
„Erre viccesen azt szoktam mondani, hogy én is a látványpékségbe járok, nem a halláspékségbe. Erről tehát ennyit, nincs az ilyen kifejezésekben semmi bántó vagy sértő. Ide kapcsolódik az is, hogy sokan azt feltételezik, hogy a vak emberek biztosan szomorúak és depressziósak, hiszen az életük szörnyű. Komoly tévedés ez is, mert ugyan az állapotunkkal együtt kell élnünk, de ettől függetlenül lehetünk boldogok, sírnunk pedig egyáltalán nem kell. Erre szoktuk Hofit idézni, és a mondását kiegészíteni: Mindenedet elvehetik, a házadat, a vagyonodat és a mindenedet – itt tesszük mi hozzá, hogy a látásodat –, de a humorodat csak akkor, ha hagyod.”
