2026-ban már a kilencedik alkalommal ünnepeljük meg a Magyar Parasport Napját. A 2018-ban életre hívott programsorozatnak egyértelmű célja a szemléletformálás, ami támogatást és megértést biztosít a fogyatékossággal élőknek, és a társadalmi összefogásra is felhívja a figyelmet.
A Parasport Napjához kapcsolódó, főleg érzékenyítő események minden évben február 22-én, nagy nyilvánosság előtt és az emberek bevonásával történnek. A programokhoz csatlakozó szervezetek és intézmények a média segítségével hívják fel a figyelmet arra, hogy a parasport is rengeteg élményt tud biztosítani az egyén és közösség számára egyaránt. A kezdeményezés fő célja, hogy megtanuljuk mindannyian, milyen szükségleteik vannak a fogyatékossággal élőknek ahhoz, hogy a sportolás élménye számukra is biztosított legyen. Ezzel párhuzamosan ez egy kiváló lehetőség a figyelemfelhívásra is, hogy a sportágak és a létesítmények legyenek elérhetőek mindenki számára akadálytalanul. Mindez úgy biztosítható, ha sikerül felhívni a figyelmet a befogadó szemléletmódra, illetve ha közösen megteremtjük, és támogatjuk az erre való nyitottságot és érdeklődést.
Érezhető, hogy a Magyar Parasport Napjának szervezése iránt folyamatosan nő az érdeklődés, a lelkesedés. Egy-egy intézmény aktív részvétele hatalmas lendületet adhat a kezdeményezésnek, mert több százan tudnak egy időben kapcsolódni hozzá. Ilyenkor sok szervezet kap kedvet ahhoz, hogy programokat indítson – akár később, nemcsak a parasport napján – fogyatékossággal élők számára. Örömhír, hogy a csatlakozók száma évről-évre növekszik. A két kardinális kérdés, hogy az adott családhoz elér-e az információ és például meg tudja-e közelíteni a helyszínt, az adott programot.
Íme egy konkrét példa. Flóra szereti a zenét és a táncot, de az adottságai nem adják meg azt a lehetőséget, hogy ugyanúgy a lábaival tegye meg a tánclépéseket, ahogyan a többiek. A kezével, mimikájával viszont át tudja érezni és meg tudja élni a zene és a ritmus elbűvölő hatását. De vajon szülőként mivel teszek jót, amikor látom a felhívást, hogy kerekesszékes gyermekek részére hirdetnek táncot? Azzal, hogy szegregált környezetbe viszem táncolni? Vagy akkor, ha megoldom, hogy a többségi társadalom tagjaként, a baráti közösségében, a többi ép táncoló gyermek között élhesse meg az élményeit. Mondanom sem kell, hogy Flóra ez utóbbi mellett teszi le a voksát. Inkább vállalja, hogy kevesebbet tud megoldani a gyakorlatokból, de a barátai körében átélt élményekről, örömökről nem mond le. Természetesen nem mindenki ugyanolyan, mint ő, ezt nem szabad elfelejteni. A legfontosabb, hogy az érintett választása alapján döntsünk, mert ezzel biztosítjuk leginkább, hogy számára igazi élménnyé váljon egy-egy ilyen esemény.
