Az idei Bajnokok Ligája döntőn egy siket gyerekekből álló focicsapat tagjai lehetettek labdaszedők, és „dolgozhattak” a legnagyobb sztárok mellett. Az Ezüstcipő Focisuli Alapítvány fiataljai nagyon várták ezt a lehetőséget, nemcsak az élmény miatt, hanem azért is, hogy felhívhassák vele a figyelmet arra: hallássérültek is helyt tudnak állni a pályán.
Május 30-án tartották a 2026-os Bajnokok Ligája döntőt a budapesti Puskás Arénában, aminek egy látszólag kicsi, de annál fontosabb részlete egészen rendhagyóra sikerült. Mert ugyan az európai labdarúgó-klubcsapatok legrangosabb tornáján mindenki a játékosokat és a gólokat figyeli, vannak olyan segítők, akik nélkül a labdák nem jutnának vissza a pályára. Erről a labdaszedők gondoskodnak, akik ezúttal hallássérült gyerekek voltak. Ezzel az ötlettel nagyjából két éve állt elő az Ezüstcipő Focisuli Alapítvány vezetője, Fekete László, akinek kezdeményezésére nyitott volt mind a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ), mind az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Foundation for Children nevű, hátrányos helyzetű fiatalokat segítő alapítványa. Maga az Ezüstcipő Focisuli Alapítvány nagyjából 10 éve működik, és már csaknem 50 hallássérült gyereknek adott lehetőséget arra, hogy komolyabban is megismerkedhessenek a labdarúgással. Ők heti szinten járnak a korcsoportos edzésekre, és részt vesznek az iskolák közötti futballtornákon is, amik integráltak.
Fotó: Ezüstcipő Focisuli Alapítvány
„A Bajnokok Ligája döntő hatalmas élmény volt a gyerekeknek. Bár maga a mérkőzés csak este kezdődött, mi már délután háromkor kint voltunk a stadionban, és elfoglaltuk a helyünket. A gyerekek – tizenegy fiú és egy lány – egyből megkapták a szerelésüket: egy kifejezetten erre az alkalomra készült mezt, egy gyönyörű focicipőt, egy baseballsapkát és egy széldzsekit. A mezen a felirat is rendhagyó volt: az angol football szót színben ketté bontották, és footb-all-ként nyomták a mezekre. Az UEFA ezzel is fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a foci mindenkié. A gyerekek a szerelések mellett egy csomagot is kaptak, amiben ott volt minden, amire csak szükségük lehetett: szendvics, csoki, és persze üdítő. Ezt követően találkoztunk azokkal a kollégákkal, akik az MLSZ-től érkeztek, és megmutatták, hogy a labdaszedőknek hova kell állniuk a pálya mellett. Ezek a pontok fel voltak rajzolva, és már előzetesen is tudtuk, hogy hol lesznek, de a biztonság kedvéért újra bejártuk a terepet” – mondja Fekete László.
A gyerekeknek azért volt helyismeretük, mert az MLSZ és az UEFA a döntő előtt négy mérkőzésen is lehetőséget adott arra, hogy kipróbálhassák magukat labdaszedőként. Ennek köszönhetően lehetettek jelen idén tavasszal a Magyarország-Görögország barátságos meccsen, majd a női kupadöntőn, az amatőr kupadöntőn és a magyar kupadöntőn is.
Fokozott figyelem
A BL-döntő idején a sajtójelenlét már a délutáni órákban is hatalmas volt, ami kezdetben picit feszélyezte a gyerekeket, de aztán hamar megszokták a fotósok és videósok folyamatos nyüzsgését. Azt viszont tudták, hogy a meccs alatt a feladatuk nem lesz könnyű, mert a labdákért attól függetlenül be kell ugraniuk a pálya mellé, hogy mellettük, mögöttük, és adott esetben előttük kamerások dolgoznak.
„Amikor a meccs előtt elfoglaltuk a labdaszedő pozíciókat, már nemcsak fotósok álltak a pálya mellett, hanem biztonsági emberek is. Mindenki kedves volt velünk, a tűzoltók külön is odajöttek hozzánk, hogy elmondják, mire számítsunk, illetve mit tegyünk, ha véletlenül petárdáznak mögöttünk, vagy zúgolódni kezd a tömeg. Elmondták azt is, hogy mire figyeljünk a görögtűznél, ami tőlünk pár méterre gyúl ki, és nagyon meleg. A meccs alatt is vigyáztak ránk azok, akik körülöttünk álltak: nem volt olyan, hogy ne nyitottak volna utat a gyerekeknek annak érdekében, hogy be tudjanak ugrani az éppen kiguruló labdáért. Akkor sem volt gond, amikor a rohamrendőrök bejöttek a meccsre – erre két alkalommal is szükség volt –, és két sorban álltak rá a pályára: ők is jelezték, hogy ha a gyerekeknek be kell rohanniuk a labdáért, akkor azonnal átengedik őket – mondja László.”
Fotó: Ezüstcipő Focisuli Alapítvány
A hallássérült fiataloknak a kommunikációval sem volt gondjuk a meccs alatt, még annak ellenére sem, hogy a tömeg miatt változtatniuk kellett a korábbi gyakorlatukon. „Annyira sokan voltak körülöttünk, hogy gyakran egyáltalán nem láttuk egymást, így a jelnyelvi kommunikáció esélytelen volt. Emiatt teljesen átálltunk az úgynevezett haptikus jelzésre. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy akinek a felkarra helyezhető eszközét rezegtettem, annak tudnia kellett, hogy azonnal előre kell ugrania a labdáért, nem kell arra várnia, hogy én külön jelezzek neki” – mondja László.
A labdaszedőknek a döntő alatt legalább 15-20 alkalommal be kellett szaladniuk a labdáért, és egyetlen alkalommal sem hibáztak. Volt olyan fiatal, akinek háromszor-négyszer is akcióba kellett lendülnie, és akadtak olyanok is, akinek egyszer sem. De ez teljesen normális, a labdaszedők terheltsége soha nem ugyanolyan a meccseken. A fiatalok fantasztikus élményként élték meg azt a pillanatot is, amikor éppen együtt álltak a pálya szélén, és közvetlenül mellettük sétált el Rio Ferdinand. Ugyan a szabályok miatt nem kérhettek közös fotót a Manchester United egykori legendás védőjétől, de az élmény így is örök marad.
Fotó: Ezüstcipő Focisuli Alapítvány
A csapat bízik abban, hogy a közös munkának lesz folytatása, és hogy a Bajnokok Ligája döntőn sikerült a figyelmet egy kicsit a hallássérültekre is felhívni. „Ez az élmény nemcsak a mi tizenkét gyerekünknek, illetve a szüleiknek, pedagógusaiknak és intézményvezetőiknek jelent sokat, hanem a sport iránt érdeklődő hallássérülteknek is. A világon több mint 300 millió ember érintett, és közülük sokan felfigyeltek ránk, sokakat motiváltunk. A posztjainkat rengeteg külföldi szervezet megosztotta, és terjed az a jelnyelvi videó is, amit mi készítettünk. A sportvilág is észrevett bennünket, köszönhetően annak, hogy Bangladestől Portugáliáig mindenhol láthatták, hogy a hallássérült gyerekekre is rá lehet bízni ilyen feladatot.” Fekete László reméli, hogy maga a foci is elérhetőbbé válik a hallássérült gyerekek számára. Mint mondja, ideális az lenne, ha itthon nemcsak Budapesten lehetnének akadálymentes edzések, hanem Szegeden, Egerben, Debrecenben, Kaposváron és Vácon is. Azért ezeken a településeken, mert a főváros mellett itt működnek olyan EGYMI-k, amelyekbe halássérült gyerekek járnak nagyobb számban.
