A sérültséggel, fogyatékossággal élő gyerekek 16 éves korukban kikerülnek az iskolarendszerből, onnantól kezdve szüleik új helyzettel találják szembe magukat: meg kell oldaniuk immáron felnőtt gyermekük felügyeletét. Őket segíti a Kaptár Napközi, ami egyfajta közösségként öleli át az érintett családokat, messze túlmutatva a szokásos nappali ellátás keretein.
Komoly hiányt pótol a Békásmegyeren működő Kaptár Napközi, ahová a szülők nap mint nap elhozhatják halmozottan fogyatékos, értelmileg akadályozott vagy súlyos autizmusban érintett gyerekeiket, akik az iskolarendszerből már „kiöregedtek”. A 16 év feletti fiatalok így nem szorulnak a négy fal közé, hanem biztonságos környezetben, szakemberek felügyelete mellett érezhetik jól magukat, szüleik pedig dolgozhatnak és intézhetik mindennapi teendőiket. Bármennyire is nehezített ugyanis a mozgásállapot, illetve a kommunikáció, a fiataloknak igényük van a kortárs közösségre, a család nélkül eltöltött időre. Ez azért is fontos, mert a fiatalok családban élve nem tudják hasznosítani a meglévő képességeiket, amelyeket sok év alatt tanultak meg folyamatos fejlesztés során. Ráadásul ha elszakadnak a közösségi élettől, családtagjaik pedig gondozási feladatokat látnak el hosszútávon, akkor elszigetelődhetnek a társadalomtól. Ebből a helyzetből már nagyon nehéz úgy visszajönni, hogy egy jövőbeli intézményes, bentlakásos helyre képesek legyenek beilleszkedni. A Kaptár Napközi ezt az átmeneti időszakot hivatott megtölteni tartalommal úgy, hogy az segítse a szülőkről való későbbi leválást.
Az intézményben jelenleg 16 szakember felügyel és fejleszt nagyságrendileg 30 fiatalt. Maguk az alapítók – Endrei Beatrix és Csontos Gyöngyi – maguk is érintett szülők, akik már az induláskor tudták, hogy mindez mekkora segítséget jelent a sorstársaknak. Nem véletlen, hogy sokan nemcsak a fővárosból, hanem akár Mogyoródról és Érdről is nap mint nap a Kaptárba viszik gyermeküket. Már beindult az intézmény támogató szolgálata is, aminek köszönhetően az utaztatást akadálymentes buszokkal is meg tudják oldani. Ha ez nem lenne – a fiatalok közül van, aki például Bugyiról jár be –, akkor az anyukáknak naponta több órába telne csak a gyermekük napközibe való bejuttatása. A tehermentesítéssel a szülők ezt az időt magukra fordíthatják, vehetnek például egy fürdőt, kertészkedhetnek, vagy csak megihatják a kávéjukat nyugodtan. Ilyesmire amúgy nem igazán jut idejük, így könnyen kiéghetnek.
Érkeznek a fiatalok
„Nekünk az a küldetésünk, hogy ne csak egy nappali szociális intézmény legyünk, hanem egyben egy közösség is. Igyekszünk az intézmény falait is minden irányba tágítani, hiszen minél több élmény és tapasztalat éri a fiatalokat, annál könnyebben tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez, annál könnyebben lépnek ki a komfortzónájukból. Erre remek lehetőség például az, amikor intézményünk csapata elmegy a fiatalokkal lángosozni vagy hekkezni a közeli Római-partra. Arra is volt példa, hogy grillezést szerveztünk, amihez a fiatalok mehettek el bevásárolni – volt, aki ezt elektromos kerekesszékkel tette. Nagy élmény volt nekik az, hogy átélhették az önálló boldogulás örömét” – mondja Soha-Balázs Adrienn gyógypedagógus, a Kaptár Napközi intézményvezetője, aki maga is érintett szülő.
Fotó: Kaptár Napközi
Jártak már a napközi fiataljai a Sziget Fesztiválon is, idén májusban pedig egyikük a Budapest Parkba szervezte a születésnapját, ahová meghívott mindenkit. Az ilyen eseményeken a Kaptár dolgozói segítőként jelen vannak, így a fiatalok teljes biztonságban érezhetik magukat. Arra is van példa, hogy az intézmény meghívást kap érintett szülőktől. „Nyáron például azért mehettünk le a Velencei-tóra, mert az egyik fiatal ott töltötte a nyarat édesapjával és nagymamájával. Invitálásukat követően velencei kirándulást és fürdőzést szerveztünk. Egyfajta nyári ’bandázás’ volt ez a fiataljainknak, akik önállóan nem vehetettek volna részt ilyen programon” – mondja az intézményvezető. A napközi tavaly saját fesztivált is rendezett, amivel közvetlenül a környékbeliek felé nyitott. Ez fontos, mert az emberek mindig félnek az ismeretlentől, ezért jó, ha eljöhetnek egy ilyen intézménybe és ott kérdezhetnek.
Kell a napirend
A külön eseményeket leszámítva a Kaptár napi programjai kötöttek és rendszeresek. A fiatalok 8 és 9 óra között érkeznek az intézménybe, 10-től fél 1-ig pedig torna következik kisebb-nagyobb csoportokban, igazodva az érintettek mozgásképességéhez és az adott nap programjához. Ezt a programot olyan konduktorok vezetik, akik külföldi tapasztalattal rendelkeznek, és a kinti szemléletet, kinti példákat követik. „A mindennapos testmozgásból nem engedhetünk sem mi, sem a szülők, a fiatalokban tudatosítanunk kell, hogy ez – mivel a kor előrehaladtával az ízületek mozgástartománya beszűkül, az izomtónus pedig fokozottabbá válik – létfontosságú. Akiknek személyre szabott mozgásra van szükségük, azok gyógytornázhatnak is nálunk, a nem beszélők pedig járhatnak logopédiai foglalkozásra. Tartunk önismereti klubot és olyan játékos programokat is, amelyeket a fiatalokra tudunk adaptálni. Van nálunk kutyaterápia és agyagozás is. Utóbbinak a sikerét mutatja, hogy fiataljainknak idén ősszel közös kiállítása lesz a Kézzelfogható Alapítvánnyal. Vannak külső programjaink is, ilyen például az úszás és a lóasszisztált terápia” – mondja az intézményvezető.
Fotó: Kaptár Napközi
A programok és fejlesztések során az intézmény szakemberei arra törekednek, hogy fiataljaik önrendelkezőek legyenek, ki tudják és merjék fejezni, hogy mit szeretnének – már csak azért is, mert ez a szülőről való későbbi leválásnál kulcsfontosságú lesz. Törekszenek arra is, hogy a fiatalok kerüljenek döntési helyzetekbe, ne csak „történjenek velük a dolgok”. Például – bár ez nagyon ritka – aki nem szereti a lovakat, vagy akit a tanyavilág nem érdekel, az a kipróbálás után mondhatja azt, hogy többet nem szeretne lovas foglalkozásokra menni. Fontosnak tartja a Kaptár csapata az is, hogy a fiatalok készségeikkel, képességeikkel is tisztában legyenek, azok határait pedig – a segítségükkel – tágítani tudják. Soha-Balázs Adrienn példákat is említ erre: mint mondja, van például olyan fiatal, aki első alkalommal egy ABC-papírtáblával érkezett a Kaptárba, és azon keresztül kommunikált, de ma már tabletet használ. „Volt például, hogy betegszabadságon voltam, de kaptam tőle messenger üzenetet, amiben a hogylétem felől érdeklődött. Ez eszméletlen fejlődés, a fiatalok közösségben nagyon kinyílnak. Pozitívan hat rájuk az agyagozás és az azzal járó tapintás, a bögrék és a tálak, kaspók megszületése is. Már ott tartunk, hogy ilyen tárgyakkal a fiatalok nemcsak anyák vagy apák napján ajándékozzák meg szüleiket, hanem megrendeléseknek is eleget tesznek. Az így befolyt összegek felhasználásáról együttesen döntenek, megesik például, hogy szabadidős programra költik azokat, vagy akár az agyagozásban segítő külsős – de kerekesszékes – munkatársnak adnak fizetést. Így ők is segítenek valakinek, szerepet vállalnak a kis közösségükben és hasznos tagjává válnak a saját közegüknek. Ez a társadalmi inklúzió lényege.”
