null

„A vásárlóim nyereményeinek ugyanúgy tudok örülni, mint ők”

Végzettsége szerint asztalos, de betegsége miatt váltania kellett, és egy kis kitérő után sorsjegyárusítóként helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál. Nagy Gábor délutánonként várja vásárlóit állomáshelyén, sikereik pedig őt is felvillanyozzák. Pihenésként szeret horgászni, és szívesen megy el kirándulni feleségével is.

Nagy Gábor több mint tíz éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy zalaegerszegi szupermarketben áll. „Kezdetben egy kisebb üzletben láttam el a feladataimat, a mostani helyemen négy éve vagyok. A feleségem is itt dolgozik, így az áthelyezés azért is jó volt, mert így vele lehetek váltásban: ő délelőttönként várja a vásárlókat, és pedig délutánonként. Már az első állomáshelyemen is sok törzsvásárlóm volt, és ez így van most is, nap mint nap az asztalomhoz lépnek olyan vevők, akiket régóta ismerek.” Bár a karitatív hálózat munkatársa 10 évvel ezelőtt még digitális eszközök használata nélkül kezdte meg a sorsjegyárusítást, az átállás nem okozott számára gondot. Kezdetben ugyan tartott az új technológiától, de a váltás teljesen zökkenőmentesen ment.

A sorsjegyárusi munka előtt Gábor asztalosként dolgozott, de betegsége után leszázalékolták, ő pedig kénytelen volt váltani. „A nehézséget az okozta, hogy húszéves koromban daganatos betegséggel diagnosztizáltak, és az egyik lábamat amputálni kellett térd és boka között. Ezt követően művégtagot kaptam, de az nem biztosította azt a stabilitást, ami ahhoz a munkakörhöz kell. Miután leszázalékoltak, elhelyezkedtem egy összeszerelőcégnél, onnan jöttem át tíz évvel ezelőtt a karitatív hálózathoz. Sorsjegyárusként nincs semmilyen nehézségem, a jelenlegi feladataimat gond nélkül el tudom látni, nincs szükségem botra sem. Tudok kerékpározni is, időnként azzal szoktam bejárni. A munkámat nagyon szeretem, sok pozitív visszajelzést kapok. Emlékszem például arra, amikor egy anyuka elmesélte, hogy a kislánya otthon azt játszotta, hogy ő is sorsjegyárus. A vásárlóim nyereményeinek is ugyanúgy tudok örülni, mint ők, sőt néha még jobban is. Jó látni az ilyen élményeket.”

Gábor szabadidejében horgászik, elsősorban pontyot és süllőt szokott zsákmányolni, de gyakran fog kárászt és keszeget is. „A horgászat szeretetével a nagyszüleim ’fertőztek meg’, már gyerekkorom óta űzöm azt. A kifogott halakat nem én készítem el, hanem a feleségem, és együtt fogyasztjuk el. Szeretünk kirándulni is, felkeresni hazai városokat, kipróbálni wellnesshoteleket."

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Aki nyitott a sérültek felé, az ezt valamilyen szinten maga is visszakapja”

Több mint harminc éve dolgozik trolisofőrként, és közel húsz éve segíti szabadidejében a mozgássérült embereket. Brandt Viktor először az Álomszállítót álmodta meg, majd elkezdte az érintettek életét a mindennapokban is akadálymentesebbé tenni. Kirándulások szervezése mellett segíti az egyéni ügyintézéseket, igyekszik ott lenni mindenhol, ahol szükség van rá.

Elolvasom