Csaknem húsz éve segíti a különböző fogyatékossággal élő emberek társadalmi inklúzióját az Artman Egyesület, amely művészeti, terápiás és oktatási programokon keresztül nyitja meg a fejlődés, az önismeret és a tánc lehetőségét sérült és ép emberek számára. Közös alkotói tér, amelyben semmi nem jelent akadályt.
Bár magát az ArtMan Egyesületet csak 2005-ben alapították, története már korábban elkezdődött. Az alapjait adó Tánceánia Együttest 1998-ban hozta létre Bóta Ildikó, az ő vezetésével kezdték el alkalmazni azt a komplex, mozgás- és táncterápián alapuló rehabilitációs, alkotói-előadói módszert, ami súlyosan és halmozottan sérült, értelmileg akadályozott és beszédképtelen személyek számára kínált rekreációs lehetőséget. A tagok olyan fiatalok voltak, akik a Bliss Alapítvány módszertani központjába jártak. A csapat két év alatt jutott el arra a szintre, hogy színpadra álljon, bemutatóikra és eredményeikre pedig gyógypedagógusok, pszichológusok és rehabilitációs szakemberek is felfigyeljenek. Ezt követően alakult meg az ArtMan.
„Ildikó több szervezettel is felvette a kapcsolatot, majd elkezdett velük közösen gondolkodni, különböző csoportokat kialakítani. Az Aura egyesülettel együttműködve például egy olyan egység jött létre, amelynek tagjai autizmusban érintett fiatalok voltak. Az Értelmi Fogyatékosok Árpádházi Szent Margit Napközi Otthonának is szerveztek olyan állandó csoportot, amelynek tagjai értelmileg akadályozott felnőttek voltak. Az ArtMenők művészeti program 2020-ban indult, az lett az Artman Egyesület ifjúsági programja, tagjai 15 és 30 év közötti fiatalok. Ahogyan a többi, úgy ez a csoport is inkluzív, ami azt jelenti, hogy fogyatékossággal élők és épek közösen vesznek benne részt. Az akadályozottságok is különböző szintűek, az ép résztvevők mellett vannak halmozottan sérült és látássérült tagok, illetve Down-szindrómával és autizmussal élők” – mondja Kopeczny Kata, az Artman Egyesület ügyvezetője, az ArtMenők művészeti program kidolgozója és vezetője.
Tánceánia - Mayday című előadás, rendezte Farkas Dorka; fotó: Jókuti György
Művészből segítő
Az ArtMan szakembereinek egy része a színház és a tánc világából érkezett, így a színpad régóta közel állt hozzájuk. Később többen elvégezték az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karának vagy a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesületnek a képzését is annak érdekében, hogy hivatalosan is mozgásterapeutákká válhassanak. „Nekem például táncművész az eredeti végzettségem, nagyobb együttesekben, például a Szegedi Kortárs Balettben dolgoztam hosszú ideig. A pályám térdműtét és gerincsérv után ért véget, a gyógyulás útját keresve jutottam el az Artmanig” – mondja a művészeti program kidolgozója. Kopeczny Kata kiemeli, hogy a táncművészeti képzés alapvetően elitista, a művészek kiváltságosnak érzik magukat már amiatt is, mert bekerülhetnek a hivatásos táncművészképzésbe, később pedig egy-egy jelentősebb táncegyüttesbe. „Mi a színpadon szépek és fiatalok vagyunk, a testünk pedig úgy mozog, ahogy akarjuk. Ebbe nőttem bele én is, de amikor elkezdtem fogyatékossággal élőkkel dolgozni és velük színpadra menni, átértékeltem mindezt, elkezdtem utat találni önmagamhoz és a közösségi létezéshez. Azt gondolom, hogy ha mindenki merne nyitni az ilyen helyzetek felé, sokkal jobb világban élhetnénk, együttérzőbbek és figyelmesebbek lehetnénk” – mondja.
Az ArtMan védett térben dolgozik a fogyatékossággal élő emberekkel, ami lehetővé teszi, hogy mindenki önmaga lehessen, a szó szép és teljes értelmében. „Nálunk a résztvevők saját döntéseik mentén működhetnek, de úgy, hogy közben szakemberek figyelnek rájuk, a sérülékenységükre. A segítők nem csak fizikailag felkészültek, hanem mentálisan is. Ez elengedhetetlen, hiszen a foglalkozásokon nagyon sokféle ember vesz részt” – mondja Kopeczny Kata. A csapat sokszínűségét az egyesület mottója is tükrözi: Közös alkotói tér létrehozása – a tánc és a terápia eszközeivel – értékeink és sérüléseink mentén – az elfogadóbb társadalomért. Ebben a mondatban benne foglaltatik, hogy aki belép az ArtMan terébe, az ott értékeivel és sérüléseivel együtt van jelen, nincs különbség abban, hogy kinek milyen képessége van. Az egyesület az akadálymentesítést minden téren komolyan veszi, tagjai azt vallják, ha az adott, akkor minden megoldható. Erre az egyik legjobb példa az osztrák partnerszervezetük Erasmus-programjának a pénzügyi vezetője volt. Ő súlyosan, halmozottan sérült, kizárólag személyi asszisztenssel tud közlekedni, magát ellátni. Viszont mivel biztosítva volt az asszisztencia, nem akadályozta semmi abban, hogy remek szellemi képességét kihasználva betölthesse ezt a fontos tisztséget a szervezetben.
ArtMenők - Idol című előadás, rendezte: Hód Adrienn; fotó: Offner Gergely
Ne legyenek akadályok
„Mi a színpadon is ezt szeretnénk közvetíteni a többségi társadalom felé, azt szeretnénk elérni, hogy ne csak párbeszéd legyen az épek és a fogyatékossággal élők között, hanem kerüljünk közelebb az inkluzív társadalomhoz, az együttéléshez, mert nagy szükség lenne rá” – mondja Kopeczny Kata. Az ArtMan csapata fellépett már fesztiválokon is, de az érzékenyítést és a szemléletformálást más csatornákon is segíteni szeretnék. Tartanak például workshopokat és érzékenyítő tréningeket cégeknek, szerveznek vezetői kompetenciatréningeket. Nagyobb közönség elé nem csak a fesztiválszezonban lépnek, hanem más alkalmakkor is.
Az ArtMenőknek idén ősszel két előadása is lesz, közösen a HODWORKS társulattal. Az egyik a Trafó Kortárs Művészetek Házában október 27-én, a másik a dunaPart6 kortárs előadóművészeti platformon november 24-én. Utóbbi egy négynapos program, amelyet nemzetközi szakembereknek, illetve a hazai előadó-művészeti szakma képviselőinek szerveztek. A résztvevők nem csak a zsűri által kiválasztott előadásokat tekinthetik meg, hanem részt vehetnek olyan szakmai programokon is, amelyek lehetőséget adnak eszmecserére, a nemzetközi kapcsolatépítésre és piacra lépésre.
