Noha a hagyományos tevékenységeikbe azok jellege miatt nem mindenki tud bekapcsolódni, a cserkészmozgalomnak célja, hogy amennyire csak lehet, segítse ezt. Ahogyan azt is, hogy a munkatársaik olyan feladatokat kapjanak, ami a képességeiknek megfelelő, és amivel értékteremtő módon vehetnek részt a közös munkában. A Magyar Cserkészszövetség tíz éve Fogyatékosságbarát Munkahely tanúsítványt is átvehetett, a közösségi szemléletformálásra pedig azóta is figyel.
A cserkészetnél alapvető a természet és a szabadtéri programok szeretete, amit jól tükröznek a közösségek legjellemzőbb tevékenységei. Ezek közé tartozik a táborozás, az erdei és vízi élet, a túrázás és a különféle sportok. Bár ezekben nem tud mindenki részt venni, a mozgalom kifejezetten figyel arra, hogy befogadó legyen. „Nálunk a fogyatékosság kérdéskörét két síkon lehet megközelíteni. Egyrészt a munkáltatóként működő központi iroda irányából, másrészt az országosan 15 ezer fős tagsággal rendelkező szövetség felől. Itt tudni kell, hogy nálunk az irodai munkatársak jelentős részét mindig is cserkészek adták, és amikor arra lehetőségünk nyílt – az elmúlt tíz évben kétszer volt olyan nagyobb projektünk, aminél az irodánk 50-100 fős volt –, akkor törekedtünk arra, hogy a kollégák között legyenek olyanok, akik valamilyen nehezítettséggel élnek. Jelenleg csak nyolcfős az irodánk, de így is van olyan cserkésztestvérünk, aki megváltozott munkaképességű: Fábry Márton, aki Down-szindrómában érintett, és asszisztensként dolgozik nálunk. Márton dokumentációs és adatrögzítési feladatokat lát el, egyebek mellett ő szokott szkennelni is – mondja dr. Kovács Adorján, az Magyar Cserkészszövetség országos elnöke.
Fotó: Magyar Cserkészszövetség
A mozgalom irodán kívüli része külön kérdés. Ott a 15 ezer fős tagság egyötöde vezetőként szolgál, és ők – noha önkéntesként teszik ezt – kvázi munkatársként dolgoznak a szövetségnél. „A nehezítettséggel elő emberek felé ők is nyitottak, de azzal számolniuk kell, hogy a tevékenységeink – sokat kirándulunk, a cserkésztáboraink pedig teljesen nomád körülmények között zajlanak – eléggé speciálisak, így a mozgáskorlátozottak kevésbé tudnak bekapcsolódni. Ezen a téren Anglia előttünk jár, mert ott a cserkészet egy stratégiai célkitűzés mentén nyitott a társadalom ezen rétege felé. Nálunk ez nincs így, mi még jellemzően nem tudtunk nyitni a szoros értelemben vett fogyatékosságok – gondolok itt a komolyabb mozgáskorlátozottságra és látássérülésre – felé, de ennek a lehetőségét folyamatosan vizsgáljuk. Az egyes érzékenységeknél, allergiáknál már adott az akadálymentesség. Mivel a táborokban a cserkészek mindent maguknak főznek, ott az esetleges táplálékintoleranciák és -allergiák egyfajta érzékenyítési pontként is funkcionálnak.”
Segítő közösség
A cserkészmódszerek a speciális nevelési igényű, tanulási és beilleszkedési nehézséggel küzdő gyerekeknél és fiataloknál már most is remekül alkalmazhatók. Ez abból adódik, hogy az őrstagok hat-tíz fős közösségekben végzik a tevékenységeiket, heti rendszerességgel összejárva. Ezekben a kis közösségekben a vezetők sokkal jobban tudtak figyelni a tagokra, mint egy oktatási intézményben. Ehhez jön hozzá, hogy a tevékenységek is olyanok, hogy azokba azok is be tudnak kapcsolódni, akiknek amúgy nehézséget jelent az egy helyben ülés, vagy éppen az, hogy 45 percig folyamatosan egy témára kell fókuszálni. „Nálunk erre nincs szükség, mert egy-egy őrsgyűlés tele van játékos programokkal és mozgással járó feladatokkal, a tanulást is a cselekvés irányából közelítjük. Nevelési programunkban is külön hangsúlyt kap az eltérő idegrendszeri fejlődésű, sajátos nevelési igényű, ADHD-s gyerekekkel kapcsolatos edukáció. Ez segíti, hogy az őrsgyűléseken mindenki fel tudjon oldódni, és biztonságos környezetben tudjon előrehaladni, adott esetben megküzdeni a nehézségekkel.”
Fotó: Magyar Cserkészszövetség
A koronavírus-járvány idején egyértelmű lett, hogy a cserkészeknek általánosságban is foglalkozniuk kell a mentális egészség kérdéskörével. Ezt az hozta felszínre, hogy érezhetővé vált, mennyire megnőtt a gyerekek terhelése abban az időszakban a folyamatos bezártság miatt. „Ez különösen a tíznapos nomád táborainkban vált látványossá, ahol az őrsi közösségek tagjai kiléptek a komfortzónájukból. Ilyen helyzetekben sokkal könnyebben felszínre jönnek azok a problémák és mentális nehézségek, amelyek amúgy rejtve vannak. Ugyanakkor muszáj velük foglalkozni, amit két éve – ezt tavaly nyáron kezdtük el, és idén folytattuk – már szakemberek bevonásával is segítünk. Ez a gyakorlatban azt jelenteti, hogy cserkésztáboraink alatt pszichológusi ügyeletet is biztosítunk a csapatainknak. A forródróton cserkészpszichológusok elérhetők el, akik képben vannak azzal is, hogy mit jelent egy cserkésztábor.”
Túl a komfortzónán
A cserkészet a komfortzónából való kimozgatás révén erősíti a rezilienciát, azaz a rugalmas ellenállási, alkalmazkodási képességet is. Ez olyan esetekben különösen hasznos, amikor valaki tartósan megbetegszik, vagy valamilyen nehézséggel szembesül. „Mivel a második gyermekem koraszülöttként jött világra, erre személyes példát is tudok mondani. Mi abban az időszakban egy váratlan helyzettel szembesültünk és sok irányba kellett lépéseket tennünk, amit nagyban segített, hogy a cserkészet miatt tudtam, milyen kilépni a komfortzónából. Biztos vagyok benne, hogy a cserkészet nélkül mindez sokkal nagyobb kihívást jelentet volna.”
A cserkészek életében a közösségi szolgálat is nagyon fontos. Erre a fajta karitatív tevékenységre már a fogadalmuk is kitér, abban ugyanis benne van, hogy a híven teljesítik azokat a kötelességeket, amelyekkel embertársaiknak tartoznak. „Nevelési programunk része, hogy a társas kapcsolatainkban próbáljunk meg fejlődni. Ennek fontos eleme, hogy végezzünk karitatív tevékenységeket. Ilyen programokba sok cserkésztestvérünk bekapcsolódik, korosztályához igazodva. Vannak például, akik mozgáskorlátozottakat támogatnak helyi szinten, míg másik idősek otthonában nyújtanak segítséget. Amikor gimnazista voltam, engem a vezetőim egy csillaghegyi iskolába vittek el, ahol a gyógypedagógusukat segítettük. Ide kapcsolódó érdekesség, hogy a cserkészvezetők jelentős része felnőve a gyógypedagógiai pályát választja. Ez valószínűleg azért van így, mert cserkészként olyan érzékenyítést és szemléletet kapnak, ami aztán élethivatásukká válik.”
