Sokszor még az ép emberek is félnek a falmászástól, pedig ezt a mozgásformát még azok is űzhetik, akik mozgásukban korlátozottak, esetleg vakok. Hogyan segítheti ez a sportág az akadályozottsággal élő gyerekek fejlődését, és miért lenne fontos, hogy sérült felnőttek is vállalkozzanak rá?
A parasportok sokszínűségéről egyre többen szereznek tudomást, azon viszont ma is sokan meglepődnek, amikor egy sérült vagy fogyatékossággal élő ember valamilyen klasszikus sportot űz. Azon pedig pláne, ha extrém vagy extrémnek tartott sportágról van szó. Jó példa erre a falmászás, amelytől jellemzően még az épek is tartanak, nehéznek, veszélyesnek gondolják azt. Pedig ez a mozgásforma nem csak arra alkalmas, hogy a testet erősítse és karban tartsa, hanem arra is, hogy sérültek, tartós betegséggel élők rehabilitációját segítse. Ehhez persze arra van szükség, hogy a termek és az edzők is nyitottak legyenek.
Fotó: Klébi Sportmászás
„Nálunk a kollégák mindenkivel foglalkoznak, legyenek azok felnőttek vagy gyerekek, versenyzők vagy amatőrök, esetleg sérültek. Persze könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a termünk a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnáziumban van, ahonnan mindig is jártak hozzánk olyan gyerekek, akiknek valamilyen sérülése volt. Mivel magam is tanár vagyok – biológia és testnevelés szakos – alapvetően nyitott vagyok arra, hogy a legkülönfélébb gyerekekkel foglalkozzak, ezt egyfajta kihívásnak érzem” – mondja Szöllősi Emese, a Klébi Sportmászás egyik oktatója.
A II. kerületi terembe jár Drávucz Rita világ- és Európa-bajnok vízilabdázó kislánya is, aki egy ritka genetikai rendellenességgel született, ami miatt a gerincvelőből kiinduló perifériás idegei sorvadnak, így az izomzata nem tudott felépülni. A Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagykövete azért szerette volna, hogy a kislánya megismerje ezt a mozgásformát, mert kiválóan erősítheti vele a kezét és a kisízületeit. Ez a sportág azért is hasznára válik, mert segíti összehangolni és fejleszteni a négy végtag koordinációját, a kart pedig sokféle vállövi helyzetben erősíti. Flóra mászás közben arra is rá van kényszeríve, hogy használja a Charcot-Marie-Tooth szindróma miatt gyengébb lábait, fejlessze a törzsizomzatát. Az is jó, hogy a mászás élménye számára új és pozitív, segíti, hogy a saját korlátait kitolja, beilleszkedhessen új közösségekbe. A sport nem csak nála, hanem mindenkinél kiemelt területe az integrációnak, segít csökkenteni a társadalmi kirekesztettséget.
Új idők, új tudás
„A falmászás ma már ismert sportág, pozitív hatásaival is egyre többen tisztában vannak. Régebben nekem kellett győzködnöm azokat a gyerekeket, akiknek rossz testtesttartásuk vagy valamilyen mozgásszervi problémájuk volt, hogy próbálják ki, ma viszont már ők keresnek meg a szüleikkel, mert orvos vagy gyógytornász ezt javasolja nekik. Erre persze az oktatóknak is fel kell készülniük, rendelkezniük kell mászóedzői végzettséggel. Ausztriában, Németországban és Angliában már külön terápiás mászóedzők is vannak, akik plusz képesítéssel is rendelkeznek. Itthon Sterzer Hilda, az elhunyt Erőss Zsolt hegymászó felesége vezet terápiás edzéseket több mászóteremben. Mellette a Bigwall és a MAG47 termekben ajánlanak élményterápiás foglalkozásokat olyan gyerekeknek, akik beilleszkedési, szorongásos, tanulási és figyelmi problémákkal küzdenek” – mondja Szöllősi Emese.
Fotó: Klébi Sportmászás
A Klébi termébe sokféle problémával és fogyatékossággal járnak gyerekek, de a többség mozgásában korlátozott. Jár a terembe sok látássérült gyerek, van köztük vak is, aki kiválóan boldogul a falon. Mellettük akadnak olyanok, akik valamilyen értelmi sérüléssel, Down-szindrómával vagy autizmussal élnek. Utóbbiaknál a szülők kevésbé a sporttevékenység miatt választják a falmászást, sokkal inkább a fejlesztő hatásáért. A mászás más mentális problémánál is hasznos, hiszen az agyat is dolgoztatja: minden lépést, minden fogást át kell gondolni, a lehetőségeket előre fel kell mérni.
Szülőben az erő
„A foglalkozások megkezdése előtt mindig tartunk egy feltáró megbeszélést, amin a szülők elmondják, miért jöttek, mit szeretnének elérni. Ha van a gyerekükről orvosi szakvélemény, akkor azt is megmutatják. Az oktatásba szeretjük a szülőket is bevonni, mert az plusz biztonságot ad a kicsiknek: ha velük vannak, sokkal könnyebben, bátrabban kezdenek el mászni. Iskolásoknál már kevésbé van szükség a szülői jelenlétre, de kizárva ott sincs. Idővel a gyerekeknek már az edzőkre sem lesz közvetlenül szükségük, találnak maguknak mászópárt, az edzésekre elkezdenek önállóan járni” – mondja Szöllősi Emese.
Az oktató kiemeli, hogy míg a sérüléssel vagy fogyatékossággal élő gyerekek mindig lelkesek és bátrak – ha tériszonyuk van, azt jellemzően otthonról hozzák, aztán hamar leküzdik –, addig a helyzet az akadályozottsággal élő felnőtteknél egészen más. Ők falmászásra csak elvétve vállalkoznak, a Klébi termét is csak látássérültek keresik fel. Az egyik vendégük például egy olyan társasággal érkezett, akik segítették, és együtt nagyon szépen tudtak mászni, fejlődni. Aki belépett a terembe, annak fel sem tűnt, hogy a hölgy vak, a mozgásán ez egyáltalán nem látszott. A látássérülés csak akkor volt érzékelhető, amikor a falról lejött, és a társak kísérték. Az ő példája is mutatja, hogy ha a szándék megvan, akkor a fogyatékosság egy mászóteremben sem jelenthet akadályt – még egy felnőttnek sem.
