null

„Senki nincs beskatulyázva, mindenki teszi a dolgát”

Segítségével alkották meg az Érték vagy! minisztériumi díjat a Lámpás ’92 Alapítvány értelmi akadályozottsággal elő fiataljai, és a vezetésével készítettek olyan dizájn ékszerkollekciót, amit az egyik patinás autómárka inspirált. Mi motiválja Laborc Tamás tervezőt, akinek műhelye mindig nyitva áll a „Lámpik” előtt?

Sok kaland és számtalan közös projekt van a hátuk mögött, de a közös munkát nem unják meg. Az értelmi akadályozottsággal élő fiataloknak kreatív munkát biztosító, a nyílt munkaerőpiacra történő kijutásukat is segítő Lámpás ’92 Alapítvány öt-hat éve kereste meg Laborc Tamást. Egy projekthez kértek segítséget a dizájnertől, az együttműködés pedig olyan jól sikerült, hogy azóta is rendszeresen dolgoznak együtt.

„Azt gondolom, a jó életminőség egymás megbecsülésében, segítésében rejlik. Örömteli látni, amikor egy-egy eseményen, vagy akár csak egy közös műhelymunka során kerek egészként funkcionálnak épek és fogyatékkal élők. Ilyenkor senki nincs beskatulyázva, mindenki teszi a dolgát. Az arcokon látni lehet, mekkora öröm mindenkinek, hogy ki tudják venni a részüket egy-egy munkafolyamatból, a végeredmény pedig kézzelfogható” – mondja a tervező. Laborc Tamás a FromWood márka designereként szinte kizárólag fából készít egyedi ajándék- és használati tárgyakat, dekor termékeket, bútorokat, ennek rejtelmeibe avatja be a Lámpás fiataljait is a közös munka során.

Élmények és értékek

Nagy büszkeségük az az egyedi ékszerkollekció és a hozzá tartozó kulcstartó, amit a nagy múltú olasz autómárka, az Alfa Romeo inspirált. Ennek darabjait is Laborc Tamás vezetésével alkották meg a Lámpás értelmi fogyatékossággal élő kézművesei. Az ékszerekben egyebek mellett az autók alapanyagai – a karbon, a valódi bőr, a rozsdamentes acél –, továbbá a redheart (vörös szív) nevű nemesfa ötvöződtek, a kollekción megjelenő négylevelű lóhere pedig négy értéket szimbolizál: a hitet, a reményt, a szeretetet és a szerencsét. A formatervezésben az alapítvány Kárpát-medencei képzőművészeti programjának tehetséges alkotói is közreműködtek.

„Rengeteg közös élményünk van, mindegyik másért volt jó. Nem is lehet ezeket rangsorolni. Voltak például olyan projektjeink, amelyek nagyobb sajtóvisszhangot kaptak, és olyanok is, amelyekre kevesen figyeltek fel, de számomra mind ugyanolyan fontos. Megesett például, hogy tartottunk egy céges napot a Gödöllő melletti Valkón, a Lámpás egyik otthonában, ahol a kertet szépítettük meg, és az ugyanolyan örömet okozott számomra, mint amikor a humán tárca „Érték vagy!” díját terveztük meg és készítettük el az alapítvány csapatával” – emeli ki Laborc Tamás. Utóbbiban olyan alapanyagokat ötvöztek izgalmasan, mint a tölgyfa, a fém, az átlátszó- és tükörplexi, belecsempészték a fényt és a Lámpás talán összes üzenetét.

Hétköznapi örömök

A tervezőnek az is mindig jól esik, amikor a Lámpás fiataljai felkeresik a műhelyében, és kötetlenül bohóckodnak. Persze a nagyobb volumenű munkák sokkal több figyelmet igényelnek tőle, olyankor rajta múlik, hogy minden időre elkészüljön, de a közös munka ilyenkor is örömteli. Laborc Tamás a Lámpás művészeti táboraiban általában nem tud hosszabb időt eltölteni, lévén vállalkozását az önkéntes munkától függetlenül működtetnie kell, de egy-egy napra azért mindig ellátogat a rendezvényekre. A műhelyvezetővel ilyenkor ötletelnek és átbeszélik az új terveket.

„Mi a többéves tapasztalatunkkal átadhatjuk a reményt a friss sorstársaknak”

Kerekesszékben új életet kezdő embereket segítenek révészként a kórházi ágy mellett, felkészítve őket az ismeretlenre, amit ők már évek, évtizedek óta ismernek. A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete csaknem 30 éve végzi ezt a fontos munkát, felbecsülhetetlen támaszt adva mindazoknak, akiknek az élete egyik pillanatról a másikra állt a feje tetejére.

Elolvasom