Nem ellátni, hanem munkát adni, a szükségleteket nézve segíteni. A Szimbiózis Alapítvány több mint 20 éve ad lehetősséget fogyatékkal élő embereknek és családjaiknak arra, hogy megmutathassák: mindenki érték, mindenkinek joga van dolgozni, pihenni, kikapcsolódni. Mi a titka a miskolci alapítványnak, amely egyedülálló módon képes összekötni épeket és akadályozottsággal élőket?
Aki ellátogat a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorságába, nehezen hiszi el, hogyan jött létre ez a mesebeli helyszín, ami rendezvényeknek, családi programoknak, gasztrokalandoknak és terápiás foglalkozásoknak egyaránt helyet ad. Története 1999-ben indult, amikor Jakubinyi László, az alapítvány későbbi létrehozója még egy alternatív iskolában tanított, majd osztályába – bár tudta, hogy a gyerekek szülei ennek nem fognak örülni – felvett egy fogyatékos kisfiút.
„A témára korábbról már volt rálátásom, Erdélyben ugyanis olyan alapítványt vezettem, amely fogyatékkal élőkkel foglalkozott. Emiatt nem ért váratlanul, ami az iskolában történt: a fogyatékkal élő fiú padtársának viselkedése, habitusa teljesen megváltott, elkezdett segíteni a kisfiúnak, nagyon figyelmes lett. Év végén a szülei megkérdezték tőlem: hogyan tudják meghálálni mindazt, ami a kislányukkal történt. Ekkor jött annak ötlete, hogy minimális alaptőkéből hozzunk létre egy olyan alapítványt, ami a fogyatékossággal élő fiút jobb jövőhöz segítheti” – meséli az indulás történetét a Szimbiózis Alapítvány kuratóriumi elnöke. Terve sikerült, a fiatalember már 30 éves, az alapítvány kertészetében dolgozik, teljesen önállóan közlekedik.
A Szimbiózis az elmúlt két évtizedben kinőtte magát, ma már sok száz család életét segíti. A munkatársak elsősorban autizmussal élő és értelmileg akadályozott emberekkel foglalkoznak, kisebb számban pedig pszichiátriai betegekkel, illetve társult fogyatékossággal élő mozgáskorlátozottakkal és hallássérültekkel.
Esély mindenkinek
„Mi elsősorban a szülők azon kérdésére akartunk választ adni, hogy mi lesz a fogyatékkal élő gyerekükkel, ha ők meghalnak. Ez releváns kérdés, mert a kicsik oktatása még megoldott, de a későbbiekben már hiányzik a központi felelősségvállalás. Itt jönnek képbe a társadalmi szervezetek, köztük mi is. Nekünk öt házunk van, amelyekben mindenkinek – összesen hatvanan laknak nálunk – saját szobája, saját fürdőszobája van. Mellettük több mint 500 családdal van valamilyen szolgáltatási szerződésünk. Körülbelül kétszáz főt nappali intézményekben látunk el, mellettük pedig munkát és fizetést adunk 250 fogyatékossággal élő embernek. Az ő értékteremtő munkájuknak köszönhetően tavaly már több mint egymilliárd forintos forgalmunk volt, ami fedezte a szociális tevékenységünk költségeit” – mondja Jakubinyi László.
A foglalkoztatás mindig is fontos pillére volt az alapítványnak. A munkatársak például naponta főznek 300 adag ebédet, régóta működtetik sajtüzemüket is, amelynek termékei a járvány előtt arany- és bronzérmet nyertek az etyeki sajtmustrán, kínálják őket neves hotelekben is. A majorságban nem csak tejelő kecskéket és tojást tojó tyúkokat tartanak, hanem alpakákat is, amelyeket állatterápiára használnak. Vannak az alapítványnak lovai és szamarai is, működtetnek erdei iskolát is.
Levenni a terheket
A Szimbiózis Alapítvány társadalmi vállalkozása rászoruló családokat célzó szálláshely-szolgáltatást is indított a Baráthegyi Majorság panziójában. Az Egy hét mennyország névre keresztelt programot azok vehetik ingyenesen igénybe, akiknél az egy főre eső jövedelem az öregségi nyugdíjminimum körül van. Ők nem csak szállást és étkezést kapnak egy héten át, hanem a fogyatékkal élő családtagot bevonják a majorság életébe is. Az érintettel gyógypedagógus és konduktor foglalkozik, a család pedig fejlesztési csomagot is kap a következő egy évre.
„Ez a családoknak azért nagy segítség, mert a súlyos fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő szülőknél a kikapcsolódás mondhatni lehetetlen. Kinézik őket az éttermekből, a programokról, a turisztikai szolgáltatók egyszerűen nincsenek felkészülve az érkezésükre. De ha nem kell folyamatosan a gyerekükre figyelniük, akkor ki tudnak kapcsolódni. Nálunk például volt anyuka, aki azt mondta: itt pihente ki az elmúlt 10 évet” – meséli a kuratóriumi elnök.
A fennmaradó időben a Baráthegyi Panzióban bárki foglalhat szállást, és élvezheti a panzió és a majorság által nyújtott kikapcsolódási lehetőségeket. Az alapítvány az így befolyt összegből tudja finanszírozni a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok díjmentes nyaraltatását.
Kell a jövőkép
Jakubinyi László munkája során a legkülönfélébb történetekkel találkozott. Például olyan 7 éves, egészséges kislánnyal, aki a 14 éves nővérét pelenkázta: neki is a szemébe kellett néznie, jövőképet mutatnia. Megfordult náluk olyan fiatal házaspár is, akik tudták: hamarosan elvesztik ikergyerekeiket. Nekik gyerekhospice-t keresett az alapítvány, a munkatársak megpróbálták őket felkészíteni a kicsik elvesztésére. Ezekről a témákról a társadalom nem igazán szeret beszélni, tabutémaként kezeli őket. Az alapítványi elnök a Miskolci Egyetemen tanít gyógypedagógus-hallgatókat is, de még a köreikben is ezt tapasztalja. Emiatt tartja fontosnak, hogy alapítványuk mindig a szükségletek alapján adjon válaszokat az embereknek.
„Van például bébiszitter szolgáltatásunk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy hétvégén, ünnepnap és éjszaka gondozót biztosítunk a fogyatékkal élő gyereket nevelő családoknak: ő 200 forintos óradíjért megy házhoz, ami minimális költséget, de hatalmas segítséget jelent a szülőknek. Az ő helyzetük azért nehéz, mert manapság még bébiszittert is nehéz találni, olyat pedig pláne, aki ért a súlyos fogyatékossággal élő gyerekekhez, vagy akár felnőttekhez. Működtetünk szállítói szolgálatot is: négy buszunk kora reggel fuvarozza a vidéki gyerekeket a megyeszékhelyek speciális óvodáiba és iskoláiba. Ezzel arra próbálunk lehetőséget teremteni, hogy a szülők visszamehessenek dolgozni, kiléphessenek az ápolási díj spiráljából. Az autista táborunk célja is ez, lévén a szülőknek egyszerűen nincs annyi szabadságuk, hogy egész nyáron a gyerekükkel legyenek. A menetrend ez esetben is az, hogy a kicsiket reggel elvisszük, délután pedig visszafuvarozzuk” – mondja Jakubinyi László.
Folyamatos kooperáció
Erős hálózatépítő programja is van az alapítványnak, hozzájuk köthető például a Magyar Szociális Farm Szövetséget létrehozása. A legújabb projekt a Baráthegyi Sportegyesületet, ami arra épül, hogy a foci mindenkié. Talán jövőre már elindulhat az első autista focicsapat is egy helyi vagy alternatív bajnokságon.
Az alapítvány ma már sok oktatási intézménnyel dolgozik együtt, járnak hozzájuk önkéntesek, igyekeznek az önkéntes munkákba, együttműködésekbe cégeket is bevonni. Közvetítenek fogyatékos embereket a nyílt munkaerőpiacra is. Vannak olyan programjaik is, amelyeknél a fogyatékossággal élők és az épek együtt lehetnek. A Baráthegyi Pikniken például az alapítvány manufaktúráiban dolgozó mesterek – akik fogyatékkal élő emberek – tanítják meg sajtot készíteni, krumplilángost sütni a vendégeket. Az alapítvány rendszeresen jelen van a helyi és környékbeli termelői vásárokon is, ahol a fogyatékkal élők által készített sajtokat, lekvárokat, szörpöket, sült teát és kézműves ajándéktárgyakat értékesítik. Tavaly webshopjuk is indult, így az itt készülő finomságok egy részét már házhoz is rendelhetik az érdeklődők. Aki ezt teszi, az nemcsak ízletes árut kap, de vásárlásával támogatja az alapítvány céljait is: azt, hogy a fogyatékos fiatalok is esélyt kapjanak a teljes értékű életre.
