Bő két évtizede lát el sorsjegyárusi feladatokat a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, így magától értetődően rengeteg a törzsvásárlója. Pappné Krajcsovicz Erika sokakkal baráti kapcsolatban áll, és gyakran még azokkal is hosszasan beszélget, akik véletlenszerűen lépnek az asztalához.
Több mint húsz éve, annak indulása óta a karitatív hálózatnál dolgozik sorsjegyárusként, egyedül az állomáshelye változott. Pappné Krajcsovicz Erika hosszú ideig a Debreceni Egyetem klinikai központjában várta a vásárlóit, majd több új helyszín kipróbálása után egy szupermarketben folytatta a munkát. Az áruházban már másfél éve dolgozik, a vevőkkel való kommunikációt pedig ugyanúgy élvezi. Az új vásárlók mellett visszajárnak hozzá régiek is, az ismeretségek nem vesztek el a helyszínváltás miatt. A különbség inkább csak abban van, hogy a klinikán a vevők többsége idősebb volt. De a karitatív hálózat munkatársa minden korosztállyal szeret beszélgetni, a közös hangot mindenkivel megtalálja.
Erika azért került egészen fiatalon a karitatív hálózathoz, mert betegsége miatt már 18 évesen leszázalékolták. „Problémám nyolc hónapos koromban kezdődött és nagyon összetett, de alapvetően ízületi. Sajnos annak idején félrekezeltek, így az állapotom nem javult. A folyamatos operációkra azért volt szükségem, mert úgynevezett álízületeim képződtek, a két lábam pedig nem ugyanúgy fejlődött, köztük jelentős volt a hosszkülönbség. Jelenleg egy mankóval járok, és mindig olyan bevásárlókocsit használok, amit tolni is lehet. Ez azért jó, mert négykerekű, így támaszkodni is tudok rá. A mozgáskorlátozottságom a munkavégzésben nem jelent nehézséget, hiszen alapvetően ülve dolgozom. A feladataimat szeretem, pedig eredetileg nem ezen a területen akartam dolgozni: eredetileg nőiruha-készítőnek készültem, meg is szereztem azt a képesítést, de az állandó műtétek miatt – a lábamat 18 éves koromban hosszabbítani is elkezdték – nem sokat dolgozhattam azon a területen. Ma már nem is tudnék varrógép mellett tevékenykedni a derékproblémáim miatt. A sorsjegyárusítói munkakör pont azért jó, mert itt bármikor felállhatok és átmozgathatom a tagjaimat, nem kell folyamatosan görnyednem.”
A sorjegyárusítói feladatokat Erika egy tanfolyamon sajátította el annak idején, és nem okozott számára gondot a digitális átállás sem. Hamar elkezdte rutinszerűen használni az új eszközöket, soha nem volt velük problémája. A váltás annyira könnyen ment, hogy maga is meglepődött rajta. Mert mint mondja, előzetesen picit tartott tőle. A munkába való betanulásban már segített egy kolléganőt is. Erika szabadidejében növényeivel foglalkozik, az elmúlt években koktélparadicsomot és csilipaprikát is nevelt az erkélyén. Idén zöldségeket nem ültetett, de virágai most is vannak.
