A néptánc és a népzene nem az állandóságról és a kiszámíthatóságról híres, de úgy tűnik, épp ezért jelenthet hatalmas sikerélményt olyan fiataloknak, akik autizmusban érintettek. Az Autizmuzsika idén ezekkel a műfajokkal lép előre egy nagyot, folytatva azt a fejlődést, ami tíz évvel ezelőtt kezdődött meg. Azóta a kórus komoly utat járt be, sok területen kipróbálta magát.
Az Autizmuzsika kórus története 2016-ban indult, akkortájt tette meg az irányában az első lépéseket Pető Judit, aki eredetileg gimnáziumi magyartanár, de munkája mellett mentorként segített autista fiatalokat egy civil szervezetnél. Először egy klubfoglalkozáson merült fel benne annak ötlete, hogy irodalomra, zenére és éneklésre fókuszáló fejlesztőkurzust indítson a fiataloknak, és onnantól nem volt megállás. Mára az Autizmuzsika kórus önálló entitássá vált, és önálló alapítvány áll mögötte.
„Az elmúlt tíz évben sokat dolgoztunk azért, hogy a kórus összeálljon, jól működjön. Az elsődleges célom mindig az volt, hogy fejlesszem a felnőtt autistákat, megmutassam a tehetségüket a világnak. Örömteli, hogy a többségi társadalom ma már sokkal nyitottabb az irányukban, mint volt korábban. Jó hír az is, hogy látjuk: ma már az emberek jelentős hányada be tudja azonosítani azokat a karakterjegyeket, amelyek jelzik ezt az idegrendszeri sajátosságot. Ez segíti annak elkerülését, hogy az érintetteket beskatulyázzák, elutasítsák” – mondja Pető Judit.
Próba előtt
A kórusvezető büszke arra, hogy az elmúlt években létre tudott hozni egy olyan közösséget, amiben az autista fiatalok jól érzik magukat és önmaguk lehetnek, kibontakozhatnak. „Kezdetben csak közösen énekeltünk és szavaltunk, de egy idő után elkezdtem kisebb jeleneteket is írni, vagy novellákból kiemelni részleteket, amiket aztán előadtunk. Ezzel adtam lehetőséget a fiataloknak arra, hogy képességeiket megmutassák és fejlesszék. Soha nem erőltettem semmit, és nem akartam senkit olyan irányba terelni, amit kellemetlennek érzett volna. Az egyetlen cél az volt, hogy kényelmes, apró lépésekkel haladjunk előre. Szerintem ez a sikerünk titka.”
Egyénre szabva
A kórusban alapvetés, hogy mindenki olyan feladatot kap, ami a legjobban illeszkedik a tudásához, képességeihez. Szóló szerepet azok visznek, akik tisztán tudnak énekelni, a többiek közösen kapcsolódnak be a szólamokba, vagy a fellépések előtti bevezető szövegeket olvassák fel. A kórustagok között vannak néhányan, akik hangszeren is játszanak: három fiatal már a csatlakozás előtt zongorázott, egy negyedik pedig kórustagként kapott kedvet a zenéléshez, és tanult meg ezen a hangszeren játszani. Van egy olyan fiatal is, aki fuvolázik.
A kórus már a Kaláka együttessel is áll színpadon
Az Autizmuzsika a próbákat péntekenként tartja a Márai Művelődési Házban. „A segítőkkel együtt a kórus 27 fős, de néhány hiányzó mindig van, az egész csapat csak a fellépéseken gyűlik össze. Ahogy fejlődtünk, úgy vállaltunk egyre komolyabb feladatokat. Volt például, hogy a Kaláka együttessel léptünk színpadra, és megesett az is, hogy Zalatnay Saroltával adtunk elő dalokat. Tavaly megzenésített zsoltárokat is énekeltünk, ami nem volt egyszerű feladat. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a kórusból kottát csak kevesen tudnak olvasni, és akik képesek erre, azok sem feltétlen akarják a hangjegyeket nézni.”
Lépni egy nagyot
Idén a kórus tett egy olyan előrelépést is, ami a szokásosnál nagyobb volt, és mindenkit jobban kimozgatott a komfortzónájából. Elkezdtek ugyanis népdalokat énekelni, és hozzá néptáncot tanulni. Az ebből összeálló műsort április 26-án mutatják majd be az Eötvös10 Művelődési Ház színpadán, most erre készülnek gőzerővel.
„Ez egy olyan kihívás, amit mindenki pozitívan fogadott. A néptáncolást azért tartottam jó ötletnek, mert az autista emberek számára a táncolás, és általában a harmonikus, jól koordinált mozgás nem könnyű, de pont ezért nagyon vonzó, és ha sikerül, akkor hatalmas sikerélmény. Borzasztóan örültem, hogy a fiatalok az évek során annyira sokat fejlődtek, és bennem is annyira megbíznak, hogy ebbe belevágtak. Munkánkat egy néptánctanárnő is segíti, akivel decemberben találkoztunk először, hogy kipróbáljuk a lépéseket. A fiatalok akkor még óriásiakat léptek, de az arcuk már tele volt mosollyal. Utána összeválogattuk az előadandó népdalokat – összesen huszonegyet –, és elkészítettük a zongorás hangfájlokat, hogy azokat elküldjük mindenkinek. Így kezdődött az első próbára való felkészülés, amit január végén tartottunk.”
Főszerepben a népdalok
A műsorban öt olyan népdal lesz, amire a kórus zenekaros kíséret mellett táncol, és lesz néhány olyan is, amit a tervek szerint Pető Judit kísér citerán. A többi dalt zongoraháttérrel adják elő a fiatalok. „Ez a fellépés számomra is kihívás lesz, mert ugyan zongorázom és gitározom, de a citerát csak nemrég kezdtem el tanulni. Újdonság lesz az is, hogy a fiatalok népviseletben lépnek színpadra. Ehhez már beszereztem azokat a kalapokat, amiket a fiúk hordanak, és azokat a fodros kötényeket és integető keszkenőket, illetve pántlikákat, amiket a lányok viselnek. A fiataloknak nagyon tetszenek a kellékek, szeretnek beöltözni és egyre jobban élvezik a próbákat. Emelt arccal, mosolyogva éneklik fejből a dalokat, ami eddig nem volt szokás: korábban a szövegeket kézben tartották, így lefele néztek. Fantasztikus látni, hogy az autista kórustagok milyen boldogan élik meg a szabad tekintetet, és már nem kapaszkodnak a biztonságot jelentő papírlapba, kottába. Csak egyetlen kórustag volt, aki ezt nem vállalta be, de még ő is meggondolhatja magát.”
