null

„A folyamatos tanulás egyfajta hobbi nálam, nagyon fontosnak tartom”

Jobb fülére nem, bal fülére pedig gyengén hall, de mivel szájról olvas, ez nem akadályozza a munkavégzésben, vásárlóival könnyen tud kommunikálni. Őze Rita sorsjegyárusi asztala egy székesfehérvári szupermarketben áll, ott várja vevőit. Munkája mellett imádja a kiskutyáját és az olvasást, fontos számára a folyamatos tanulás, most is képezi magát.

Őze Rita gyerekkora óta hallássérült, ennek ellenére integrált iskolába járt, kiválóan olvas szájról és ismeri a jelnyelvet is. A hallássérült iskola nála szóba sem jött, mert ahhoz Budapestre kellett volna költöznie, kollégiumban pedig nem szeretett volna lakni. Az általános után integrált volt a középiskolája is, tanárai ott is megértők voltak, ha kellett, segítettek.

„Közgazdasági szakközépiskolában tettem le az érettségit, de azt követően nem a képesítésemhez illő munkákat végeztem. A Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózata a harmadik munkahelyem, ennél érzem azt, hogy megfelelő nekem, nagyon szeretem. Itt már kilenc éve dolgozom, a munkaidőm négyórás. Kezdetben a városi kórházban állt az értékesítőasztalom, utána kerültem át a szupermarketbe, de a feladataim nem változtak. Újdonság csak az volt, hogy itt nagyobb a forgalmam, pörgősebbek a mindennapok. A vásárlóim abszolút elfogadnak engem, igyekszem velük mindig kedves lenni, baráti kapcsolatot ápolni. A kommunikáció soha nem okozott gondot” – mondja.

A karitatív hálózat munkatársa édesanyjával él, hobbija a biciklizés. Minden évben részt vesz a Bringamánia balatoni versenyén, és ugyan a Balatont egy nap alatt még nem tekerte körbe, de tervben van, hogy azt is megteszi. Eddig a legnagyobb távja 168 kilométer volt. A kerékpározás mellett imád autót vezetni, ami hallássérültként plusz figyelmet igényel, de már megvan a rutinja abban is. Őze Rita sok időt tölt a kiskutyájával is, aki már régóta vele van: most tizenhárom éves, nagyon életvidám.

„Ha jó idő van, kirándulni járunk, de sok időt töltünk a városban is. Emellett szeretek olvasni, arra mindig szánok időt. Figyelek arra is, hogy képezzem magam, mindig tanuljak valami újat, gyarapítsam a tudásom. Most épp munkaerő-gazdálkodást tanulok, de elvégeztem már több OKJ-képzést is attól függően, hogy éppen mi érdekelt. Van például eladói és pénzügyi-számviteli végzettségem, pénztárkezelő-valutapénztáros képzettségem, letettem az ECDL vizsgát is. Korábban szereztem vámügyintéző képzettséget is, ami manapság már nem annyira hasznos, de az uniós csatlakozásunk előtt az volt. Van masszőri képesítésem is, ami teljesen más terület, de az is érdekelt, így megszereztem” – mondja Őze Rita. Számára a folyamatos tanulás egyfajta hobbi, nagyon fontosnak tartja.

„Mivel itthon sosem volt, a személyi asszisztenciát még az érintettek sem ismerik.”

A Freekey társalapítójaként dolgozik azért, hogy a fogyatékossággal élők személyi asszisztenciával kaphassanak lehetőséget a teljes élethez. Csángó Dánielnek megadatik, hogy finanszírozni tud egy ilyen szolgáltatást, de ez nem mindenhol alapvetés, és az érintettek szüleitől sem várható a végtelenségig ilyen segítség. Társaival nem a jótékonykodásban hisz, hanem abban, hogy az államilag támogatott asszisztencia lehetőséget ad arra, hogy a sorstársak adófizetőkké válhassanak, és családtagjaik is kiléphessenek az önkéntes segítés ördögi köréből.

Elolvasom