Régóta használnak lovasterápiát a fogyatékossággal élő vagy sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztéséhez, kötődjön az mozgáshoz vagy viselkedéshez, beszédhez. Mivel esetükben nem egyszerű lovas foglalkozásról van szó, kulcskérdés – erről jogszabály is rendelkezik –, hogy a terápiát olyan szakember végezze, akinek megfelelő (gyógypedagógiai, gyógytornászi, vagy például pszichológusi) végzettsége van. Így érhető el, hogy a terápia tényleg a kicsik hasznára váljon.
Bár a laikusok a lovasterápiát jellemzően egy fogalomként kezelik, valójában három nagy ága van. Az egyik a hippoterápia, amit elsősorban gyógytornászok és mozgáskorlátozott gyerekekkel foglalkozó szomatopedagógusok alkalmaznak, vele a tartást és a mozgásfunkciókat javítják. A második nagy ág a pszichológiai lovasterápia, amit jellemzően pszichológus-lovasterapeuták végeznek kiegészítő terápiaként. Ezen belül van az úgynevezett ló mediált, vagy más néven lóasszisztált pszichoterápia is, ami alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére. Jó lehet például depresszív kórképek, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegségek terápiájában. A lovasterápia harmadik nagy ága a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, ami segítséget jelenthet értelmi akadályozottságnál, tanulási nehézségeknél, részképesség problémáknál és viselkedési zavaroknál is.
„Akadályt utóbbiak sem jelentenek, ugyanis a terapeuták speciálisan képzett lovakkal dolgoznak, így nem gond, ha a kicsik például kiabálnak vagy sokat futkosnak körülöttük. Persze a szakemberek ettől függetlenül megtanítják a gyerekeknek azt, hogy ne szaladgáljanak a lovak körül, ne közelítsék meg őket hátulról és ne legyenek hangosak körülöttük. Az így elsajátított viselkedésformák és a szabályok kihatnak a gyerekek mindennapjaira és viselkedésére is – mondja Baumhakl Éva gyógypedagógus-lovasterapeuta, logopédus.
Segítség a beszédben
A lovasterápia segítséget jelenthet beszédproblémáknál is, erre a célra is sokan használják. „A lovon sokféle logopédiai fejlesztőfeladat végezhető, ezek egy része játékos. Bár ez furcsának tűnhet, de ezek alapját soha nem a játék adja, hanem a mozgás. Ha a sérülés olyan jellegű, akkor emiatt van a logopédiai terápiák során is rengeteg játékos aktivitás. Ilyenkor a nagy mozgásoktól haladunk a kisebb, finommotorikus mozgásokig, így tudjuk fejleszteni a gyerekek kommunikációját és beszédét is” – mondja a gyógypedagógus.
A lovasterápia a beszédindítás mellett a legkülönfélébb beszédakadályozottságoknál alkalmazható lehet. Pöszeségnél például a logopédusok első feladata az, hogy íróasztal mellett ülve megtanítsák a gyerekeknek az adott hangok kialakítását, majd ha az megtörtént, akkor azokat elhelyezzék hangkapcsolatokban, utána pedig szavakban. Ez a lépcsőfok már beilleszthető a lovasterápiába, az annak keretében végzett játékos feladatokba. Hangutánzó feladatokra, szókincsfejlesztő és automatizáló játékok gyakorlására szintén remek lehetőség nyílhat a lovardában. Később a szókapcsolatok, kifejezések és mondatalkotások szintje következhet, amit szintén a ló hátán gyakorolhatnak a gyerekek. Egy idő után a helyes hanghasználat automatizálódik, és átmegy a spontán beszédbe is. Segíthet a lovasterápia akkor is, ha a beszéd folyamatosságával van probléma.
Autizmustól a mutizmusig
Alkalmazható a módszer autizmus spektrumzavarnál is, amelynél az érintettek nyelvelsajátítása és nyelvhasználata gyakran eltér a megszokottól. „Náluk a kommunikációs zavarok jelentős része beszédértési nehézségekből fakad. Jellemző például, hogy az elmondottakat szó szerint értelmezik, a bőbeszédűséget és a finom árnyalatokat félreértik. Nehézséget okozhat náluk a metaforák használata is. Esetükben a lovasterápia azért hasznos, mert fejleszteni lehet vele a beszédértést, a verbális és nonverbális kommunikációt, valamint a szituációkhoz való alkalmazkodást” – mondja Baumhakl Éva. Hatékony lehet a lovasterápia mutizmusnál is, ami az alkalmazkodó viselkedés zavarát jelenti. Ez a probléma súlyos, viselkedéses gátlásból eredő némaságot jelent, és általában olyan gyerekeknél jelentkezik, akik amúgy jó képességűek. Ők egyes szituációkban és különböző személyekkel nem tudnak kommunikálni, némaságuk hátterében pedig az áll, hogy pszichés eredetű gátlásaikat nem tudják legyőzni. Ilyenkor a kezelés logopédusi és pszichológusi feladat, amit jól kiegészíthet a lovasterápia is. A mutizmus terápiájába a családot is bevonhatják, akár egy közös lovardai program keretében is.
Legyen szó akármilyen problémáról, a lovasterápiában mindig fejlesztési terv alapján dolgoznak a szakemberek. Ha nincsenek kizáró okok – ilyenek lehetnek az epilepszia egyes esetei, a porallergia és a komolyabb állatszőr-allergia –, akkor a lovasterápia jellemzően 3 éves kortól kezdhető meg, kivéve, ha a lovasterapeuta kifejezetten korai fejlesztéssel foglalkozik.
