A fogyatékossággal élő embereket támogatott lakhatással és nappali ellátással, fejlesztő foglalkoztatásokkal segítő Mécses Egyesület 2024 februárjában nyitotta meg kávézóját Mezőberényben, a múzeumként működő Wenckheim-Fejérváry kastély épületében. Itt a vendégek a kávé mellett megkóstolhatják a saját üzemben készülő kézműves süteményeket is, és közben ráébredhetnek: ha kapnak rá lehetőséget, akkor a megváltozott munkaképességű emberek csodákra képesek.
A Mécses Egyesület az ezredforduló óta segíti a fogyatékossággal élő gyermekeket és felnőtteket, pszichiátriai betegségekben érintett embereket. Nagyságrendileg 250 ellátottjuk van, intézményeikben pedig 80 ember él támogatott lakhatás keretében. Azt szeretnék, hogy ellátottjaik a lehetőségekhez képest teljes életet élhessenek, tudjanak munkát is vállalni. „Fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozó szervezetként fontosnak tartjuk, hogy ez a munka olyan legyen, aminek a végtermékére ténylegesen van kereslet, és amivel kapcsolatban vannak visszajelzések. Ezek fontos szempontok, mert a dolgozók így lehetnek motiváltak, a fejlesztésük pedig nálunk munkába ágyazott fejlesztés. A kávézó ötletét az adta, hogy a mezőberényi kastély egyik részében már régóta működött egy múzeum, de az épület felújítására és a többi épületrész hasznosítására nem volt forrása az önkormányzatnak. A helyzet 2023-ban változott, amikor a város újratelepülésének 300. évfordulóját ünnepelte, és megkértek minden civil szervezet, hogy ahhoz valamivel járuljon hozzá. Ekkor jött az ötlet, hogy az 1700-as évek végén épült kastélyba a sérült emberek munkájának bevonásával életet hozunk, egy kávézót nyitunk. Saját forrásból és magántámogatásokból elindult a renoválás, és közben elindítottunk egy cukrászüzemet is, mert a saját termékeinket akartuk árusítani. Zöldségfeldolgozó üzemünk és 250 adagos főzőkonyhánk már régóta működött, a főszakács kivételével azokban is megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. A szociális étkeztetéssel foglalkozó főzőkonyhánk – innen a városban is viszünk ételeket – nagyon népszerű, sok pozitív visszajelzést kapunk miatta” – mondja Szántainé Taba Henriett, a Mécses Egyesület Talentum Foglalkoztatási Központjának vezetője.
A kávézó és cukrászda elindítása már nehezebb feladat volt, mert annak működtetéséhez olyan embereket kellett találnia az egyesületnek, akik az ottani feladatokkal is boldogulnak. „Az itteni kollégák sérültsége vegyes, vannak, akik értelmi akadályozottsággal élnek, és olyanok is, akik siketek vagy valamilyen szervi problémájuk van. Mivel egy patinás helyszínen már rengeteg elvárásnak kellett megfelelni, figyelnünk kellett az egyéni adottságokra, képességekre. A munkatársak először csak egy tortareceptet kaptak, és az alapján sütötték ugyanazt a süteményt heteken át, amíg a munkafolyamatot be nem gyakorolták. Ma már sok recepttel dolgozunk, kaptunk ilyeneket ausztriai cukrászdától is. A tortákat folyamatosan kóstoljuk és teszteljük, időnként vannak új ötleteink is. A megváltozott munkaképességű kollégákat a cukrászunk segíti, aki maga nem érintett, de mivel a kisfia beteg, a sérült emberek korlátait érti és átlátja, és szívesen oktatja a többieket. A cukrászüzemünkben jelenleg öten dolgoznak, a kávézóban pedig négyen. Utóbbiaknak a vendégekkel való megfelelő kommunikációt, a kávéfőzést és a felszolgálást kellett megtanulniuk. Fontos volt a matematikát is olyan szinten elsajátítaniuk, hogy végezhessenek eladói feladatokat, ami sajnos nem mindenkinek sikerült. De ők sem érzik ettől rosszul magukat, elfogadják, hogy pénzt nem kezelhetnek, csak más feladatokat végezhetnek.”
A város nagyon örült a kávézó megnyitásának, és ezzel így vannak az ott dolgozó emberek is. „Jó, hogy itt a helyiek megismerhetnek bennünket, láthatják, hogy mit csinálunk, mivel foglalkozunk. A cukrászda miatt egyértelmű vált, hogy a fogyatékkal élő emberek is végezhetnek hasznos munkát, szerezhetnek kellemes pillanatokat másoknak. A kávézó étlapján fel van tüntetve, hogy kik dolgoznak nálunk és kik készítik a süteményeket, így a vendégek tudják, hogy fogyasztásukkal fogyatékossággal élő embereket támogatnak, de a célunk nem az, hogy ezért jöjjenek hozzánk. Főképp azt szeretnénk, hogy az emberek rájöjjenek: a fogyatékossággal élő emberek is finom süteményeket készítenek, minőségi munkát végeznek. Sikerünket mutatja, hogy már folyamatosan kapunk tortarendeléseket is. A jövőben szeretnénk csokibonbonokat is készíteni, mert az régi álmunk. Örülünk, hogy társadalmi hasznosságunk egyre több területen meg tudjuk mutatni.”
