Az Imre Sándor Szeretetszínház olyan integrált társulat, ahol a színészek úgy röpítik a színház világába a nézőt, hogy senkinek a fejében nem fordul meg, hogy a színpadon bárki is szellemi akadályozottsággal élne, vagy gyerekként állami gondoskodásban nevelkedne. Művészetük a társulat ép tagjait és a nézőket ugyanúgy segíti, mint a fogyatékkal élőket.
Az Imre Sándor Szeretetszínház története közel 20 éve kezdődött, amikor Bartokos Tamás színész-rendező még a Soproni Petőfi Színháznál volt. Akkor keresték meg az értelmi fogyatékosok zsirai otthonából. „Egy fesztiválra szerettek volna felkészülni. Akkor még nem volt szó integrációról, csak értelmileg sérült emberekről. Mivel nagypapám zsirai volt, a Sopronhoz közeli községben működő intézetről magam is tudtam, de benne soha nem jártam. Ekkor nagypapám már nem élt, de a tiszteletére elmentem az otthonba” – mondja Bartokos Tamás, aki ma már az Imre Sándor Szeretetszínház igazgatója, rendezője és színésze.
Egérfogó
A színész a látogatáson megismerte az otthon színházi csoportját, a velük való munka pedig olyannyira magával ragadta, hogy kapcsolatuk hosszútávúra nyúlt. A közös munkába bevont egy soproni ifjúsági társulatot is.
Mindenki érték
„Rájöttem, hogy működhetne a munka közösen is, a két csapat nyitott volt egymás felé. Ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk integrált színházat, a két társulat dolgozzon közösen. Ennek eredményeképp készült el a Valahol Európában musical, melynek premierjét az intézmény egyik ünnepségén tartottuk. Ez a munka még szigorúan szakmai volt, arról szólt, hogy az otthonban élő emberek hasznosan tölthessék a szabadidejüket. Ugyanakkor a történetet nem akartam itt elengedni, úgy éreztem, az üggyel szeretnék komolyabban foglalkozni. Meg akartam megmutatni, hogy a fogyatékos emberek is hasznos tagjai a világnak” – mondja Bartokos Tamás.
Isten pénze, MÜPA
A szeretetszínház el is kezdett épülgetni, sok fiatal megfordult a társulatban, egyre több előadás készült. Egy idő után elkezdtek nyitni más otthonok felé is, de a rendszer még sokáig zárt maradt. Bartokos Tamás szeretett volna ezen túllépni, kibújni az intézményi keretek közül. Változás 2010 körül történt, akkor alapították meg az Imre Sándor Szeretetszínházat.
A névadó a Kéthelyi Értelmi Fogyatékosok Otthonában élt, Bartokos Tamás is ott ismerte meg. Fantasztikusan tehetséges színész volt, a társulatnak példaértékűen mutatta meg, hogy ha a sérültekre odafigyelnek, akkor a közös munka zökkenőmentes, pár perc után már senki nem nézi, ki lehet sérült, ki nem. Ahogy a színházigazgató fogalmaz: nincs ilyen díj, de ha lehetne osztogatni társadalmi Kossuth-díjat, akkor az kijárt volna neki, ezért viseli nevét a színház.
Ha a munka beindul
A munka folytatódott, a társulat egyre több jótékonysági előadást tartott. „Ennek az volt a csodálatos üzenete, hogy azok az emberek, akik maguk is segítségre szorulnak, másokon tudnak segíteni. Ez óriási erőt adott nekünk, pár évig a Baptista Szeretetszolgálattal is közösen dolgoztunk. Mindenfelé jártunk, rengeteget utaztunk az országban. Később önállóan folytattuk a munkát, egy éve pedig Vonyarcvashegyen vagyunk. A balatoni település befogadott minket, csodálatos műhelymunkát végezhetünk a községben, amelynek szabadtéri színpada is van. Rengeteg tanodásunk van helyi és környékbeli gyerekekből és felnőtt sérültekből, vannak gyerekeink a keszthelyi fejlesztő iskolából is. Egy-egy darabunk másfél hónapnyi próba után készül el, ami nagyon gyorsnak tűnhet, de a produkción nem látszik” – mondja Bartokos Tamás.
Nyomorultak
A társulat nem csak nyáron lép fel, művelődési házak is hívják őket, részt vesznek a Lázár Ervin Programban, járnak iskolákba is. Főleg a kaposvári, nagykanizsai és a székesfehérvári tankerülettel vannak kapcsolatban, negyedikes és hetedikes korosztályoknak játszanak.
A szeretetszínházhoz csatlakoznak állami gondoskodásban lévő gyerekek is, a Veszprém megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság darvastói intézményével nagyon szoros a kapcsolatuk. A baptisták nemeskisfaludi szeretetotthonával ugyancsak jó az együttműködés, lakóikkal is integráltan próbálnak, előadásokat tartanak. A társulat számára fontos a teljes elfogadás, azt szeretnék, hogy ezt a nézőknek is átadhassák.
