Különleges kávézó várja a vendégeket Győr belvárosában, a Szent László Látogatóközpont mediterrán udvarában. Az innen nyíló Café Collisban fogyatékossággal élő fiatalok veszik fel a rendeléseket, ők gondoskodnak a felszolgálásról is. Csupa szeretet és baráti hangulat.
Győr központjában, a Káptalandombon álló Szent László Látogatóközpontban várja a vendégeket a Café Collis, amelynek munkatársai főképp fogyatékossággal élő fiatalok. A Győri Egyházmegye létesítményeként működő kávézó 2021 nyarán nyitotta meg kapuit, akkor áldotta meg dr. Veres András megyéspüspök. A vendéglátóhely akkreditált munkahelyként működik. „A püspök úr megváltozott munkaképességű fiataloknak akart lehetőséget teremteni, lévén tisztában volt azzal: az iskolás évek után nagy százalékuk nem tud elhelyezkedni, nem kap munkát. Az Egyházmegye ilyen fiatoknak akart segítséget nyújtani” – mondja Csonka Mária, aki tavaly december óta dolgozik a kávéházban a fiatalok mentoraként.
A kávézó tizenegy fiatallal indult, közülük ketten Down-szindrómával élnek, többen pedig idegrendszeri és mentális zavarokkal. Az értelmi fogyatékosság mindannyiuknál középsúlyos. Van a csapatnak gyengén látó, gyengén halló, mozgásában kissé akadályozott és autizmussal élő tagja is.
A kávézó két fiatalja Csonka Mária mentorral (lent), Fürstenfelder Gertrúd önkéntes segítővel (középen) és Nagy Szimonetta segítővel (hátul) (fotó: Café Collis)
„A fiatalok többségében felszolgálóként dolgoznak napi négy órában, a hét minden napján, váltott műszakban, két szabadnappal. Két fő látja el a takarítási munkálatokat. A rendszerünk rugalmas, ha kell, igazodunk az egyéni kérésekhez is. Van például, aki csak délutánonként szeretne dolgozni, neki erre is lehetőséget adunk. A fiatalok pénzzel nem foglalkoznak, a vendégek a számlát a két vendéglátósunknál, Cser Tamás üzletvezetőnél és Bősze Éva üzletvezető-helyettesnél rendezhetik, akik a pultnál egymást váltják. Rajtam kívül van egy segítő gyógypedagógiai asszisztens, Nagy Szimonetta, aki támogatja a napi munkánkat. Ő a közösen megbeszélt feladatokat gyakorolja a fiatalokkal”– emeli ki Csonka Mária.
Folyamatos segítség
A rendszeres gyakorlás segíti, hogy a fiataloknál berögzüljön, például mennyi szörpöt kell kitölteniük egy pohárba, és azt mennyi vízzel kell felönteniük. Bár nagyon ügyesek, rendszeresen át kell velük venni az itallap kínálatát is, az ismétlés ott is elengedhetetlen. Az autizmussal élő kollégának a folyamatos visszajelzésre, az állandóságra nagy szüksége van. A fiatalok számára mindig rendkívüli helyzet, amikor a kávézóba nagyobb csoport tér be. Ilyenkor elbizonytalanodnak, szükségük van a mentor vagy a segítő támogatására, nyugtatására.
A kávézóban a fiatalok feladatát a két vendéglátós szakember határozza meg minden nap, figyelembe véve a képességeiket. Vannak olyan kollégák, akik a pultos feladatokat nem tudják ellátni, viszont a vendégtérben nagyon ügyesek, így ők kizárólag ott kapnak feladatot. A kávézóban figyelnek az autizmussal élő fiatalra is, nála kulcskérdés az egyértelmű kommunikáció és az állandóság. Hasonló a helyzet a Down-szindrómás fiataloknál is. „Ők minden nap oda állnak, ahol állni szoktak, ha valami másképp történik, szükségük van a segítségünkre. Ilyen helyzet például az, ha idegen nyelven beszélő vendégek érkeznek, akikkel nem tudnak kommunikálni a megszokott módon. Korábban az ilyen szituációktól megijedtek, de mára többen eljutottak oda, hogy kis támogatással megbirkóznak ezzel a feladattal is. Ezt az segítette, hogy memóriajátékkal gyakoroltuk, hogyan kell köszönniük az egyes nyelveken. Gyakorlunk idegen szavakat is, ketten-hárman már használják is azokat. A többiek a külföldiekkel is magyarul próbálnak kommunikálni, illetve mutogatással. De a lényeg, hogy már nem szaladnak el – korábban erre is volt példa –, hanem igyekeznek megoldani ezt a feladatot is” – mondja Csonka Mária.
A kávézó fiataljai (fotó: Café Collis)
Igazi közösség
A fiatalok mindig figyelnek egymásra, hihetetlenül elfogadóak és szeretetteljesek. Ahogy a mentor fogalmaz: ők soha senkiről nem feltételeznek rosszat. Ez is közrejátszik abban, hogy a kávézónak sok a törzsvendége, ők rendszerint a délutáni kávéjukat fogyasztják ott el. Érkeznek vendégcsoportok is, akik az itallap első oldalán értesülnek arról, kik a felszolgáló munkatársak. Gyakori, hogy ilyenkor a mentor is körbemegy, és tájékoztatja őket a vendéglátóhely sajátosságáról. „Jellemzően pozitív visszajelzéseket kapunk, az új vendégek is türelmesek, röviden fogalmaznak, egyértelműen adják le rendeléseiket. A kisebb gyerekek a legnagyobb természetességgel és elfogadással tekintenek fiataljainkra, és ez jellemző az idősebbekre is. Akiket meg kell szólítani, azok az általános és középiskolások. Emiatt kezdtünk el érzékenyítő foglalkozásokat tartani. Fontos számunkra, hogy ez a korosztály is nyitott szemmel éljen, és elfogadóan viselkedjen a fogyatékossággal élőkkel” – emeli ki Csonka Mária.
Az érzékenyítő programokat általában olyan iskoláscsoportoknak tartják, amelynek tagjai valamilyen szakrális kiállítást tekintenek meg a Káptalandombon vagy a Püspökvár toronykilátójában. „Ilyenkor olyan foglalkozásokat szervezünk, amelyek azt szimulálják, hogy milyen fogyatékossággal élni. Remek szituációs játékaink vannak arra, hogy érzékeltessük, milyen az, amikor valaki nem lát vagy nem hall, nem tudja jól használni a kezét. Bemutatjuk magát a kávézót is, elmondjuk, hogy működünk, mi a célunk. A programok résztvevői megismerhetik a nálunk dolgozó fiatalokat is” – mondja a mentor. Az esemény végén a diákok megfogalmazzák élményeiket, elmondják, miképp érezték magukat az adott helyzetben. Beszélnek arról is, hogy van-e a családjukban, környezetükben fogyatékossággal élő ember. Mire ide eljutnak, addigra mindig megnyílnak, tapintható, hogy látják és érzik a fogyatékossággal élő emberek akadályait, nehézségeit.
