null

„A tőlük kapott szeretetmennyiséget máshonnan nem lehet begyűjteni”

Az egyik oldalról nagy művészek segítik értelmi akadályozottsággal élő fiatalok alkotómunkáját, a másik oldalról viszont ugyanezek a fiatalok inspirálják és lelkesítik a festőket, grafikusokat. Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész és a Lámpás Alapítvány találkozása olyan mesebeli történet, amelynek minden oldalon csak nyertesei vannak.

Jogunk van ahhoz az élethez, amit mi élünk, de az is kötelességünk, hogy figyeljünk másokra – vallja Szurcsik József, aki már hosszú ideje együttműködik az értelmi akadályozottsággal élő fiatalokat gondozó, nekik kreatív munkát is biztosító Lámpás ’92 Alapítvánnyal. A Munkácsy-díjas képzőművész tanszékvezetője és általános rektorhelyettese a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek, ahol a közös munkába a munkatársai is bekapcsolódtak. A Lámpás kemencei alkotótáborát rendszerint neves alkotók vezetik, több helyszínen is folynak közös projektek.

„A Lámpások alkotói módszerein keresztül a művészek is megláthatnak és megtapasztalhatnak olyan újdonságokat, amelyek számukra is vonzók. Engem legalábbis mindig inspirál a közös munka, és biztos vagyok abban, hogy ezt a többiek is így érzik. Ennél az együttműködésnél minden érdek nélkül történik, egyetlen művész, egyetlen kollégám sem nézte soha, hogy a partnerség megéri-e neki, mert leírhatatlan élmény ezekkel az őszinte és tiszta szívű emberekkel dolgozni, a tőlük kapott szeretetmennyiséget máshonnan nem lehet begyűjteni. Talán emiatt lett fontos számomra, hogy velük lehessek. Rengeteg közös kalandunk volt, az alkotói folyamatok során a művészvilág figyelme is a Lámpások felé fordult” – mondja a rektorhelyettes.

Kell a közönség

Szurcsik József igyekszik az alapítvány nagy projektjeiben mindig részt venni, segít abban is, hogy kiválasszák azokat a munkákat, amelyeket bemutatnak a nagyközönségnek. Többször szerveztek már kiállításokat is, a Lámpások műveit pedig olyan kiállítóhelyekre is elvitték már, ahol nem szoktak hozzá, hogy fogyatékkal élő emberek műveivel találkozhatnak. Ott a közönség abból a szempontból is nézte az alkotásokat, hogy azok művészileg milyenek, a fogadtatás pedig így is pozitív volt.

„Komoly segítséget jelentene az ilyen jellegű lakóotthonoknak, ha a gyűjtők kicsit feléjük is fordulnának, és mernének ilyen típusú alkotásokat is vásárolni. Nekem például van otthon olyan művem, amit a Lámpás egyik lakója készített: ezt a lakás megkülönböztetett helyén tartom, nagyon szeretem. Ezek a művek más nyelven szólnak hozzánk, nagyon komoly érzelmi tartalommal rendelkeznek, már ettől is különlegesek. Nem olyanok, mint a mi festményeink, grafikai műveink vagy szobraink, hanem annál akár többek is” – mondja a művész.

Az elkészült műveket és az alkotókat igyekeznek láthatóvá tenni a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallhatói számára is. A rektorhelyettes fontosnak tartja az érzékenyítést, és erre a diákság is nyitott. „Megesett például, hogy a Lámpás művészcsapatának bemutattam az egyetemet, a hallhatók pedig végig velünk voltak. Ők is támogatták, hogy ezek a fiatalok, akik tőlünk kizárva ugyan nincsenek, de bejutni sem feltétlenül tudnak, mellettünk lehessenek. Megnézhették a műhelyeket és a műtermeket, láthattak kiállításokat, megismerkedhettek a hallgatókkal. Bevallom, eleinte féltem, nem tudtam, milyen fogadtatása lesz a látogatásnak, de csak pozitív visszajelzésekkel találkoztam. Örömteli, hogy ez a generáció már nem fordul el a fogyatékkal élőktől, hanem nyitott feléjük és nagyon segítőkész. A Lámpás ma használt logóit és arculatát már a mi hallgatóink készítették el egy házi pályázat keretében” – mondja Szurcsik József.

Csöppnyi pedagógia

A Képzőművészeti Egyetemhez egy pedagógiai intézet is tartozik – itt a képzőművészeti után lehet pedagógusi diplomát szerezni –, amelynek a Kórházsuli Alapítvánnyal is van egy együttműködése. A szervezet azoknak a gyerekeknek segít, akik az iskolából tartós betegség miatt maradnak ki, a tananyaggal és a vizsgákkal egyedül kell megküzdeniük. „Az egyetem pedagógiai képzése az ő egyik programjukba is bekapcsolódik. Ez más történet, mint a fogyatékkal élő művészek segítése, de abban hasonló, hogy a beteg gyerekek felé is speciális módon kell fordulni” – mondja a rektorhelyettes.

Az egyetemen esélyegyenlőségi bizottság is működik, melybe a hallgatók is delegálnak tagot. Ez a testület külön figyel arra, hogy az intézmény a speciális igényű emberek irányába is nyitott legyen, már a felvételi időszakában kezelni tudja azokat, akik fogyatékkal élnek, így nagyobb esélyük lehet arra, hogy a sokszoros túljelentkezés ellenére is bekerüljenek a képzésbe. Az egyetem a továbbiakban is figyel arra, hogy a siket, kerekesszékes vagy egyéb fogyatékossággal élő hallgatókat a tanulmányaik ideje alatt se érhesse hátrány. Egyetlen nehézségük, hogy az egyetem a 19. században épült, és az akadálymentesítés még nem mindenhol teljes körű – például a kiállítótereket és a munkatereket problémás lehet elérni, viszont ezeknek a területeknek a változtatási terveit már előkészítették.

A Posta mindenki számára nyitott

Az autizmusban érintett emberek a szokásosnál nehezebben tudnak elhelyezkedni, hiszen nekik olyan munkahelyre van szükségük, amely megadja a számukra fontos állandóságot. A megváltozott munkaképességű kollégákra kiemelten figyelő Magyar Posta nagy számban tud alkalmazni érintett dolgozót több feladatkörben is. Mi kellett ahhoz, hogy a vállalat képes legyen erre?

Elolvasom

Wakeboardozni kerekesszékesként?

Élsportolóként nem volt alkalmam extrém sportokat kipróbálni, mert mindig attól rettegtem, hogy sérülés ér. Most azonban, hogy már visszavonultam az aktív sportéletből, keresem az ilyen lehetőségeket is, amelyeket kerekesszékkel is ki lehet próbálni. Fontos, számomra ugyanis, hogy Flóra, a kerekesszéket használó tízéves kislányom is részt tudjon venni ilyen kalandokban. Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom