Márciusban újították fel a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikájának teljesítményélettani laborját, ahol az országban egyedüliként tudnak terheléses vizsgálatot végezni amputált, stroke-on átesett, súlyos agy- és gerincvelősérült betegeknél. Az ott használt spiroergométer évente több ezer páciens, köztük parasportolók teljesítménydiagnosztikáját teszi lehetővé.
Egy évvel ezelőtt került az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet a Semmelweis Egyetemhez, és kezdte meg működését annak rehabilitációs klinikájaként. Ez az intézmény fogadja a legsúlyosabb sérülteket az ország minden tájáról az akut, sürgősségi ellátás után. „Kerülhetnek hozzánk agysérültek és gerincvelősérültek, kiterjedt stroke-on átesett betegek, amputáltak, háborús sérültek, szeptikus állapotban lévő betegek. Náluk a mozgási és a szellemi funkciók nagymértékben károsodhatnak, ezért azokat próbáljuk javítani vagy pótolni, segítve ezzel azt, hogy önállóan élhessenek, újra családjuk és a társadalom aktív tagjai lehessenek. Ennek érdekében a betegek nem néhány napot töltenek nálunk, mint a traumatológián, hanem hosszú hónapokat. Ez idő alatt jutnak el – a felső végtagi és szellemi funkciók optimalizálásával – a fekvő, végtagbénult állapotból a kerekesszékig, vagy akár a járóképesség részleges, esetleg teljes visszaállításáig” – mondja dr. Cserháti Péter, a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika igazgatója.
Fotó: Semmelweis Egyetem
A rehabilitációs folyamat komoly terhelést jelent az eleve sérült, korábban jellemzően nem edzett szervezetnek, pláne, ha az érintettek idősebbek, és vannak társbetegségeik is. „Gondoljunk csak arra, amikor egy súlyos betegnél kell elérnünk azt, hogy képes legyen csak a felső végtagok segítségével forogni az ágyban, aztán felülni, speciális technikákkal öltözködni, majd csúszólappal átcsúszni a kerekesszékbe. De hasonlóan nagy, élsporthoz mérhető megterhelést jelent például a combprotézisek használata, amihez komoly törzs és medencekörnyéki izomzatra van szükség. A megfelelő izomerő eléréséhez minden esetben elengedhetetlen, hogy a betegek terhelését lassan, fokozatosan emeljük, őket soha nem veszélyeztetve. Szükség van mentális támogatásra is, ezért foglalkoznak a pácienseinkkel pszichológusok is” – emeli ki az igazgató.
Személyre szabva
Ahhoz, hogy a rehabilitációt személyre lehessen szabni, objektív mérőmódszerekre van szükség. Korábban ezek nem igazán álltak rendelkezésre, a szakorvosok és a gyógytornászok csak becslések és funkcionális skálák alapján tudtak dolgozni, pontozták például az izomerőt. „Ez nagyjából arra volt jó, hogy képesek legyünk tájékozódni, arra nem, hogy valakinek az állapotát pontosan tudjuk mérni és követni. Ma már kifejezett cél, hogy ezt meg tudjuk tenni, mert az eredményeket így láthatjuk objektíven. A digitális technológiák és mesterséges intelligenciát használó rendszerek hatalmas segítséget jelentenek ebben, ezeket alkalmazzuk a teljesítményélettani laborunkban is. Az ottani spiroergométer készüléken a betegek védett körülmények között terhelhetők, méghozzá úgy, hogy ahhoz ne kelljen használniuk az alsó, bénult vagy hiányzó végtagjaikat. Ilyenkor a terheléses vizsgálatokat úgy végezzük el, hogy a beteg a felső végtagjával teker egy speciális kerékpárt” – mondja dr. Cserháti Péter.
Fotó: Semmelweis Egyetem
A spiroergométerrel remekül fel lehet mérni, hogy egy páciens milyen állapotban van például egy szepszis után, van-e kellő tüdőkapacitása ahhoz, hogy terhelhető legyen. Kiderülhet az is, hogy gerincvelő-bénulás után – ilyenkor nemcsak a végtagok bénulhatnak, hanem részben a bordaközi izmok is kieshetnek – a mellkasi működés milyen mértékű oxigén és szén-dioxid transzportot tesz lehetővé. A teljesítményélettani laborban azokat a zavarokat és szövődményeket is megpróbálják kiszűrni, amelyek terhelés közben veszélyeztethetik a betegeket. Ilyen lehet az is, ha egy régóta fennálló szívritmuszavar vagy érszűkület valahol nyomot hagyott a szervezetben.
Tökéletes útjelző
Az állapotfelmérés végén lehet meghatározni, hogy egy páciens az adott stádiumban hogyan terhelhető. Például átmehet-e az osztályos terápia után a sportterápiás részlegre, bemehet-e hidroterápiás egységbe, merülhet-e ott víz alá. A spiroergométer azért is hasznos, mert követhetővé teszi a betegek állapotát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy segítségével egyértelműen kimutatható a légzőkapacitás javulása, és látszik az is, ha a szívfrekvencia már nem megy fel annyira, és a vérnyomás sem emelkedik túlzottan az ismételt terheléseknél. Ha a mérések azt mutatják, hogy a páciens edzettsége egyértelműen javult, akkor bátran fokozható a terhelése. Segíti a rehabilitációt az is, hogy a teljesítményélettani labor szomszédságában van egy mozgásanalitikai labor, ami számszerűsíteni tudja az izomerőt is mintegy harminc izomcsoportnál, és ki tudja mutatni az esetleges aszimmetriákat és azok mértékét. Ez hatalmas segítség a gyógytornászoknak. Remek eszköz a 3D járáselemzés is, ami alkalmas például arra, hogy élőben kövessék vele a gerinccsigolyák mozgását, és jelezzék az esetleges instabilitásokat, kóros mozgásokat. Lehet vele vizsgálni azt is, hogy az adott betegnél milyen nyomások keletkeznek a talajjal való érintkezés nyomán, illetve gördüléskor, elrugaszkodáskor. Ebből lehet következtetni arra, hogy van-e a járással bármilyen probléma, szükség van-e bármilyen korrekcióra.
„Miután láttuk, hogy a laborunkkal és az eszközeinkkel mennyire jól követhető a friss sérültek állapotváltozása, előkerült annak gondolata, hogy használjuk a spiroergométert a parasportolóknál is. Közülük többen nálunk kezdték a „sportpályafutásukat” is, hiszen mi láttuk el őket súlyos gerincvelő sérülésük után, és miután megerősödtek, elkezdtek sportolni is. Az ötleten együtt gondolkodtunk a Magyar Paralimpiai Bizottsággal, és kiderült, hogy a parasportolóknál ugyanaz a probléma, mint a friss betegeknél: ha például bénultság, amputációk vagy veleszületett végtaghiány miatt nem rendelkeznek alsó végtagokkal, akkor az ő terhelhetőségüket sem tudják hagyományos módon mérni futópadon vagy kerékpár-ergométerrel” – mondja az igazgató. Az adatok hiánya azért gond, mert egy parasportolónál is fontos, hogy miképp készítik fel világversenyekre, hogyan építik fel a kondícióját. Ezért döntött úgy a klinika és az egyetem vezetése, hogy a teljesítményélettani laborral a friss sérültek mellett a parasportolók teljesítménydiagnosztikáját is segítik. Már zajlanak is az egyeztetések arról, hogy a következő olimpiai ciklus előtt hogyan építhetik be a vizsgálatokat a parasportolók felkészítésébe.
