null

Tapintva látni – tárlat, ahol minden kézzelfogható

Látókat és látássérülteket egyaránt szívesen fogadnak tapintható kiállításaikon, amelyeknek tematikája túlmutat a művészeten, szerves része az edukáció és a társadalmi szemléletformálás is. A Kézzelfogható Alapítvány különleges tárlatai nemcsak múzeumokban, galériákban és művelődési házakban ismerhetők meg, hanem időnként rendezvényeken is – legutóbb épp a Forma-1-en.

Művészeteken, kézműves mesterségeken keresztül segíti a látássérültek társadalmi rehabilitációját a Kézzelfogható Alapítvány, amit 2009-ben hoztak létre gyógypedagógusok és művészek. „Nálunk a fókuszban mindig is a kézzelfoghatóság állt, az első tapintható kiállítást 2010-ben tartottuk. Nem csak a vakokra figyelünk, hanem minden látássérültre, beleértve azokat az idős embereket is, akiknek a koruk vagy az alapbetegségük – például a kezeletlen diabétesz – miatt romlott meg a látásuk. Kiállításainkon a háromdimenziós alkotásokat tapintással ismerhetik meg a látássérültek és a fedett szemű látogatók. Utóbbiak zárásképp vizuálisan is megtekinthetik a kiállított műveket, hogy aztán az úgy megszerzett tapasztalatokat összehasonlíthassák a tapintás során megszerzettel” – mondja Móga Sebők Erzsébet gyógypedagógus, a Kézzelfogható Alapítvány elnöke. Kiemeli, hogy a kiállított alkotások válogatása mindig nagy gonddal történik, fontos szempont az anyagok, felületek és struktúrák sokszínűsége, minősége. Integráltak a kiállítások az alkotók összetétele szerint is, hiszen közösen vannak jelen a térben képzőművészek, iparművészek és különböző fogyatékossággal élők. Az alapítvány gyakran alkotói pályázatot is kiír.

Fotó: Kézzelfogható Alapítvány

A kiállításokon kulcskérdés az akadálymentesség, ami itt a szó szokásos jelentésénél is többet kíván meg. Azt jelenti, hogy az asztalfelületek stabilak és összefüggőek, azokon pedig a kiállítási tárgyak biztonságosan vannak rögzítve, könnyen és kényelmesen elérhetők, tapinthatók. Az összefüggő felület azért fontos, mert annak mentén mindenki biztonsággal végig tud haladni. Nem lehet gond abból sem, ha valaki az asztaloknak nekidől, vagy azokon támaszkodva keresi a kiállított alkotásokat. Az ezen feltételeknek megfelelő, ugyanakkor könnyen szállítható bútordarabokat egy iparművész, Bergovecz László tervezte és kivitelezte.

Bevonni mindenkit

A Kézzelfoghatónak 2013-ban a Szépművészeti Múzeumban is volt egy háromhetes tapintható kiállítása, saját, képzett tárlatvezetőik már azon is dolgoztak. A tárlatot aztán évekig utaztatták az országban, bejárva minden régiót. „Ebbe a roadshow-ba azokat a látássérülteket is bevontuk, akik az adott területeken éltek, ez eleve célja volt a programnak. Tiszafüreden például egy tanuló csatlakozott hozzánk tárlatvezetőként, akinek a további életéről azért tudunk, mert nemrég igazolnunk kellett, hogy korábban ilyen munkában is részt vett. Ennek kapcsán tudtuk meg, hogy azóta egyetemet végzett, diplomát szerzett” – mondja Móga Sebők Erzsébet. Az alapítványnak jelenleg 20-30 állandó tárlatvezetője van, közülük többen középiskolás korukban kezdték meg ezt a munkát, míg mások később csatlakoztak. Ehhez az érintetteknek egy képzést is el kellett végezniük, hogy munkájukat szakszerűen tudják ellátni. Mivel a kiállítások nem folyamatosak, a tárlatvezetők nem főállásban dolgoznak az alapítványnál, de kiegészítő keresetre így is szert tehetnek ezzel a munkával. Ennél is fontosabb azonban számukra, hogy kreatív munkával, jelenlétükkel és közreműködésükkel segíthetik a társadalmi szemléletformálást.

Fotó: Kézzelfogható Alapítvány

„Komoly jelentősége van annak, hogy ők a kiállítások látogatóival bizalmi helyzetbe kerülnek, mert abból olyan kapcsolat indulhat ki, ami már túlmutat a tárlaton, a kiállításon megszerezhető információkon. A látogatók a tárlatvezetőknek akár személyes kérdéseket is feltehetnek, így jobban megismerhetik a látássérült embereket” – mondja az alapítvány elnöke. A Kézzelfogható munkatársai rendszeresen megfordulnak esélyegyenlőségi konferenciákon, szemléletformáló rendezvényeken, iskolai programokon, ezzel is segítve a társadalom szemléletformálását.

Jelen lenni mindenhol

„Időnként – mint most a Hungaroringen – rendezvényeken is tartunk kiállításokat. Az ilyen eseményeken a társadalmi felelősségvállalásra fókuszálunk. A Hungaroringen hat tárgyból állt tapintható tárlatunk, amely mellett Braille-írással voltak a feliratok. Utóbbiak a látó emberek számára is érdekesek – és népszerűsítésükre a látássérültek körében is szükség van –, így azokról is beszéltek látássérült kollégáink, tárlatvezetőink. Persze a Forma-1-es versenyen nem rohamozták meg tömegek a kiállításunkat, de meggyőződésem, hogy már az is elég, ha az ilyen eseményeken néhány emberben és környezetükben indítunk el változásokat. Munkánk már ilyenkor sem felesleges” – emeli ki az alapítvány elnöke.

Fotó: Kézzelfogható Alapítvány

A Kézzelfogható 2016 óta fazekasműhelyt is működtet – itt tartanak szakköröket is –, amiben nagyjából tíz megváltozott munkaképességű (nem csak látásában sérült) kolléga dolgozik. Vannak, akik fazekasként alkotnak, és akad olyan munkatárs, aki lapokból készít használati tárgyakat. Olyan résztvevők is vannak, akik otthonukban korongoznak, a műhelybe pedig csak égetésre, mázazásra hozzák be az elkészült tárgyakat. A termékeket az alapítvány vásárokban értékesíti, de gyakori az is, hogy a tárgyak megrendelésre készülnek. A Kézzelfoghatónak remek együttműködése van a súlyosan, halmozottan sérült, illetve autista fiatalok nappali ellátását biztosító Kaptár Napközivel is. Hozzájuk agyagozni járnak, idén szeptemberben pedig egy kiállításon is bemutatják a közös tevékenység agyagba zárt eredményét.

Fotó: Kézzelfogható Alapítvány

Az alapítvány rendszeresen tart táborokat is, ami idén immáron harmadszor a Velencei-tó mellett, Gárdonyban kapott helyett. A résztvevők szobrászkodhattak, társasjátékozhattak, fürdőzhettek, tandem-kerékpározhattak és vitorlázhattak, kipróbálhatták a SUP-ozást. A program részeként süthettek kenyeret és felkereshették a móri bronzöntő műhelyt is, hogy megismerhessék annak titkait. A táborok mellett vannak az alapítványnak workshopjai is, amelyeken ismert művészek alkotnak együtt látássérült érdeklődőkkel. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszakával éppen formálódik egy különleges kooperációjuk is.

A Völgyzugolyházban minden a kacifántos gyerekekről szól

Az intézményi rendszerből kieső, súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekeknek nyújt oktatási alternatívát a Völgyzugolyház, amelyet érintett anyukák hívtak életre Rákosmentén. Nyugodt és szeretettel teli sziget ez minden olyan ’kacifántos’ gyereknek, akinek a megfelelő fejlesztése amúgy komoly nehézségbe ütközne.

Elolvasom

Mennyire akadálymentesek hazánkban a boltok? – Újabb írás Drávucz Rita tollából

Magyarországon már jó pár vállalat nyitott arra, hogy fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberektámogatásával foglalkozzon, de sajnos ez még mindig nem számottevő. Kíváncsi voltam és megkerestem néhány nagyobb hazai élelmiszer- és hipermarketláncot, hogy megnézzem, náluk mi a helyzet a fogyatékossággal élő munkavállalók integrációjával és a speciális igényű fogyasztók kiszolgálásával kapcsolatban. 

Elolvasom

A színpadon is egymás mellett

Közel 20 éve működik nyitott alkotóközösségként a MáSzínház, amelynek előadásaiban szinte a kezdetek óta egyenértékű partnerekként játszanak együtt ép értelmű és értelmi fogyatékossággal élő színészek. Hamarosan bemutatják új darabjukat, és már tervben van a következő, amihez külön kampány készült. Ennek része egy olyan darab, ami túlmutat az adakozás témáján, és ami szeretne edukálni, falakat lebontani.

Elolvasom