„Jöttök szombaton a koncertre? Tudtad, hogy jönnek a Szigetre is? Hétfőtől lehet majd jegyet kapni rá!” „Menjünk, nem akarok lemaradni róla, ilyen koncert még nem volt!” Hány ilyen beszélgetésben volt már részed? – Drávucz Rita jegyzete.
Vajon hányszor kellett személyesen megvenni a jegyed mostanában a mai – időnként sokkal egyszerűbb online – világban? Jártál már úgy, hogy lemaradtál egy kedvencedről, mert annyian akarták őket látni, hogy befagyott a rendszer, vagy pár órával a nyitás után már nem jutottál jegyhez? Ugye milyen rossz érzés ez?
Képzeld el a következőt: Adott három anyuka, kiskamasz lányokkal, akiknek a nagy kedvence épp fel fog lépni az egyik nagy budapesti helyszínen. A lányok egyike kerekesszékes. Anyuka szorgalmasan ír a szervezőknek jó előre, hogy melyik helyszín lesz majd megközelíthető kerekesszékkel.
Ideális esetben:
Hamarosan meg is érkezik a válasz, és szeretettel várják a kis rajongókat a közös élményre. További egyeztetéseket követően a kerekesszékes kislányt (kedvezményes helyjeggyel) a kísérőjével, a többi kislányt a szüleivel egymáshoz közel tudják ültetni. Pár levélváltás, online utalás, és kezdődhet is a visszaszámlálás!
Mennyire egyszerű is lenne.
De sajnos nem így történt.
A válasz tényleg hamar jött, csak a fenti forgatókönyv helyett azzal a válasszal, hogy az egyik sor két szélén van egy-egy kerekesszékeseknek (kedvezményes) fenntartott hely, ezt a jegyet viszont csak személyesen, személyi igazolvány ellenében lehet megvenni az irodában.
„Pardon, mit mondott?”
Ennyin természetesen egy Anya nem akad fenn. A gyermeke öröméért mindent megtesz, de azért minimum furcsának találja, hogy 2023-ban pont a kerekesszékesnek kell személyesen befáradnia az irodába becsekkolni. Egy irodába, amiről nem is tudja, hogy van-e például lépcső, és egyébként parkolóhely előtte mozgáskorlátozottak számára. További kérdés, hogy a kerekesszékes gyereket ki kell-e vennie székkel együtt az autóból azért, hogy megmutassa, tényleg róla van szó, ami valljuk be, nagyon megalázó helyzet.
Manapság már simán lehetne egy videóhívással ellenőrizni, hogy valóban mozgáskorlátozott-e az igénylő, vagy akár az igazolványt is be lehetne kérni a visszaélések elkerülése végett.
Jelen esetben fontos lenne, hogy a három lány együtt koncertezhessen, együtt élhessék át az élményt és a mozgáskorlátozottság ne jelentsen ebben akadályt. Ennek érdekében a jegyek online értékesítésének napján Anya célirányosan, a megadott 21. sor két szélét belőve, készenlétben várja az értékesítés megnyitását.
És szerinted mi történik?
A meghirdetett, 10 órai nyitás előtt, 9.45-kor már elérhetővé tették a jegyeket! Még jó, hogy már Anya is korábbi időpontban az oldalon volt. Gyerünk, 21. sor széle, két jegy, plusz a többi, klikk-klikk, aztán irány a Nagymező utca. Látod lelki szemeid előtt, hogy a csajok milyen boldogok lesznek, micsoda visítás lesz… És akkor... nyitás előtt negyedórával szembesülsz azzal, hogy a 21., megnevezett sor két széle már elkelt… idő előtt. Nem marad más, mint megvenni a teljes árú jegyeket a közös élmény fókuszában, és felkészülni a lépcsőkre, együtt megoldjuk alapon.
Esélyegyenlőség? Mindenki részére ugyanaz a szolgáltatás biztosítása? Akkor ez most, hogy is van? Ugye szerintetek is lehetne máshogy? Hogyan tudjuk elérni, hogy ez természetessé váljon? Mert biztosan vannak pozitív példák is, és jó lenne, ha azok elterjednének. Például a szolgáltatók elgondolkoznak azon, hogy a kerekesszékesek és kísérőik részére hamarabb nyitják meg a jegyek értékesítését? Gondolkodjunk előre, hogy mindenkinek jó és élmény legyen!
Így koncertezik egy kerekesszékes 2023-ban.
Mi a vége a sztorinak?
A koncertre elmentünk, jól éreztük magunkat, sikerült a mosdóhoz vezető lépcsőfokokat is leküzdenünk.
