null

„A munkatársakkal összetartunk, ha kell, támogatjuk, segítjük egymást kölcsönösen”

Két évtizede dolgozik sorsjegyárusként a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál Kocsis Angéla, akinek értékesítőasztala a mosonmagyaróvári Karolina kórház- és rendelőintézetben áll. Vevőinek jelentős részét sok éve ismeri, többükkel akkor is vált néhány szót, ha sorsjegyet éppen nem vesznek.

Kocsis Angéla több mint húsz éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, a munkát 2002 júniusában kezdte meg. „Szerencsém volt, mert a gyerekkori lakhelyem közelében lakott egy kolléga, aki lottózóban dolgozott. Ismerte a szüleimet, édesanyámtól pedig megkérdezte, nem érdekelne-e engem a sorsjegyárusi munka. Így kerültem a hálózatba anyukám közvetítésével. Korábban manikűr-pedikűrösként dolgoztam, két év után váltottam, mert rájöttem, hogy nincs hozzá kellő kézügyességem” – emlékszik vissza.

Mosonmagyaróváron Angéla lett a karitatív hálózat első munkatársa, a másik három kolléga később érkezett. Míg ők szupermarketben dolgoznak, addig Angéla a városi kórházban várja vásárlóit. A pályáját is itt kezdte, az egészségügyi intézményt csak a koronavírus-járvány idejére kellett elhagynia. Akkor egy ideig a vele szemben lévő szupermarketben dolgozott.

„Mivel a rendelőintézetben csak a délelőtti időszakban van komolyabb forgalom – a rendelések jellemzően kettői tartanak –, én váltótárs nélkül végzem a feladatot. Az értékesítőasztalnál reggel héttől délig várom a vevőket, akik közül többen törzsvásárlók. Az utóbbi időben többen is megkérdezték, hogy hány éve vagyok itt, mert emlékeztek arra, hogy már fiatal korukban is találkoztak velem. Sokan akkor is köszönnek és odajönnek hozzám beszélgetni, ha amúgy nem vásárolnak” – mondja Angéla.

A karitatív hálózat munkatársa gyerekkora óta kerekesszékkel közlekedik, arra születési rendellenessége miatt mindenképp szüksége van. Munkahelye könnyen elérhető és teljesen akadálymentes, így feladatait gond nélkül el tudja látni egyedül is. „A közvetlen kollégákkal ettől függetlenül tartjuk a kapcsolatot, szoktunk beszélni telefonon és személyesen is. Összetartunk, ha kell, támogatjuk és segítjük egymást kölcsönösen”. Angéla szabadidejében olvas és filmeket néz, ellátja a háztartási teendőket. Bár vannak feladatok, amelyek ezen a téren nem egyszerűek a számára, de azokat sem nyűgként éli meg, hanem egyfajta elfoglaltságnak.

„Jó érzés, hogy a korábbi vásárlóim máig megismernek, megkérdezik, hogy vagyok”

Ugyan a sorsjegyárusítói munkát csak fél éve kezdte meg a karitatív hálózatnál, de a nemzeti lottótársasággal már régóta kapcsolatban állt, mert családi élelmiszerüzletükben magánlottózó is működött, később pedig klasszikus lottózóban is dolgozott. Bóta Noémi konduktorként szerzett diplomát, de azon a területen csak néhány évig dolgozott, hamar bevonzotta a kereskedelem.

Elolvasom

„Az előítéletek szerepet játszottak abban, hogy doktori rövidítést akartam a nevem elé”

Bár általános iskolai osztályfőnöke azt javasolta, legyen kefekötő, ő inkább a gimnáziumot, majd a jogi egyetemet választotta. Ő volt Magyarországon az első oktató, aki államilag elismert adatvédelmi tisztviselőket képzett. Később letette a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakvizsgát, nemrég pedig csatlakozott az Ability Fashion csapatához is. Dr. Bölcskei Krisztián hisz abban, hogy az akadályok mozgássérültként is legyőzhetőek.

Elolvasom