Másfél éves munkával mérte fel három civilszervezet a hazai múzeumok akadálymentességét, hozzáférhetőségét, segítve ezzel, hogy a tárlatokat sérültségtől, fogyatékosságtól függetlenül megtekinthesse bárki. Apró hibákat és komoly hiányosságokat egyaránt feltártak, és vannak intézmények, amelyek ezeket már javítottak is. Tennivaló viszont még bőven akad.
Míg a legtöbb ember a meghirdetett tárlatok és kiállítások alapján el tudja dönteni, melyik múzeumot érdemes felkeresnie, addig azok, akik valamilyen akadályozottsággal vagy speciális igénnyel élnek, nem tudnak múzeumot választani pusztán a személyes preferenciák, érdeklődési körök alapján. Nekik azt is tudniuk kell, hogy azok épületeit meg tudják-e közelíteni, belső tereikben pedig tudnak-e megfelelően közlekedni és tájékozódni, adott esetben mosdóba menni.
„Ezekről a kérdésekről korábban nem álltak rendelkezésre megbízható információk, nem lehetett tudni, hogy az egyes múzeumok mennyire akadálymentesek, így a fogyatékossággal elő emberek bajban voltak olyan esetekben, amikor dönteniük kellett arról, hogy egy-egy intézményt érdemes-e felkeresniük. Emiatt örültünk meg annak, amikor megjelent egy uniós pályázat, ami segítette a helyzet felmérését. Ezt közösen pályáztuk meg a Múzeumok és Látogatók Alapítvánnyal és a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetével, és a felmérési munkát is közösen végeztük. Azt néztük meg, hogy a saját fogyatékossági csoportunk igényeinek mennyire felel meg egy-egy múzeum, majd az eredményeket összesítettük összfogyatékossági szempontból is” – mondja Ungvári Györgyi, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületének (ÖNÉ) vezetője.
A három civilszervezet összesen 64 hazai múzeum akadálymentességét mérte fel személyes látogatások során. Az intézményekről részletes kérdőíveket töltöttek ki, kezdve a megközelíthetőségükkel. „Vizsgáltuk például, hogy mi történik, amikor egy kerekesszékes megérkezik egy múzeumhoz. Talál-e a közelében mozgássérült parkolót, és az milyen kritériumoknak felel meg, milyen távolságban van a bejárattól. Milyen út vezet el magáig a múzeumig, és abba miképp lehet bejutni. Van-e előtte rámpa vagy korlátlift. Ha az épület emeletes, akkor van-e benne lift. Teszteltük a közös helységeket és a kiállítótereket is, figyelembe véve a látássérültek szempontjait is. Például hogy a feliratok elolvasását vagy meghallgatását lehetővé teszik-e kihelyezett QR kódok vagy egyéb megoldások, vannak-e tapintható kiállítási tárgyak, megfelelő audioguide-ok, vezetősávok. Vizsgáltuk azt is, hogy a hallássérültek számára elérhető-e indukciós hurok vagy hallássegítő rendszer, és hogy vannak-e olyan táblák és piktogramok, amelyek az enyhe értelmi sérülteket segítik. Érdekelt minket az is, hogy egy-egy intézményben vannak-e múzeumpedagógiai foglalkozások csoportoknak, és ha igen, akkor azokat hogyan lehet megrendelni. Tanulmányoztuk a múzeumok weboldalait is, és feltérképeztük, hogy azokat tudják-e használni a látássérültek” – sorolja a feladatokat Ungvári Györgyi.
Múzeumtól múzeumra
A felmérést végző önkéntesek heti rendszerességgel keresték fel a kiválasztott múzeumokat, és mérték fel azok elérhetőségét. „Mi, kerekesszékesek általában hárman vágtunk neki az ilyen utaknak, és így tettek a látássérültek is, de ők általában kísérőkkel mentek. A látogatásokra soha nem jelentkeztünk be előre, úgy érkeztünk, ahogyan bárki tenné azt. A tapasztalataink vegyesek voltak. Volt, ahová bejutni sem tudtunk, vagy olyan szintű hiányosságokkal találkoztunk, hogy azt körülírni is nehéz. Egy nagyobb múzeumban belefutottunk például abba, hogy ugyan építettek korlátliftet, de az össze volt csukva, és az érkezési pontján üzemelő büfé reklámtábláját szerelték rá. Volt egy másik bejárata is az épületnek, aminél egy hosszú, meredek rámpa tette lehetővé a bejutást. Mi be tudtunk rajta jutni, de a használatát senkinek nem javasolnám, mert nincs rajta sem kerékvető, sem egyéb kiegészítő, ami a biztonság szempontjából fontos lenne. Egyedül annak örültünk, hogy a személyzet nagyon segítőkész volt. Olyan múzeumok is voltak, amelyekben nem volt megfelelő a mozgássérült mosdó kialakítása, vagy ugyan rendben volt, de nem volt elérhető amiatt, mert raktárnak vagy takarítószertárnak használták. A múzeumokban a látássültek sincsenek könnyű helyzetben – az ő szempontjukból a legtipikusabb hiba a vezetősáv hiánya volt. Hihetetlenül hangozhat – és ezen mi is meglepődtünk –, de olyan múzeumban nem jártunk, ami összfogyatékossági szempontból teljesen akadálymentes lett volna. Ez még a legjobbak közé tartozó Néprajzi Múzeumról sem volt elmondható, pedig ott már a tervezésnél is figyeltek erre, és ahhoz kikérték fogyatékossági szervezetek véleményét is.”
Kell a nyitottság
Az előre nem jelzett látogatások után a civilszervezetek külön is megkeresték a múzeumokat, és amelyek erre nyitottak voltak, azokban hivatalos auditot is végeztek. Az intézmények között olyanok is voltak, amelyek ugyan nem auditáltatták magukat, de az akadálymentességi felmérés után – a visszajelzések alapján – korrigálták az esetleges hibákat, pótolták a hiányosságokat. Akadtak olyan intézmények is, amelyek tettek egyéb lépéseket is.
„Volt, ahol felkérésre olyan workshopokat tartottunk, amelyeken az adott helyek dolgozói vettek részt. Nekik egyebek mellett az egyes fogyatékossági csoportokról, azok akadálymentesítési igényeiről, speciális szükségleteikről beszéltünk. Azt tapasztaltuk, hogy a múzeumi dolgozók mindenhol lelkesek voltak. Építész hallgatókkal külön is foglalkoztunk a projekt keretében, nekik az egyetemeken tartottunk szemináriumot az akadálymentes tervezésről. Mert ugyan ezt valamilyen szinten tanulják, de külön szakosodás nélkül kevés a tudásuk ahhoz, hogy minden szempontból figyelni tudjanak az akadálymentességre. Tartottunk kerekasztal-beszélgetést is, amelyre a döntéshozókat – kormányzati szakembereket, rehabilitációs szakmérnököket, vezető múzeumi dolgozókat, civilszervezetek vezetőit – hívtuk meg. Fogyatékossággal élő embereknek készítettünk egy online felületet is, ami a Múzeumok és Látogatók Alapítvány oldalán, valamint a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületének honlapján érhető el, és kereshetővé teszi a hazai múzeumokat akadálymentességi szempontból. Lehet, hogy lesz majd folytatás is, mert jó lenne a projektet továbbvinni, és még több múzeumot megvizsgálni ilyen szempontból.”
