Sorsjegyárusi asztala egy komáromi szupermarketben áll, a hozzá lépő vásárlókkal pedig szívesen elbeszélget a legkülönfélébb témákról is. Hetzmann Viktorné szeret velük együtt örülni a nyereményeknek is, és meghallgatni, mire költenék a legszívesebben. Szabadidejében férjével horgászik, új hobbiként pedig szeretné kipróbálni a festést is.
Hetzmann Viktorné öt éve kezdte meg a sorsjegyárusi munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, korábban egészen más területen dolgozott. Egy kerámiakészítéssel, kézműves foglalkozások szervezésével, gyerekek táboroztatásával foglalkozó cégnél volt mindenes, ott vett részt a programok szervezésében, lebonyolításában. Egészségügyi problémája nagyjából tíz éve áll fenn, miatta már többször át kellett esnie gerincműtéten.
„A negyedik porckorongműtétem 2023-ban volt, sokáig dolgozni sem tudtam. Kialakult nálam depresszió is, azt követően százalékoltak le. A mostani munkám nem okoz gondot, mert nem kell egész nap ülnöm: ha szükségem van rá, bármikor felállhatok az asztal mellől, és sétálhatok egy kicsit. Rendszeresen járok rehabilitációra is Hévízre, mert az sokat javít az állapotomon. Segédeszközre – ez esetemben egy botot jelent – csak időnként van szükségem. Például időváltozásoknál, mert az rossz hatással van rám, nagyon megérzem. Előfordult már az is, hogy a gerincemet és az ízületeimet annyira megviselte egy-egy hirtelen érkező front, hogy egyáltalán nem tudtam dolgozni. Ilyen helyzetekben jelent sokat, ha bottal járok.”
A karitatív hálózat munkatársa vevőivel nagyon jó kapcsolatban van, sokan törzsvásárlóként lépnek oda értékesítőasztalához, és egyből beszédbe elegyednek vele. Vannak olyan vásárlók is, akik csak alkalmanként próbálnak szerencsét a sorsjegyekkel, de velük is mindig megtalálja a közös hangot. „Nagyon jó érzés, hogy a vevőm és az áruház dolgozói szeretnek, és akkor is várnak vissza, amikor egy kis ideig nem dolgozom. Volt például, hogy betegállományból tértem vissza, és látszott rajtuk, hogy örülnek nekem. A vásárlókkal általában olyan témákról szoktunk beszélgetni, amiknek van valamilyen aktuálisuk. Nemrég az egyik törzsvevőmmel különleges élményem is volt: egymillió forintot nyert nálam, aminek nagyon örült. Ő mindig többféle sorsjegyet vesz egyszerre, és ez alkalommal kettőt választott ki, majd meggondolta magát, és vett egy harmadikat is. Így lett meg a milliós nyereménye.”
Éva hobbijaira is szakít időt, és időnként keres újakat. „Ami régi hobbim, az a sporthorgászat, amit közösen űzünk a férjemmel. Ő ebben már profi, van szponzora is. A kifogott halakat – ez főleg ponty – sosem esszük meg, mindig visszaengedjük őket a vízbe. Az igazság az, hogy a halat nem is szeretjük, egyedül én eszem azt néha, de akkor is csak süllőt és menyhalat. Ezeket szívesen fogyasztom, de olyan halat soha nem ennék meg, amit mi fogunk. Új hobbiként a festés kezdett el érdekelni, de még nem mertem belekezdeni. De már megvan hozzá mindenem, vettem vásznat és akrilfestéket, már csak bátorságot kell gyűjtenem az első ecsetvonáshoz.”
