Nyitott alkotóközösség, amelyben értelmi fogyatékossággal élő emberek szociális és kreatív képességeinek fejlesztésével foglalkoznak, ezzel is láthatóvá téve őket. Az inkluzív előadások mellett színházi eszközökkel érzékenyítik és invitálják közös gondolkodásra a kicsiket és a nagyokat. A MáSzínház a társadalom egészére figyel.
Tizennyolc éve kezdődött a MáSzínház története, a társulat idén ünnepli „nagykorúságát”. Persze akkoriban még nem ezen a néven működtek, fókuszban pedig nem az inkluzív színház állt, de az alapok már akkor adottak voltak. „Egy gyógypedagógus barátommal, Göllesz Csillával arra voltunk kíváncsiak, hogy a drámapedagógia módszertana, a drámajátékok eszköztára miképp működik olyan fiataloknál, akik enyhe és középsúlyos értelmi akadályozottsággal vagy autizmussal élnek. Az ő képességeiket, készségeiket szerettük volna fejleszteni, emiatt hoztuk létre a kísérleti műhelyünket, amelyhez bárki csatlakozhatott. A fiatalokat olyan szülők hozták el hozzánk, akiket szintén érdekelt, hogy a módszer miképp működik” – mondja Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus, a MáSzínház művészeti vezetője.
Fotó: MáSzínház
A csapat négy fiatallal indult, a kísérlet – túl azon, hogy mindenki szerette – nagyon pozitív eredményeket hozott. A jelentkezőknél, akik ekkortájt 14 és 18 év közöttiek voltak, érzékelhető változások történtek, ketten ma is tagjai a MáSzínháznak. „A fiataljainknál erősödtek a szociális kompetenciák és fejlődtek a kognitív képességek. Emellett lett egy olyan szabadidős programjuk, ahová nagy örömmel mentek, ahol barátságok szövődtek. A létszám hamar elkezdett növekedni, egyre többen jártak a foglalkozásainkra. Az első bejárós táborunkat 2006 nyarán szerveztük meg, akkor már majdnem húszan voltunk” – mondja a művészeti vezető.
Úton az integrált színházhoz
A csapat a következő öt-hat évben egyre jobban bővült, de a színjátszás gondolata akkoriban még nem merült fel az alapítókban. Ez a játszó fiatalok ötlete volt, ők kérdezték meg, hogy nem mutathatnának-e be valamit. Először csak a szülőknek tartottak előadást a nyári táborban. „A feladatot komolyan vettük, egyéves próbafolyamat után mutattuk be Arany János A bajusz című művét. A fiatalok ott élték át először, hogy sikerük van, hatalmas tapsot kaptak. Ezt követően elkezdtem tanulni, érdekelt minden, ami segíthette az ez irányú szakmai fejlődésemet. Nem kellett külön módszertant elsajátítanom, de mindent adaptálni akartam a csapatra. Az első igazán nagy sikerünk 2011-ben jött el, annak már sajtóvisszhangja is volt. Lackfi János Világablak című drámáját – ezt kifejezetten nekünk írta – mutattuk be a Kolibri Pincében” – mondja Bakonyvári L. Ágnes.
A Lackfi Jánossal való együttműködés nagyon jó volt, folytatás is következett: a Napok tánca című darabot már a Jurányi Házban mutatták be, annak indulásakor. Onnantól kezdve ez lett a MáSzínház állandó helye, 2015-ben ott állították színpadra az első integrációs színházi előadásukat, Az ügyelőt. Ebben már együtt játszottak fogyatékkal élő és ép értelmű színészek, a darabot a Pécsi Országos Színházi Fesztivál programjába is beválogatták.
Fotó: MáSzínház
Ebben az időszakban indult el az ELEGY (ELfogadva EGYmást) névre keresztelt integrációs tábor is, amit fogyatékossággal élő és ép egyetemistáknak szerveztek. Ez már egy egyhetes, ottalvós tábor volt, jártak vele szerte az országban. „Itt nem csak a közös alkotás öröme volt adott, hanem az együttélés miatt az elfogadás és a tolerancia is. A nagyon különböző tagokból álló csapat remekül együtt tudott működni, komoly mérföldkő volt, rengeteg élmény összegyűlt” – mondja a művészeti vezető.
Folyamatos fejlődés
2016-ban elkészült a KépMás – Próbálom túlkiabálni magam című előadás is, ami újabb mérföldkövet jelentett, három évig játszották az RS9 Színházban. Ebben három értelmi fogyatékossággal élő színésznő szerepelt együtt két ép értelmű színésznővel. Azért volt mérföldkő, mert itt már nem csak a megvalósítás történt vegyes képességű emberekkel, hanem a szövegkönyv létrehozása is. Hét nő gyúrta a saját történeteiből, fókuszában a sérültség női vonatkozása állt. Az előadáshoz beavató- és feldolgozófoglalkozás is készült, azokkal is eljutottak több mint harminc középiskolába. Ez remek eszköze volt annak, hogy a diákok kapcsolatba kerülhessenek fogyatékossággal élő emberekkel, és hogy őket színpadon láthassák, kompetens művészként.
Fotó: MáSzínház
A társulatnak 2017-re már akkora lett a kínálata, hogy saját helyre volt szüksége. Ekkor költöztek a Wesselényi utcába, ahol piaci alapon tudtak bérelni egy pincehelyiséget. A működés zavartalan volt egészen a koronavírus-járvány kezdetéig, amikor leállás következett, a bérleményt nem tudták fenntartani. A kellékeket egy évig raktárban tárolták, az előadásokat pedig online tartották. A társulat akkor tudott feléledni, amikor a IX. kerületi önkormányzat pályázatot írt ki egy 160 négyzetméteres tér kulturális célú hasznosítására, és azt megnyerték. Azóta működik a MáSzínház Bakáts téri kamaraszínháza, amihez próbatér és egyéb kiszolgálóhelyiségek is tartoznak.
Kell a kitartás
Jelenleg a színház három lábon áll. Egyrészt heti rendszerességgel tartanak fejlesztő foglalkozásokat, jelenleg tízfélét, amelyekre összesen 85 fogyatékossággal élő és ép értelmű fiatal jár, részben inkluzív csoportokba. A legfiatalabb résztvevő nyolcéves, a legidősebbek már elmúltak harminc évesek. Mivel az értelmi akadályozottsággal elő fiatalok a családjaiktól elválaszthatatlanok, a színház a szülőknek is tart foglalkozásokat.
Fotó: MáSzínház
A második lábat az inkluzív előadások adják, jelenleg öt ilyen szerepel a repertoárban. „Ezekben összesen 19 játszónk vesz részt, mellettük vannak az ép értelmű színészek, a rendezők, a dramaturgok, a díszlet- és jelmeztervezők. A harmadik lábat a színházi nevelési előadások adják, amiből egy az inkluzív. Ebben egy Down-szindrómás színésznő játszik, a többiben csak ép értelmű színészek szerepelnek. Ezeket az interaktív, színházpedagógiai előadásokat általános iskolákba, középiskolákba és egyetemekre visszük, illetve ők jönnek hozzánk” – mondja Bakonyvári L. Ágnes.
Mivel a színház csapata a járvány idején kicsit szétesett, igyekeznek visszaépülni közösséggé. Ennek érdekében közös programokat – például kirándulásokat, számháborúzásokat, bográcsozásokat – is szerveznek. Dolgoznak a közös jövőn is, lévén az energiaárak és a jelenlegi gazdasági helyzet miatt a MáSzínház is nehéz helyzetbe került, a forrásaik csak nyár végéig elegendők, de kitartalak, mindent megtesznek a folytatásért. A társulat jelen lesz a Thealter fesztiválon is, amelyre már másodjára hívták meg a csapatot. Tavaly az Anya-e vagy? című monodrámát mutatták be Huzella Júliával, idén pedig egy inkluzív előadásukat állíthatják színpadra.
