Ebből élnek, de nem ez a „megélhetésük”, a színház számukra sokkal több, mint egyszerű munka: náluk élet-halál kérdése, hogy tudnak-e örömet, szeretetet adni másoknak. A Baltazár Színház művészei huszonnégy év után sem megszokásból játszanak, náluk minden előadásnak ugyanakkora a tétje.
A Baltazár Színház 1998 januárjában alakult, ez az egyetlen olyan társulat Magyarországon, amelynek tagjai értelmi sérült színészek. „Az ötletem az volt, hogy kifejezetten olyan emberekből hozzak létre professzionális társulatot, akikről az utcán senki nem gondolja, hogy nagy művészek, sőt őket megpillantva a többség inkább félrenéz, átmegy a túloldalra. A kezdeményezés szokatlan volt, de a terv megvalósult: végigjártam a fogyatékossággal foglalkozó intézményeket, megkerestem az ilyen szakembereket, sorra érkeztek a jelentkezők. Emlékszem, az első próbánk január 28-án volt. Ezeket két helyen tartottuk, a ferencvárosi művelődési házban és Csömörön, ahol van egy fogyatékossági intézmény” – mondja Elek Dóra, a Baltazár Színház alapítója, művészeti vezetője.
A világot tartó oszlopok c. előadás, fotó: Bege Nóra
Három hónap alatt körülbelül 50 ember gyűlt össze, az alapító ekkor mondta azt: az maradjon, aki úgy érzi, tényleg színész akar lenni, ezt tartja hivatásának. Tehát nem a szülők, nem az intézmények mondták meg, kinek hogyan kell dönteni, hanem az érintettek vették kezükbe saját sorsukat. Az alapító kiemeli, hogy valamivel több mint 10 ember maradt a társulatban, közülük kilencen – jelenleg összesen tizenhárman vannak a társulatban – ma is tagok, ami őrületes önismeretre vall.
Mindenki felébredt
A Baltazárt már a kezdeti próbák idején megkereste a Magyar Televízió. Dokumentumfilmet akartak róluk forgatni, a forgatások pedig meg is kezdődtek márciusban. A filmet szerették volna azzal befejezni, hogy elkészül az első darab, és így is lett. „Bennem kezdetben fel sem merült, hogy tíz hónap alatt a végére érünk a folyamatnak, de novemberre kész lett az első előadásunk. Ez volt az Ébredések” – mondja az alapító.
A debütáló darabnak már a címe is szimbolikus jelentéssel bírt, ugyanis ébredéskor a szem kinyílik, és meglátja a világot a maga valóságában. A Baltazár Színház társulata ugyanígy lépett elő a semmiből, egyik pillanatról a másikra, a közönség pedig nem győzte csodálni a produkciót. Az első előadást Elek Dóra alapvetően mozgáskoreográfiákból építette fel a színészek kedvenc zeneszámaira, ezeket a rövid jeleneteket helyezte kerettörténetbe.
Később a sérült színészekhez csatlakoztak épek is, akikkel a társulat állandóan együtt dolgozik. „Ilyen például Müller Péter Sziámi, Kecskés Karina és Varga Klári, akiket még én kerestem meg. Azóta csatlakozott hozzánk Formán Bálint, Keresztes Sándor és Básti Andrea is, de még hosszan sorolhatnám a neveket. A színészek hihetetlen lelkesek, pár éve, amikor felléptünk a Vígszínházban, az ottani művészek fele közölte, hogy szeretne velünk játszani” – mondja Elek Dóra.
A világot tartó oszlopok c. előadás, fotó: Bege Nóra
Láttatni a tehetséget
Azzal, hogy lehetővé teszi, hogy értelmileg sérült emberek megmutathassák tudásukat és tehetségüket, a nézők pedig szembesüljenek mindezzel, a Baltazár Színház egyszerre lát el művészi és társadalmi feladatot. Munkájuk segíti, hogy a sérült emberekkel kapcsolatos előítéletek felülíródjanak, az érintettek integrálódhassanak a társadalomba.
Ezt leszámítva a színház ugyanúgy működik, mint bármely más társulat, a színészek rengeteget dolgoznak. Idén például május 2-án kezdték el az új darab próbáit, hétfőn és szerdán 10 órától 14 óráig próbáltak, utána ebédszünet következett, majd 15 és 18 óra között folytatódtak a próbák. Két másik napon szöveget, színészmesterséget és beszédtechnikát tanultak a művészek, a harmadikon pedig egy korábbi előadás felújító próbája zajlott. Tehát ez a műfaj nem szabadidős elfoglaltság, hanem igazi színészi munka, teljes munkaidőben. A társulatnak évente 60-70 előadása van, és általában egy új darabja készül el.
Több vasat a tűzbe
„Tavaly ősszel mutattuk be A világot tartó oszlopok című előadást, és amikor a premieren megnéztem – és ezt szerénytelenség nélkül mondhatom, nem azért, mert elfogult vagyok –, magam is el voltam ájulva a színészeimtől. A darabért mindenki odavolt, eszméletlen művészi tehetségek mutatkoztak meg a színpadon. Olyanok, amelyek egy teljesen ép embertől is hatalmas teljesítménynek számítanának. A nézők katarzisban jöttek ki a színházteremből, el sem lehet mondani, hogy ez mekkora öröm volt a társulatnak” – mondja a művészeti vezető.
A világot tartó oszlopok c. előadás, fotó: Bege Nóra
A színház főképp az előadások bevételeiből, illetve támogatásból tartja fenn magát – éves működési támogatásuk csak egy-két hónapra elegendő –, mindenért meg kell küzdeniük. Fenn kell tartaniuk házukat, színháztermüket, ki kell termelniük a színészek bérét. Rengeteg előadásuk van, járnak más művészeti helyszínekre is darabjaikkal, kérnek tőlük cégek is előadást érzékenyítési célból. Ugyan a járvány idején ez szünetelt, de vannak külföldi meghívásaik is. Készítenek filmeket is, a Világlátó Baltazár című dokumentumfilmet például Indiában forgatták és fesztiválnyertes is lett. Az új darab kapcsán nemrég négy rövidfilmet is készítettek.
A Baltazár Színházon belül húsz éve működik egy párhuzamos intézmény is, ami egy oktatási központ. Ide iskola vagy munka után járnak sérült fiatalok és felnőttek, számukra biztosítanak többféle művészeti ágban oktatást. Van például színészmesterség óra, táncóra. Sajnos a koronavírus-járvány alatt ezt a tevékenységet fel kellett függeszteni, és azóta sem tudták visszaállítani. Rengeteg olyan programjuk van, amit a két és fél év kihagyás után újra be kellett indítani, az oktatási központ felélesztésére még nem jutott idő.
