Rákosmentén működik egy egészen fantasztikus gyógypedagógiai intézmény, amely figyel nemcsak a fogyatékossággal élő gyerekekre, hanem a fiatal felnőttekre és az érintettek családjaikra is. A Virágoskert a társadalmi szemléletformást is fontosnak tartja, és él annak minden eszközével.
A Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény 13 éve nyitotta meg kapuit, hogy iskolaegységével segítse a fogyatékossággal élő gyerekek nevelését és fejlesztését, napközi és átmeneti otthonával pedig az értelmileg sérült fiatal felnőttek ellátását. Fenntartója a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet, amely 2013-ban vette át az önkormányzattól ezeket a feladatköröket.
„Iskolánkba tanköteles korú, súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek jelentkezhetnek, és mellettük azok, akiknek a szakértői véleményében szerepel az autizmus-spektrumzavar. Mivel a fejlesztő-nevelő oktatásban tankötelezettség 7 és 23 éves kor között áll fenn, a gyerekeket és a fiatalokat ebben az életkorban tudjuk felvenni a diagnózisok alapján. Jelenleg húsz gyermekünk van, ennyi a maximális létszámunk. Őket négy csoportban foglalkoztatjuk és fejlesztjük: kettőben a mozgásfejlesztés van középpontban, kettőben pedig az autizmus-spektrumzavar. Gyógypedagógusok, konduktorok és gyógypedagógiai asszisztensek egyaránt dolgoznak nálunk, a gyerekeket ők fejlesztik” – mondja Hudák-Tóth Szabina, a Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény iskolaegységének vezetője.
Fotó: Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény
Az intézményben a fejlesztéseket mindig személyre szabják, igazítva ahhoz, ami a szakértői véleményekben szerepel. „Így tudjuk a gyerekekből kihozni mindazt, amire a képességeik alapján képesek lehetnek. Az autizmusspecifikus csoportjainkban dolgozunk például vizuális megsegítéssel, és használjuk az AAK, azaz az augmentatív és alternatív kommunikáció eszköztárát is. A gyerekeket igyekszünk megtanítani arra, hogy tudjanak kommunikálni. A napirendet mindig strukturáljuk, és arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy legyenek a lehető legönellátóbbak – ez igaz akár az evésre, akár a szobatisztaságra. Munkánk elismertségét mutatja, hogy egyik gyógypedagógiai asszisztensünk tavaly Senpai díjat is átvehetett az Autisták Országos Szövetségétől.”
A mozgásfejlesztési csoportokban a konduktorok tartanak habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat a gyerekeknek. Itt komoly előrelépést jelentett, hogy az intézmény támogatásból be tudott szerezni egy járássegítő gépet, ami megkönnyíti a munkát. „A Csodacsoport Alapítványnak nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a segítségükkel sikerült létrehozunk egy szenzoros Snoezelen-szobát is. Ott fényterápiával tudjuk fejleszteni a fiatalokat, azzal is tudunk hatni az idegrendszerükre. A következő álmunk egy Ormesa Grillo eszköz, ami segíti az első lépések önálló megtételét. Az ilyen berendezések olyan keretet adnak a fejlesztéseknek, amelyben a szakembereink el tudják helyezni a tanulóinkat, és mindeninek olyan segítséget tudnak adni, ami a leghatékonyabb. A kollégák mindig előállnak új ötletekkel, előttük nincs lehetetlen. Egyetlen céljuk, hogy intézményünk úgy működjön, hogy a fiatalok a lehető legtöbbet kaphassák tőlünk.”
Formálni a szemléletet
Az intézmény fontosnak tartja a társadalmi szemléletformálást is, és annak jegyében programokat is szervez. Nemrég például olyan diákokat fogadtak, akik többségi általános iskolákban és középiskolákban tanulnak, így kevésbé találkoznak súlyosan fogyatékos kortársakkal. Ők ezáltal megtapasztalhatták, hogy milyen az élethelyzete azoknak a gyerekek, akik kerekesszékkel közlekednek például amiatt, mert nem mozognak a végtagjaik.
Fotó: Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény
„A hozzánk érkező diákoknak feladatokkal mutattuk meg azokat a kihívásokat, amelyekkel a súlyosan, halmozottan fogyatékos kortársak szembesülnek. Érdekes volt, amikor a foglalkozás után megkérdeztük őket, hogy mit visznek haza. Emlékszem, hogy az egyik lány azt válaszolta: nagyon hálás azért, hogy egészséges, és már egészen másképp látja a körülötte lévő világot, mint korábban. Integrált napokat a jövőben is tervezünk, és próbáljuk magunkra a figyelmet egyéb programokkal is felhívni. Készülünk például a gyereknapra, arra, hogy megmutassuk, nálunk miben más ez a nagy nap. Az állami és egyházi ünnepek mellett megtartjuk azokat a jeles napokat, amelyek a gyerekeink állapotához kapcsolódnak. Ilyen például a Down-szindróma vagy az autizmus világnapja. Az idei volt a második év, amikor az utóbbin kék sétát is tartottunk. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kollégáink megkerestek sok intézményt és vállalkozást, és arra biztatták őket, hogy épületeiket öltöztessék kékbe, és tartsanak velünk egy közös sétára. Kék buszok biztosításával még a BKK is támogatott minket.”
Az ilyen események amiatt fontosak, mert súlyosan sérült gyerekekkel nem egyszerű kimozdulni az intézményekből, az ugyanakkor nagyon hasznos. Komoly segítség, hogy ezen alkalmakkor a fiatalok megismerkedhetnek új élethelyzetekkel, és azokhoz alkalmazkodni tudnak.
Fotó: Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény
A Virágoskert részt vesz a szakemberek képzésében is. Járnak hozzájuk hallgatók az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karról, és emellett érkezett már az intézménybe olyan leendő gyógypedagógus is, aki a Debreceni Egyetemen tanult. Rendszeresen felkeresik őket olyan fiatalok is, akik gyógypedagógiai asszisztensnek készülnek, és náluk szeretnének gyakorlatot szerezni. Az ilyen megkereséseket az intézmény mindig szívesen fogadja, és várja a konduktorhallgatók jelentkezését is. A munkatársak nekik is szívesen átadják azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyek segítik a fiatalok fejlesztését.
Túl az iskolán
A fejlesztést-nevelést végző iskola mellett a Virágoskert nappali ellátót és átmeneti otthont is működtet. Ezeket formailag külön egységként tartják nyilván, de valójában mégsem azok.
„Házon belül nem szoktuk használni azt a szót, hogy részleg. A Virágoskert egy kis közösség, aminek van egy szociális része is, benne egy nappali ellátóval. Itt harminc fiatalt tudunk segíteni a mindennapokban, nekik tudunk kapcsolódási pontot adni, fejlesztéseket biztosítani, programokat szervezni, közösséget teremteni. Nemrég épp egy olyan fiatalt fogadtunk, aki az édesanyjával érkezett, és szeretne nappali ellátásba járni. Ők sok éve otthon vannak, így komoly előrelépést jelent a közösségbe való beilleszkedés. De ehhez idő kell, türelem kell. Akik hozzánk járnak, azok elsősorban értelmi sérült, illetve mozgásukban korlátozott emberek – vannak köztük olyanok is, akik az iskolás éveket is intézményünkben töltötték” – mondja Tárnok György, az intézmény szociális vezetője.
Ha szükséges, akkor a fiatalokat az átmeneti otthonunkban is várják, ott tizennégy főt tudnak fogadni. „A jelentkezőknél lényegtelen, hogy maga a sérültség miből ered, csak az a fontos, hogy a szabályainkat elfogadják, és mások szabadságát is figyelembe véve próbáljanak beilleszkedni a közösségünkbe. Ez fontos, mert így tudja mindenki megélni a saját egyéniségét. A munkánkat közel húsz kolléga segíti. Nemcsak gyógypedagógusok és szociális szakemberek dolgoznak nálunk, hanem nővérek is. Működtetünk konyhát is, hogy az étkezést is biztosítani tudjuk.”
Fotó: Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény
A nappali ellátó és az átmeneti otthon rengeteg programot kínál az érintetteknek. Jól strukturált napirend mellett vannak például mozgásos és kézműves foglalkozások, és elérhető hittanóra is. A fiatalokkal még verseket is tanulnak az intézmény szociális és terápiás munkatársai, és tartanak műsorokat a neves alkalmakkor, például anyák napján.
„Ez nagy dolog, mert így a fiatalok közösségi program keretében is adhatnak valamit a szüleiknek, felkészülhetnek és viszonozhatják azt a szeretetet, amit tőlük kapnak. Intézményünknek van kertje is, ahol magaságyásban nevelhetnek növényeket. Nemrég zöldhagymát szüreteltek, és a reggelihez el is fogyasztották. Működik egy családi csoportunk is, amelyben hétvégi kirándulásokat szervezünk a szülőknek. Az ilyen programokat azért tartjuk fontosnak, mert az értelmi sérülteket nevelő családoknál gyakori, hogy a szülők magányosak, és nem tudnak bekapcsolódni közösségi elfoglaltságokba. Idén május elsejére is külön készültünk: a helyi majálisra települtünk ki sátorral, és ott tartottunk különböző foglalkozásokat nemcsak a hozzánk járó fiatalok családjainak, hanem bárkinek, aki betért hozzánk. Ez egyfajta szemléletformálás is volt, ami hatott mindenkire, aki találkozott velünk.”
