null

„Bár a hímzésünk a legismertebb, mellette a többi tevékenységünk is fontos”

Munkatársaiknak több mint 95 százaléka megváltozott munkaképességű, és mindannyian olyan tevékenységet tudnak végezni, ami állapotukhoz a legjobban igazodik. A hódmezővásárhelyi Hódfónál vásárhelyi hímzés ugyanúgy készül, ahogyan munkaruhák és lakástextilek, dísztárgyak és papírdobozok, vagy éppen autóillatosítók.

Jogelődje közvetlenül a rendszerváltás után indult, mindössze kilenc fővel, de azóta jócskán kinőtte magát a cég. A főképp megváltozott munkaképességű kollégákat alkalmazó Hódfónál több mint 160 ember dolgozik, és végez értékteremtő munkát. „Mai nevünkön 2006 óta működünk, a történetünk onnan datálódik. A létszámunk folyamatosan változik, volt olyan időszak is, amikor több mint háromszázan dolgoztak nálunk. A kollégák – közülük csak tizenegyen vannak, akik nem megváltozott munkaképességűek – többféle tevékenységet végeznek” – mondja Lőkösné Nagy Sarolta, a Hódfó ügyvezetője, aki fél éve vette át a cég irányítását.

Azok a kollégák, akik a Hódfó két telephelyén dolgoznak, autóillatosítót gyártanak, míg akik a székhelyen tevékenykednek, a részlegektől függően látnak el feladatokat. A hímzőműhely munkatársai például kézi hímzéssel foglalkoznak, míg azok, akik a papírrészlegen vannak, dobozokat hajtogatnak, illetve dísztasakokat állítanak elő. A Hódfónak van varrodája is, ahol elsősorban munkaruházat és különféle lakástextil készül, illetve szereldéje, ahol a munkatársak zsákot fűznek. A kollégák egy francia partnernek dísztárgyakat és asztali lámpákat, csillárokat és egyéb függesztékeket is készítenek drótból.

„A sokféle tevékenység azért jó, mert a munkatársaink egészségi állapota is sokféle. Vannak például, akik mozgásukban korlátozottak, míg másoknak valamilyen érzékszervi fogyatékosságuk, mentális problémájuk, érrendszeri betegségük van. Több kollégánk stroke-on vagy daganatos betegségen esett át. Az egyéni képességeket a munka során mindig figyelembe vesszük – ezt megtesszük már a felvételkor is –, és az sem okoz nálunk fennakadást, ha valakinél olyan állapotváltozás történik, ami miatt az aktuálisan végzett feladatokat nem tudja ellátni. Ilyen esetekben akár váltani is lehet más tevékenységre. Új dolgozókat a nyugdíjba vonuló vagy valamilyen oknál fogva tőlünk távozó kollégák helyére tudunk felvenni. Ilyenkor mindig elővesszük azokat a pályázati adatlapokat, amelyek a megváltozott munkaképességű jelentkezőktől érkeznek, és közülük választunk. Itt a sok szempont közül az egyik legfontosabb az egészségi állapot, például az, hogy valaki tud-e annyit állni, ülni, hajolni vagy emelni, amennyi az adott munkakörhöz szükséges. Mondjuk amikor valahol az emelés kihagyhatatlan feladat, akkor elő sem vesszük a gerincsérültek adatlapjait. Kollégákat a munkaerő-igénylés alapján közvetít nekünk a kormányhivatal is” – mondja az ügyvezető.

Nyitottság és befogadás

Azok a termékek, amelyeket a Hódfó munkatársai készítenek, sok helyen kaphatók, kisebb-nagyobb üzletekben ugyanúgy jelen vannak, mint bevásárlóközpontokban. „Ugyan nálunk a munkavégzés lassabb, mint egy átlagos munkahelyen, de mi is a piacra termelünk, kiváló minőségben dolgozunk. A kollégák többsége 4-5 órában látja el feladatait, míg a segítők és a csoportvezetők jellemzően magasabb óraszámban dolgoznak. Ők a megváltozott munkaképességű kollégákat támogatják, jellemzően nem csak a konkrét munkákkal kapcsolatosan. Feladatuk a betanítás és a mentorálás, de akár a munkába járás segítése is. Van nálunk rehabilitációs mentor és tanácsadó is, aki megbízással látja el feladatait. Ő rendszeresen beszélget a dolgozókkal, és segíti őket számtalan kérdésben. Egyfajta pszichés támogatást biztosítanak a kollégáknak, akik bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzá, érintse az akár a munkát, akár a magánéletet vagy a pénzügyeket. Ha kell, akkor a kollégákat abban is segítjük, hogy különböző programokba bekapcsolódjanak. A városban nemrég indult például a Szent Ferenc Program, amihez több dolgozónk is csatlakozott. A Máltai Szeretetszolgálattól ruhaadományt is szoktunk kapni, amit munkaidőben vehetünk át a telephelyeinken. A jó minőségű darabok közül a munkatársaink választhatják ki azokat, amelyek számukra megfelelők.”

A Hódfó szemléletformáló programokba eddig nem kapcsolódott be, de már az is tervben van. Ennek lehet első lépése egy olyan esemény, ami a cég számára nagyon örömteli. „A kollégák a vásárhelyi hímzéssel készítettek egy külön kollekciót, amivel pályáztak a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat és Kiállításra. A mezőkövesdi rendezvényre beválogatták az alkotásaikat, így jelen lehetünk a kiállítók között. Az eseményen a hímzőműhely minden munkatársa jelen lesz, ehhez már szereztünk külön buszt is. Hasonló alkalomra már nagyon régóta várunk, így a lehetőségnek nagyon örülünk. A vásárhelyi hímzésre azért vagyunk különösen büszkék, mert ilyen jellegű tevékenységet máshol nem végeznek megváltozott munkaképességű emberek. Azt ugyanakkor mindig hangsúlyozom, hogy nálunk hímzéssel csak egyetlen részleg foglalkozik, és mellette a többi is ugyanolyan fontos. A munkánk minősége azokon a területeken is jó, és a partnereinkről is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Jó látni, hogy mindegyikük nyitott és segítőkész, nem bánja, hogy megváltozott munkaképességű kollégákkal dolgozunk csökkentett óraszámban. Az is érezzük, hogy a megrendelőink büszkék arra, hogy szerepet vállalnak a társadalmi szolidaritásban.”

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel II. rész

Ahogyan korábban beszámoltam róla, Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén megtanulnak főzni és egy olyan táborba mennek el, ahol felfedezhetik az olasz gasztronómia világát. Az elsőre kinézett táborban nem tudták, vagy nem akarták fogadni Flórát kerekesszékesként. Mi azonban nem adtuk fel, és találtunk egy másik, szuper tábort! Lássuk, hogy sikerült a kezdeti nehézségeket áthidalni. A cél megvolt, a helyszín pedig újratervezés alatt. Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Számomra a sportolási lehetőség jelentette a fényt az alagút végén”

Megfelelő donor esetén ma már rutinszerűen végeznek az orvosok vesetranszplantációt, de évtizedekkel ezelőtt ez nem így volt, akkor még ritkábbak voltak a szervátültetések. Ez egyben azt is jelentette, hogy a végstádiumú vesebetegség folyamatos dialízist vont maga után, amelyet a gyerekeknél akkor még nem is tudtak kivitelezni. De Berente Judit az utolsó pillanatig kitartott, és végül vesét is kapott – hogy aztán szervátültetett sportolóként komoly sikereket érjen el, és segítse a sorstársakat is.

Elolvasom