null

Színház mindenkinek: hogyan élvezhetik az előadásokat a vakok és a siketek is?

Míg a kerekesszékes emberek a színházak többségében jól boldogulnak, addig a siket és nagyothalló, vak és gyengénlátó személyek rosszabb helyzetben vannak, ők az előadásokat kevés helyen élvezhetik teljes szépségükben. Itthon a Pesti Magyar Színház – Családi – és Ifjúsági Színház elsőként próbált ezen változtatni, náluk már azt tervezik, hogy az autizmussal élők is kedvük szerint ülhessenek be a darabokra. Hogyan jutott idáig a társulat?

Látóként és hallóként ritkán gondolunk bele, milyen lehet látás vagy hallássérültként beülni egy színházi előadásra, de azt azért mindenki érzi: ezen fogyatékok mellett kevésbé élvezhetők a darabok. Az érintetteket különböző módszerekkel már régóta próbálják segíteni, de az audionarráció még kevés helyen érhető el. Ennél a módszernél a narrátor verbális leírást ad a nézőknek arról, hogy mit látnak a színpadon. A narráció mindig élő, és mivel a színészek dialógusai akár csúszhatnak is, a narrátornak a darabot nagyon kell ismernie, tudnia kell alkalmazkodni az esetleges változásokhoz, bakikhoz is.

Magyarországon elsőként a Magyar Színház élt ezzel a lehetőséggel, társulata 2015-ben tartotta az első olyan premiert, amelyet aztán minden alkalommal audionarráció kísért. Hála ennek, a vakok és gyengénlátók bármikor beülhettek a darabra. Az akadálymentesítés ezen formájára Zalán János főigazgató akkor figyelt fel, amikor sok évvel ezelőtt az egyik partnerük megkereste azzal a kéréssel: készítsék el egy külföldi csatorna magyar adásának audio descriptionjét. A feladatot nem utasította vissza, elkezdte magát egyre jobban beleásni a témába és az audionarráció kivitelezésének mikéntjébe. A téma olyannyira felkeltette az érdeklődését, hogy ez lett a doktori kutatásának témája. Az akadálymentesítés a színház társulatának is szívügye, a kérdéssel kiemelten foglalkoznak a kollégák.

Igazodni mindenkihez

A színházban az elmúlt hét évben szokássá vált, hogy az előadásokhoz akkor is biztosítanak narrációt, ha csak egyetlen vak néző érkezik. Ennek eredményeként a társulatnak komoly látássérült közönsége lett, sokan visszajárnak.

„A pandémia megtörte ezt a folyamatot, de hosszú szünet után idén áprilisban már be tudtunk mutatni egy új darabot, az Oliver! című musicalt. Narráció a Lázár Ervin programhoz is kapcsolódik, elég ha a diákok kísérőtanára jelzi, hogy egy adott osztályban van látás- vagy hallássérült gyerek. Az akadálymentesített hozzáférés természetessé vált számunkra, és nemcsak a speciális iskolából érkező gyerekek részére, hanem az integrációban tanulók esetében is. Mivel ezt a rendszert már 6-7 éve működtetjük, vannak hosszabb távú tapasztalataink. Látjuk például, hogy azok az első osztályos gyerekek, akiknek annak idején megmutattuk az audionarrációs applikációt, ma már úgy lépnek be a színházba, hogy egyből kérik az eszközt. Ők ezt a lehetőséget már természetesnek veszik, ami számunkra nagyon jó érzés” – mondja Szőke-Tóth Cecília, a színház társadalmi felelősségvállalási referense, aki ezen feladata mellett audionarrátorként is dolgozik.

A helyzet hasonló a hallássérülteknél, akik számára a jelnyelvi tolmácsolás nem csak a nagyszínpadon, hanem idővel a kisszínpadon is rendszeres lett. A színházban olyan hallássegítő rendszer is működik, ami a modern hallókészülékkel és implantátumokkal teljesen kompatibilis. Lehetővé teszi, hogy a nagyothallók azokon keresztül kövessék az előadást. A színpad szélére helyezett mikrofonok a színészek hangját külön ki is emelik. Ezek olyan okoseszközök, amelyek a hátsó zajokat remekül kiszűrik, nem erősítik föl azt, ahogy a színművész lépked a színpadon.

Azoknak a nagyothallóknak, akik nem rendelkeznek korszerű hallókészülékkel vagy implantátummal, egy mobil indukciós hurok adhat segítséget. Az eszköz nyakba akasztható, fülhallgatóhoz csatlakoztatható, azok is használhatják, akiknek időskori halláscsökkenésük van.

Tervek a láthatáron

A színház tavaly elkezdte az autizmus spektrum zavarral élők igényeinek felmérését is. „A lehetőségeket gyógypedagógus kollégák segítségével próbáljuk feltérképezni, már vannak megoldások, amelyek esetleg működhetnek. Például léteznek olyan fülvédők, amelyek a munkavédelmi eszközökhöz hasonlóan ki tudják szűrni az erősebb hangokat. Szeretnénk az előadásokhoz olyan ismertetőt is készíteni, ami egyfajta idővonalon jelzi, ha esetleg erős hangok vagy fények várhatók a színpadon. Ezeket a gyerekek kísérője előre átnézheti, ha pedig látja, hogy az adott jelenet közeleg, ráadhat a kicsire egy fülest – mondja Cecília.

Erről még zajlanak az egyeztetések, de a színház szeretne az autizmussal élőknek olyan helyet biztosítani – úgynevezett nyugiszobát –, ahová elvonulhatnak, ha nyugalomra van szükségük. Az igényeiket szem előtt tartva, a nagyobb tömegtől szeparáltan, az oldalpáholyokban is szeretnének helyeket fenntartani számukra. Így ha egy autizmussal élő személynek az előadás „túl sok”, és pihenni akar, akkor innen könnyedén ki tud menni a „nyugiszobába”, és később vissza is tud jönni anélkül, hogy a mellette ülőket zavarná.

 

Címlapkép: az Oliver! című musical premierje

Képek forrása: Pesti Magyar Színház – Családi – és Ifjúsági Színház

 

Fogyatékossággal élő gyermekek beilleszkedését támogatja az Szerencsejáték Zrt. kampánya

A nemzeti lottótársaság őszi széleskörű szemléletformáló kommunikációja elsősorban az fogyatékossággal élő gyermekek beilleszkedésére, sikeres és boldog felnőtté válására fókuszál. Az évvégi kampány Illés Fanni, világ- és Európa-bajnok, paralimpikon úszó személyes élettörténetén keresztül mutatja be, hogy az elfogadás, valamint család és a nagyobb közösség támogatásával az akadályok lebonthatóak.

Elolvasom

„A fogyatékosság nem akadály”

2023-ban lesz 20 éves a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózata, amely nemcsak a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő személyek munkahelyi integrációját segíti, hanem a társadalmi szemléletformálást is. Miért tartja fontosnak ezt a küldetést a nemzeti lottótársaság?

Elolvasom