null

„A vásárlóim nyereményeinek ugyanúgy tudok örülni, mint ők”

Végzettsége szerint asztalos, de betegsége miatt váltania kellett, és egy kis kitérő után sorsjegyárusítóként helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál. Nagy Gábor délutánonként várja vásárlóit állomáshelyén, sikereik pedig őt is felvillanyozzák. Pihenésként szeret horgászni, és szívesen megy el kirándulni feleségével is.

Nagy Gábor több mint tíz éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy zalaegerszegi szupermarketben áll. „Kezdetben egy kisebb üzletben láttam el a feladataimat, a mostani helyemen négy éve vagyok. A feleségem is itt dolgozik, így az áthelyezés azért is jó volt, mert így vele lehetek váltásban: ő délelőttönként várja a vásárlókat, és pedig délutánonként. Már az első állomáshelyemen is sok törzsvásárlóm volt, és ez így van most is, nap mint nap az asztalomhoz lépnek olyan vevők, akiket régóta ismerek.” Bár a karitatív hálózat munkatársa 10 évvel ezelőtt még digitális eszközök használata nélkül kezdte meg a sorsjegyárusítást, az átállás nem okozott számára gondot. Kezdetben ugyan tartott az új technológiától, de a váltás teljesen zökkenőmentesen ment.

A sorsjegyárusi munka előtt Gábor asztalosként dolgozott, de betegsége után leszázalékolták, ő pedig kénytelen volt váltani. „A nehézséget az okozta, hogy húszéves koromban daganatos betegséggel diagnosztizáltak, és az egyik lábamat amputálni kellett térd és boka között. Ezt követően művégtagot kaptam, de az nem biztosította azt a stabilitást, ami ahhoz a munkakörhöz kell. Miután leszázalékoltak, elhelyezkedtem egy összeszerelőcégnél, onnan jöttem át tíz évvel ezelőtt a karitatív hálózathoz. Sorsjegyárusként nincs semmilyen nehézségem, a jelenlegi feladataimat gond nélkül el tudom látni, nincs szükségem botra sem. Tudok kerékpározni is, időnként azzal szoktam bejárni. A munkámat nagyon szeretem, sok pozitív visszajelzést kapok. Emlékszem például arra, amikor egy anyuka elmesélte, hogy a kislánya otthon azt játszotta, hogy ő is sorsjegyárus. A vásárlóim nyereményeinek is ugyanúgy tudok örülni, mint ők, sőt néha még jobban is. Jó látni az ilyen élményeket.”

Gábor szabadidejében horgászik, elsősorban pontyot és süllőt szokott zsákmányolni, de gyakran fog kárászt és keszeget is. „A horgászat szeretetével a nagyszüleim ’fertőztek meg’, már gyerekkorom óta űzöm azt. A kifogott halakat nem én készítem el, hanem a feleségem, és együtt fogyasztjuk el. Szeretünk kirándulni is, felkeresni hazai városokat, kipróbálni wellnesshoteleket."

„A festés kezdett el érdekelni, már csak bátorságot kell gyűjtenem az első ecsetvonáshoz”

Sorsjegyárusi asztala egy komáromi szupermarketben áll, a hozzá lépő vásárlókkal pedig szívesen elbeszélget a legkülönfélébb témákról is. Hetzmann Viktorné szeret velük együtt örülni a nyereményeknek is, és meghallgatni, mire költenék a legszívesebben. Szabadidejében férjével horgászik, új hobbiként pedig szeretné kipróbálni a festést is.

Elolvasom

„Ez az élmény nemcsak nekünk jelent sokat, hanem a sport iránt érdeklődő hallássérülteknek is”

Az idei Bajnokok Ligája döntőn egy siket gyerekekből álló focicsapat tagjai lehetettek labdaszedők, és „dolgozhattak” a legnagyobb sztárok mellett. Az Ezüstcipő Focisuli Alapítvány fiataljai nagyon várták ezt a lehetőséget, nemcsak az élmény miatt, hanem azért is, hogy felhívhassák vele a figyelmet arra: hallássérültek is helyt tudnak állni a pályán.

Elolvasom

„Emlékszem, hogy az Erkel színpadán tátott szájjal bámultuk, hogy hol is vagyunk”

Általános iskolásként ismerkedett meg a kerekesszékes tánccal, még mit sem sejtve arról, hogy aztán tagja lesz egy kerekesszékes tánccsoportnak – utána pedig az Erkel Színház színpadára is kigördül sok éven át, hogy táncát láthassa a Puskás, a musical közönsége. Görömbei Renáta tavaly az iskolapadba is visszaült, hogy megszerezze az érettségit, és általa a lehetőséget arra, hogy könyvelést tanuljon.

Elolvasom