Míg a hivatalos segítőkutyák jelzéseikkel és fizikai közreműködésükkel fogyatékossággal élő gazdájuk életét tehetik könnyebbé, addig a terápiás kutyák gazdáikkal másokat segíthetnek. Milyen esetekben lehetnek hasznosak az ilyen ebek, és miben különböznek a klasszikus segítőkutyáktól?
Míg a vakvezető kutyák, mozgássérült segítők és hallókutyák komoly kiképzést kapnak és gazdájukat segítik, addig vannak olyan terápiás kutyák, amelyek gazdájuk kíséretében másoknak segítenek. Ezek az ebek – Magyarországon körülbelül 500 ilyen kutya van – másfajta kiképzést kapnak, közreműködésükkel pedig állatasszisztált terápia végezhető. „Például ha egy súlyosan sérült kisgyereket a gyógytornász arra kér, hogy kússzon el egyik pontból a másikba, akkor ő azt feladatként értelmezni, és nem biztos, hogy jókedvéből megteszi. Ez érthető, hiszen kivitelezése nem feltétlen egyszerű, adott esetben pedig fájdalmat is okoz neki. Viszont ha a rendszerbe bevisszük a kutyát, és a kisgyereket arra kérjük, hogy vele együtt vagy a nyomában kússzon, utána pedig simogassa meg, akkor a feladat mindjárt egyszerűbb. Ilyenkor már játékról van szó, ami miatt a sérült gyerek könnyebben leküzdi a nehézségeket” – mondja Mányik Richárd, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület elnöke.
Másoknak segíteni
A terápiás kutyák általában családi kedvencek, és gazdáikkal járnak olyan képzésre, ami után terápiás kutyaként tudnak segíteni sérült gyerekeknek, vagy éppen idős embereknek. A képzést felvételi előzi meg, amin kiderül, hogy a kutya a habitusa, temperamentuma alapján alkalmas-e erre a feladatra. Az eb fajtája és mérete nem szempont, az maximum csak arra lehet hatással, hogy pontosan milyen feladatra lesz alkalmas az eb. A kisebb termet előnyt jelenthet például egy idősek otthonában vagy egy fogyatékos otthonban, ahol a kutyát akár ágyba is be lehet tenni. A terápiás eb a képzésen gazdájával együtt vesz részt, és később is csak ő kísérheti, más nem végezhet vele állatasszisztált terápiát. Képzettséggel a gazdának is rendelkeznie kell, de az is csak a saját kutyára vonatkozik, más terápiás ebre nem.
„Fontos az is, hogy az állatasszisztált terápiában soha nem csak a kutya és annak felvezetője vesz részt, hanem egy olyan szakember is, aki az emberi csoportot irányítja. A terápiás célokat mindig ő határozza meg. Mozgáskorlátozottságnál ilyen lehet a mozgásfejlesztés, amelynél a terápiába gyógytornász kapcsolódik be. Más esetekben fejlesztő pedagógusra és gyógypedagógusra, vagy egyéb szakemberre van szükség” – mondja Mányik Richárd. Ez azért fontos, mert a felvezető nem tud egyszerre a kutyájára és az emberekre is figyelni, szükség van arra, hogy a munkába más is bekapcsolódjon. Esetenként pszichológusra is szükség van, például olyan esetben, amikor valaki fél a kutyáktól.
Rehabilitáció és stresszkezelés
A terápiás kutyák gazdái önkéntesként is járhatnak az intézményekbe, de felkereshetik azokat megbízási díjért is. Ez helyszínenként változik, mindenhol más a szokás. Állatasszisztált terápiát a NEO önkéntesei is végeznek terápiás kutyáikkal. Ők elsősorban kórházakba és egészségügyi intézményekbe járnak, kapcsolatban vannak például a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézettel és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézettel. „Ezekben az intézményekben a gyerekek élményterápiát kaphatnak a kutyáktól. Jelenlétük az egészségügyi dolgozókat is segíti, náluk oldani tudják a mindennapi stresszt. Járnak a kutyák iskolákba és óvodákba is, nem is feltétlenül sérült gyerekekhez. A terápiás kutyák képesek ugyanis segíteni az olvasástanulást is, vagy bármilyen fejlesztő foglalkozást. Van például logopédus, aki rendszeresen terápiás kutyával dolgozik” – mondja Mányik Richárd.
A terápiás kutyák segítséget jelenthetnek az idősek otthonában, a pszichiátriai osztályokon és a drogrehabilitációban is. A velük folytatott terápiák gyakorisága és időtartama mindig attól függ, hogy arra mi miatt van szükség. Mozgásfejlesztésnél például rövidebb és hosszabb ideig is szükség lehet állatasszisztált terápiára, és hasonló a helyzet a mentális problémáknál. Ha az autizmus spektrum zavar súlyosabb fokáról van szó, akkor a rendszeresség mellett az is kulcskérdés, hogy az érintettekhez mindig ugyanaz a kutya járjon. Ha ez adott, akkor a kutya rengeteget segíthet abban, hogy az érintettek szociális készségei fejlődjenek.
