Az egyéni képességekhez, egyéni tudásszintekhez igazodó munkakör megtalálása alapesetben is fontos, a fogyatékossággal élő embereknél pedig hatványozottan így van ez. Viszont náluk nem olyan egyszerű megtalálni azt a feladatkört, ami az igényeknek leginkább megfelel, és ami hosszabb távon is jó lehet. Ezt hivatott segíteni a Lantegi-módszer, amit itthon is sok szakember alkalmaz.
Míg egy átlagember tanulmányai, tapasztalatai és érdeklődési körei alapján viszonylag jól fel tudja mérni, hogy milyen munkakörben tudna elhelyezkedni és sikeres lenni, addig ez a fogyatékossággal élő embereknél bonyolultabb kérdés. Különösen így van ez azokban az esetekben, ahol a kognitív képességek sérültek, vagy ahol a megszokottól eltérő az idegrendszeri fejlődés. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a munkahelyről szóló döntés meghozatala előtt felmérjék az egyéni képességeket és kompetenciákat, és azokat összevessék azokkal, amik egy-egy munkakör betöltéséhez szükségesek. Ha ez a kettő egyezik, akkor a fogyatékos emberek jól teljesíthetnek a munkájukban és az életük kiteljesedhet, emellett pedig elégedettek lehetnek a munkáltatók is.
„Azt, hogy az álláskeresőket mindig a megfelelő munkakörhöz társítsák, sokféleképpen lehet segíteni. Kiváló eszköz például a Lantegi-módszer, amit már régóta használnak a szociális szakemberek. Ezt a módszert Spanyolországban dolgozta ki egy alapítvány, hogy segítse a fogyatékossággal élő emberek munkavállalását, és akár nyílt munkaerőpiacra való kilépését is. Ennél a szakemberek nemcsak az érintettek képességeit mérik fel, hanem az adott munkakört is tanulmányozzák, egyértelműsítve, hogy annak betöltéséhez milyen képességekre és készségekre van szükség. A helyszíni szemle mellett beszélgetnek az ott dolgozókkal és a vezetőkkel is, a teljes kép így áll össze. A módszert Magyarországon mi adaptáltuk – kicsi módosítások mellett –, és 2008 óta képzünk olyan szakembereket is, akik ilyen felméréseket készíthetnek. Mi magunk egy átlagos évben 50-60 ilyen tesztet végzünk” – mondja Fehér Miklós, a KézenFogva Alapítvány munkaerőpiaci szolgáltatásának vezetője. A Lantegi-módszernek hatalmas előnye, hogy könnyen alkalmazható, és nagyrészt azonos szempontrendszer szerint – részben objektív eszközökkel – méri fel a munkavállalók képességeit, illetve az adott munkakör betöltéséhez szükséges kompetenciákat. A teszttel, aminek elvégzése legalább egy-másfél órát vesz igénybe, kiválóan fel lehet térképezni a számolási és olvasási készséget, a memóriát és a koncentrációs képességet, és sok egyéb mellett azt is, hogy valaki képes-e felvenni az adott munka ritmusát. A módszer hatékonyságát mutatja, hogy az érintettek utánkövetéséből látszik: 90 százalékuk a próbaidő után is a munkahelyén marad.
Beszédes reakciók
Maga a felmérés alapvetően kérdésfeltevésekkel és feladatok elvégeztetésével történik. Van például olyan feladat, aminél egy labirintusábrát kell megfejteni, és olyan is, aminél egy rövid szöveget leírni, vagy olvasott szöveget értelmezni. Vannak a tesztsorban egyszerű matematikai műveletek és ábrás feladatok is. A felmérésnek az is fontos része, hogy közben a szakemberek figyelik az érintettek reakcióit, visszajelzéseit. Sok információ szűrhető le már abból is, hogy valaki hogyan reagál arra, ha nem megy neki a teszt, vagy ha úgy érzi, az túl nehéz számára. „A szakembereknek mindig azt javasoljuk, hogy a felmérést ketten végezzék, mert az lehetőséget ad arra, hogy miközben egyikük vezeti a tesztet, a másikuk jegyzetelje a megfigyeléseket. A mérési eredményeket a szakemberek jól körülírt szempontrendszer szerint értékelik, majd azok felhasználásával készítenek egy olyan grafikont, amiből kiderül, hogy valakinek egy adott munkakör megfelelő lehet-e. A grafikon annak meghatározását is segíti, hogy ha a kompatibilitás nem teljes, akkor az érintetteket milyen területeken kell fejleszteni.”
„Ilyenkor célzott képzésekkel el lehet érni azt a szükséges szintet, ami elég lehet az adott munkakör betöltéséhez. Más a helyzet olyan esetekben, amikor az eredmények azt mutatják, hogy a munkaköri elvárások bizonyos területeken jelentősen meghaladják a munkavállaló képességét, és a különbséget fejlesztésekkel sem lehet áthidalni. Ilyenkor az érintettek nagy eséllyel nem tudnák teljesíteni a munkahelyi elvárásokat. Előfordulhat az is, hogy a felmérés azt jelzi: a munkavállaló képességei egy adott területen jobbak annál, mint ami a munkakör elvárása. Ez nem feltétlen probléma, hiszen ilyenkor az érintett – ha szeretné – be tudja tölteni az adott állást.”
Elmélet és gyakorlat
Magyarországon már százas nagyságrendben dolgoznak olyan szakemberek civilszervezeteknél vagy cégeknél, akik a Lantegi-módszert alkalmazzák, a KézenFogva Alapítvány pedig folyamatosan képzi az újakat. „Ilyen tanfolyamot – ami nemcsak elméleti képzésből áll, hanem kifejezetten gyakorlatcentrikus – minden évben indítunk. Akik jelentkeznek rá, azok általában olyan szociális szakemberek, akiknek már van valamilyen kapcsolatuk a sérült emberekkel. Ők az elméleti tananyag elsajátítása után először segítséggel mérik fel a hozzánk érkező ügyfelek – akik maguk a fogyatékossággal élő emberek, illetve az őket fogadó munkahelyek – képességeit, illetve elvárásait, ezt követően pedig átbeszéljük velük annak a tapasztalatait. A következő lépés, hogy otthon is ki kell értékelniük egy felmérést, kvázi házi feladatként. Annak átbeszélése után már a vizsga következik, aminek teljesítésével megszerezhető a Lantegi-módszer alkalmazására való jogosultság. Innentől kezdve – évente 20-25 szakember szerez ilyen képesítést – meg lehet kezdeni az önálló munkát. Vannak, akik például bentlakásos intézményben dolgoznak, és a lakóikat segítik abban, hogy megfelelő munkát találjanak, míg mások a hozzájuk érkezőket támogatják abban, hogy lehetőleg a nyílt munkaerőpiacon tudjanak elhelyezkedni. Ez nem általános jelenség, de olyan apuka is elvégezte már a képzésünket, aki sérült kisfiát szeretné majd segíteni abban, hogy képességeihez igazodó munkát találjon. Ebből is látszik, hogy ez a fajta tudás sok területen hasznos lehet.”
