A súlyos beszédzavarral küzdő gyerekek és felnőttek régebben nem tudták kifejezni magukat, elmondani gondolataikat, döntéseiket, szándékaikat. Ezen változtatott az augmentatív és alternatív kommunikáció, aminek hazai megjelenése és elterjedése összeforrt dr. Kálmán Zsófia és a Bliss Alapítvány nevével. Hála nekik, ma már a nembeszélő emberek is képessé válhatnak arra, hogy ha nem is szó szerinti értelemben, de hallassák a hangjukat.
Az augmentatív és alternatív kommunikáció (AAK) a gyógypedagógia egyik legfiatalabb ága, ami segíti, hogy a beszédképtelen emberek kommunikációs problémái áthidalhatóvá váljanak. Lényege, hogy az érintettek a hiányzó beszéd helyett nonverbális úton fejezik ki magukat, sérültségi szintjüktől függően felhasználva ehhez minden elérhető eszközt. Ilyenek lehetnek a hangjelzések és a gesztusok, a betűket, rajzokat, jelképeket, fotókat, tárgyakat tartalmazó kommunikációs eszközök, valamint a hangadó gépek, más néven kommunikátorok. Az augmentatív kommunikációs rendszereket a szakemberek mindig egyénre szabják, mert hatékonyan csak úgy alkalmazhatók.
„Amíg az AAK módszere Kelet-Közép-Európában nem volt ismert, azok a gyerekek, akik nem tudtak beszélni, kirekedtek szinte minden foglalkozásból, fejlesztésből. Az érintettek közül sokan születéskori oxigénhiány vagy későbbi baleset miatt szenvedtek olyan központi idegrendszeri károsodást, ami beszédképtelenséghez vezetett. Ilyenkor gyakori, hogy az értelem ép marad, csak a beszédhez szükséges izmok irányításának képessége vész el – hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki a kezét vagy a lábát nem tudja mozgatni. Ez esetben az érintetteket nem lehet megtanítani beszélni, mert nincsenek meg az ahhoz szükséges fizikai feltételek. Az ilyen jellegű beszédképtelenségnél a gondolatok, érzelmek, vágyak és félelmek kimondatlanok maradnak, ami elviselhetetlen belső feszültséget szül. Emiatt fontos, hogy ha nem is hagyományos módon, de ilyenkor is lehetőséget adjunk a kommunikációra, a megnyilvánulásra” – mondja dr. Kálmán Zsófia címzetes egyetemi tanár, a súlyosan, halmozottan sérült, beszédképtelen emberek ügyét felkaroló Bliss Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke. A szakember egészen 2014-ig vezette a civil szervezetet, azóta önkéntes gyermekorvosként és szaktanácsadóként, alkalmanként pedig tanfolyami oktatóként vesz részt a munkában.
Hiánypótló tudás
Kálmán Zsófia az AAK technikájával Kanadában ismerkedett meg, majd miután azt hazahozta, pszichológus és nyelvész munkatársaival elvégezték a magyarra adaptálás munkáját is. „A módszert 1983-ban kezdtük el alkalmazni olyan gyerekeknél és felnőtteknél, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak beszélni, vagy beszédzavaruk olyan súlyos volt, hogy az akadályozta a kommunikációt. A kezdeti lépések után komolyabban is elkezdtem foglalkozni az AAK témájával, és elkészítettem azokat a magyar nyelvű oktatóanyagokat, amelyek a szülőknek, pedagógusoknak és terapeutáknak szóltak. Az első olyan tanfolyamot, amelyen a szakemberek és a szülők egyenrangú partnerként vettek részt, 1984-ben indítottuk. Itt a családok bevonása nagyon fontos, mert a szakemberek ugyan meg tudják tanítani a gyerekeknek az AAK technikáit, de azokat készségszinten csak a szülők segítségével lehet elsajátítani. A kommunikációs módszereket a mindennapokban is használni, gyakorolni kell, hiszen csak így válhat valakiből hatékonyan kommunikáló ember.”
A Bliss Alapítványnak az elmúlt évtizedekben szinte minden évben jelent meg új könyve vagy kiadványa, szülőknek szóló tájékoztatóanyaga. Emellett rengeteg konferenciát szerveztek, hogy azzal is segítsék az augmentatív és alternatív kommunikáció meghonosítását.
Lépésről lépésre
„Az AAK módszerét az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán 1988-ban kezdtem el oktatni, és egy év kihagyással én vittem a tárgyat egészen 2019-ig. Emellett évente 2-4 tanfolyamot tartottunk a Bliss Alapítvány szervezésében is. Így aki ma Magyarországon alkalmazza ezt a technikát, az szinte mind az én tanítványom volt. A modern gyógypedagógiában és a modern rehabilitációban ez a módszer mára megkerülhetetlenné vált.”
Az AAK módszerét ma már nemcsak gyógypedagógusoknak tanítják, hanem egyéb szakembereknek is. „Pár éve a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán is indult egy olyan 8 féléves kurzus – a Hang-, beszéd- és nyelésterapeuta-képzés –, amelynek tantárgyai között immár harmadik éve szerepel az AAK. Az itt végzett szakemberek neurológiai és sztrók osztályokon, rehabilitációs részlegeken és idősotthonokban foglalkozhatnak beszédüket vesztett, például afáziás betegekkel, és segíthetnek olyan embereknek is, akik valamilyen – például fogászati, gége- vagy szájsebészeti – műtét miatt átmenetileg nem tudnak beszélni.”
Kálmán Zsófia az elmúlt időszakban a Bánatkő – Sérült gyermek a családban című könyvét is elkezdte frissíteni. A Bliss Alapítvány ezen kiadványa 30 éve jelent meg először, a legutóbbi, negyedik kiadás óta pedig már 20 év telt el. A kötet eredetileg a szülőket szólította meg, de több főiskolán és egyetemen is használták tankönyvként vagy ajánlott olvasmányként, rengetegszer hivatkozták forrásmunkaként szakdolgozatokban is. A kereslet máig nagy rá, ezért most készül a kibővített és átdolgozott ötödik kiadása, ami 2025 tavaszán jelenik meg.