Nagy Kriszta látássérült, végtelenül lelkes énekesnő, aki triója mellett a Nemadomfel Együttesben és a Never Give Up Gospel Kórusban énekel, időnként pedig a Melody Maker tagjaival is színpadra lép. Gyűjti a vicceket és imádja nevettetni a közönséget, ez ihlette szólóalbumának egyik dalát is.
Koraszülöttként jött világra, látása pedig azért sérült, mert akkoriban még nem tudták, hogy az inkubátorba helyezett babák retinafejlődését károsítja a túl magas oxigénszint (ma már védekeznek ez ellen az orvosok). Nagy Kriszta már gyerekként közel került a zenéhez annak köszönhetően, hogy nagynénje, aki akkoriban egy műszaki áruházban dolgozott, rendszeresen hanglemezekkel lepte meg. „Miatta hallgathattam már pici koromban a 80-as évek slágereit. Kaptam a nagynénémtől egy orosz gyártmányú, fújtatós kis zongorát is, amit lábbal lehetett működtetni. Elkezdtem rajta prüntyögni, és megismerkedtem a zenei alapokkal. Amikor 1985-ben bekerültem a Vakok Általános Iskolájába – már óvodába is az Ajtósi Dürer sorra jártam –, elkezdtek rám felfigyelni az énektanárok, észrevették, hogy jó a hangom. Másodikos voltam, amikor bekerültem az iskolai énekkarba, amit Késmárki-Krisch György vezetett. A kóruséneklést a szakiskolás években is folytattam. Ez a fajta képzés a Vakok Iskolájában pont akkor indult el, amikor az általánosban végeztem.”
A szakiskola után Kriszta folytatta tanulmányait, és az érettségit már egy vendéglátóipari középiskolában tette le 2000-ben. „Akkoriban a látássültek integrált oktatása még nem volt megszokott, de az ottani igazgatónőnek volt egy vak ismerőse, így hitt abban, hogy meg tudok birkózni a feladattal. Az érettségi megszerzése nem volt egyszerű, pláne, hogy négy év helyett két évem volt rá. Ebben az időszakban zenével nem foglalkoztam, és akkor sem, amikor az érettségi után megkezdtem a munkát.”
Vissza a zenéhez
Kriszta a végzés után egy fővárosi vállalkozásnál helyezkedett el, de az néhány év után elbocsátotta az összes dolgozóját, így őt is. Kis kihagyás után egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató, papíripari cégnél folytatta a munkát betanított munkásként. A zenéhez akkor tért vissza, amikor az egyik ottani kollégája elkezdett dobolni a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportjában. „Vele először csak beszélgettünk a zenélésről, de 2008-ban én is beléptem az Kultúrcsoportba. Kezdetben a Hermina belső rendezvényein szerepeltem, könnyűzenei vonalon, 2011-től pedig verseket is mondtam. Az egyesület 2017-ben, Hangvarázs néven elindított egy tehetségkutató versenyt is látássérülteknek. Jelentkeztem rá, és amikor Vaskó Marcsi, a Nemadomfel Együttes látássérült énekese meghallott engem, megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni a Never Give Up Gospel Kórushoz. Örültem a meghívásnak, és 2017-től elkezdtem énekelni az integráltan működő kórusban.”
Egy évvel később Kriszta a Nemadomfel Együttessel is megismerkedett, 2019-től pedig hivatalosan is tagja lett a látássérültekből, értelmi akadályozottsággal élőkből, mozgássérültekből és nemfogyatékos emberekből álló integrált csapatnak. „A zenekarral minden hónapban kint vagyunk az Erzsébet téren, a Piacok Napja nevű kézműves vásáron. Járunk utcazene versenyekre is, és ott nyertünk már díjakat is. Például Egerben nekünk ítélték oda a szakmai díjat 2021-ben, tavaly pedig közönség kedvence díjat vehettünk át a tokaji utcazene fesztiválon. A nyár mindenképpen intenzívebb időszak, akkor sokkal több fellépésünk van. Vannak programjaink a gospel kórussal is. Abban nagyjából harmincan vagyunk, és hetente egyszer próbálunk. Volt már olyan koncertünk, amelyen népmesékhez kapcsolódó népdalokat énekeltünk, és dolgoztunk már fel musicaleket is. Szoktuk nyári koncerteket is adni, és közönség elé állunk a karácsonyi időszakban is.”
Szólóban a színpadon
Krisztának ma már triója is van, ahol szólóban énekel. A szólókarrierje 2020-ban indult, akkor kezdett el saját albumán, az Eltévedt vonaton dolgozni. „Ez az időszak a koronavírus-járvány miatt nem volt egyszerű, a megírt dalokat csak online tudta eljuttatni hozzám a zeneszerzőm, Kiss Barna. Ezen az albumon jelent meg a Tandem szerelem című szám, ami a Mozdulj! Egyesület Balaton-kerülő tandemkerékpár-túrájának hivatalos dala lett. Ezt a túrát minden évben megszervezik látássérülteknek és kísérőiknek, én is részt szoktam rajta venni minden évben. Az album címadó dalának külön története van. Az ihlette, hogy én Bátaszékről ingázom Budapestre, és Sárbogárdon át kell szállnom, de egyszer egy utastárssal annyira belemélyedtem a beszélgetésbe, hogy az átszállásnál nem a Budapestre menő járatra szálltam fel, hanem arra, amelyik Pécsre ment. A Csak egy kis tréfa című szám is személyes ihletésű, az ahhoz kapcsolódik, hogy gyűjtöm a vicceket, és szeretem nevettetni a közönséget. Saját élményre épül a Filmbe zárok mindent című dal is. Ez akkor kapcsolódik, hogy bár romlik, de van egy kis látásmaradványom, és időnként próbálok fényképeket készíteni – bár nem nyertem, de azokat már pályázatra is beadtam."
Kriszta szólófellépéseket ma is szívesen vállal, és csapatban sem csak a Never Give Up Gospel Kórus és a Nemadomfel tagjaként lép színpadra. Fővárosi klubokban rendszeresen vendégszerepel a 90' évek sztárcsapatainak tagjaiból álló Melody Maker zenekarban is. Tavaly például Moór Bernadett Bedhyvel énekelt közösen, idén februárban pedig Kató Zoltánnal. A Melody Maker projektjeiben volt már társa Falusi Mariann és Kárpáti József Dódi, a Quimby trombitása is. Bár tapasztalata már bőven van, fontosnak tartja, hogy énektudását folyamatosan fejlessze. Emiatt máig részt vesz magánénekórákon, és a hazaiak mellett tanul angol dalokat is.
