Gyógytornászokkal, gyógypedagógusokkal, logopédusokkal és más szakemberekkel próbálja segíteni a rehabilitációra szoruló gyerekek szüleit a pécsi Borsóház, amelynek neve sokaknak Zente, az SMA-ban érintett kisfiú fejlesztése miatt lehet ismerős. Az intézmény alapítói saját tapasztalatból tudják, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak az érintett családok, emiatt szeretnének alapítványként is mellettük lenni.
Agyi bénulásból, genetikai vagy születési rendellenességből, traumából vagy balesetből eredően sérült gyerekek rehabilitációját segíti a pécsi Borsóház, amit egy érintett kicsi – aki ma már 16 éves – szülei hoztak létre 9 évvel ezelőtt. Döntésük előzménye az volt, ikerbabáik koraszülöttként jöttek világra, egyiküket 27 naposan elvesztették, a másik gyermek pedig nem tudta helyben megkapni a számára szükséges terápiák és fejlesztések mindegyikét. Sokat kellett Budapestre járnunk például a Pető Intézetbe, és voltak kezelések, amelyeket akkoriban csak külföldön érhettek el. A pécsi Borsóház a budapesti Borsóház mintájára jött létre, az alapítás után folyamatosan fejlődött.
„Ma már több gyógytornász dolgozik nálunk, van manuálterapeuta és masszőr, ortopéd orvos, gyógypedagógus, logopédus és pszichológus is. Éves szinten mintegy 200 gyerek fordul meg nálunk. Akiknél csak kisebb problémák vannak – például elmaradt mozgásfejlődés vagy aszimmetrikus tartás, feszes izomzat – azoknak az állapota már pár alkalom után javulhat, így tőlük hamar elköszönhetünk, de a tartósan beteg gyerekek több évig is járnak hozzánk fejlesztésre. Bár alapvetően gyerekek miatt hoztuk létre az intézményt, kis százalékban jönnek hozzánk felnőttek is, például olyan emberek, akik stroke-on estek át – mondja Spohn Kinga, a Borsóház-Pécs Nemzetközi Intenzív Terápiás Központ alapítója, a Borsóház – Pécs a Fogyatékkal Élő Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Fotó: Borsóház-Pécs Nemzetközi Intenzív Terápiás Központ
Ugyan a Borsóházba érkező gyerekek 70 százaléka a megyeszékhelyen vagy annak vonzáskörzetében él, vannak, akik más nagyvárosokból, például Kecskemétről, Szegedről Szombathelyről és Miskolcról, vagy akár a határon túlról keresik fel az intézményt. Horvátországból például spinális izomatrófiában (SMA) érintett kicsiket hoznak a központba, és érkeznek páciensek Finnországból is.
„Mi alapvetően kétféle típusú fejlesztéssel foglalkozunk. Vannak szinten tartók, amelyek hetente egy-két alkalmat jelentenek, és vannak intenzívek, amelyek napi szintű fejlesztést jelentenek két-három héten keresztül. Utóbbi egyfajta lökésterápia, amivel rövidebb idő alatt is nagyobb változások érhetők el. Szoktuk a műtét utáni rehabilitációt is segíteni ilyen terápiákkal.”
Fotó: Borsóház-Pécs Nemzetközi Intenzív Terápiás Központ
A Borsóház a koronavírus-járvány előtt együttműködött a Pécsi Tudományegyetemmel is, ahonnan hallgatókat fogadtak képzésekre. Azért volt jó helyszín az intézmény az egyetemisták számára, mert napi szinten láthattak olyan eseteket, amelyeknek a terápiáit ismerniük kellett. Az intézményt gyakran hívják meg rendezvényekre is, és sok központból érkeznek hozzájuk szakemberek amiatt, hogy tudásukat bővítsék. Bár ahogy sok hasonló ellátóhelyen, úgy a Borsóházban is várólista van, az alapítványként működő intézmény támogatások segítségével arra is törekszik, hogy a rászoruló gyerekeket térítésmentesen vagy részben támogatottan tudja ellátni. Ezt az alapítók fontosnak tartják, mert érintett szülőként maguk is tisztában vannak azzal, mekkora terhet jelenthet egy sérült gyerek fejlesztése. Most egy saját kezdeményezésük is fut, amivel egy járást segítő, robotterápiás gépre gyűjtenek. Ez gyerekeknél és felnőtteknél is egyedülálló módon segíti a járástanulást. Hasonló gépek csak az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben és Kaposváron érhetők el, magánintézményben pedig csak Budapesten.
