null

„A vásárlóim nyereményeinek ugyanúgy tudok örülni, mint ők”

Végzettsége szerint asztalos, de betegsége miatt váltania kellett, és egy kis kitérő után sorsjegyárusítóként helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál. Nagy Gábor délutánonként várja vásárlóit állomáshelyén, sikereik pedig őt is felvillanyozzák. Pihenésként szeret horgászni, és szívesen megy el kirándulni feleségével is.

Nagy Gábor több mint tíz éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy zalaegerszegi szupermarketben áll. „Kezdetben egy kisebb üzletben láttam el a feladataimat, a mostani helyemen négy éve vagyok. A feleségem is itt dolgozik, így az áthelyezés azért is jó volt, mert így vele lehetek váltásban: ő délelőttönként várja a vásárlókat, és pedig délutánonként. Már az első állomáshelyemen is sok törzsvásárlóm volt, és ez így van most is, nap mint nap az asztalomhoz lépnek olyan vevők, akiket régóta ismerek.” Bár a karitatív hálózat munkatársa 10 évvel ezelőtt még digitális eszközök használata nélkül kezdte meg a sorsjegyárusítást, az átállás nem okozott számára gondot. Kezdetben ugyan tartott az új technológiától, de a váltás teljesen zökkenőmentesen ment.

A sorsjegyárusi munka előtt Gábor asztalosként dolgozott, de betegsége után leszázalékolták, ő pedig kénytelen volt váltani. „A nehézséget az okozta, hogy húszéves koromban daganatos betegséggel diagnosztizáltak, és az egyik lábamat amputálni kellett térd és boka között. Ezt követően művégtagot kaptam, de az nem biztosította azt a stabilitást, ami ahhoz a munkakörhöz kell. Miután leszázalékoltak, elhelyezkedtem egy összeszerelőcégnél, onnan jöttem át tíz évvel ezelőtt a karitatív hálózathoz. Sorsjegyárusként nincs semmilyen nehézségem, a jelenlegi feladataimat gond nélkül el tudom látni, nincs szükségem botra sem. Tudok kerékpározni is, időnként azzal szoktam bejárni. A munkámat nagyon szeretem, sok pozitív visszajelzést kapok. Emlékszem például arra, amikor egy anyuka elmesélte, hogy a kislánya otthon azt játszotta, hogy ő is sorsjegyárus. A vásárlóim nyereményeinek is ugyanúgy tudok örülni, mint ők, sőt néha még jobban is. Jó látni az ilyen élményeket.”

Gábor szabadidejében horgászik, elsősorban pontyot és süllőt szokott zsákmányolni, de gyakran fog kárászt és keszeget is. „A horgászat szeretetével a nagyszüleim ’fertőztek meg’, már gyerekkorom óta űzöm azt. A kifogott halakat nem én készítem el, hanem a feleségem, és együtt fogyasztjuk el. Szeretünk kirándulni is, felkeresni hazai városokat, kipróbálni wellnesshoteleket."

„Friss veszprémiként arra törekszünk, hogy a környéket minél jobban felfedezzük”

Élete tíz évvel ezelőtt változott meg egy sportbaleset miatt, de elfogadta az új helyzetet, a mindennapokban nem okoz számára akadályt a mozgáskorlátozottság. Papp Mihály hat éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál sorsjegyárusként, de nem ugyanazon a helyszínen: kezdetben egy budapesti szupermarketben állt az értékesítőasztala, de miután közel egy éve Veszprémbe költözött párjával, ott folytatta a munkát.

Elolvasom

„Jó megtapasztalni, hogy mások szeretnek, és hogy én is tudok szeretetet adni másoknak”

Nógrádi Áront ma már megbecsülik és elfogadják a munkahelyén, de az élete nem indult ilyen egyszerűen. Az iskolai években sokat bántották és csúfolták, még a tanárok egy része sem tudott mit kezdeni azokkal a viselkedésbeli sajátosságokkal, amelyek az autizmusból eredtek. Gyerekkorában a zenélés és az éneklés hozott neki megnyugvást, mára pedig eljutott oda, hogy közösségekbe jár, és két kórusban is énekel.

Elolvasom

„Ha zenét hallottam, már gyerekként táncikáltam, és pörgettem a szoknyám”

Bár gyerekkorában a gyermekbénulás ellehetetlenítette azt a vágyát, hogy táncos legyen, hatvanéves korában megismerkedett a kerekesszékes tánccal, ami a szenvedélye lett. Pazzagli Ágnes szinte kezdőként nyerte meg egymás után kétszer a hazai freestyle bajnokságot szólóban, a szentpétervári világkupáról pedig közönségdíjat hozott el, ami nem orosz származású versenyzőként hihetetlen bravúr.

Elolvasom