null

„A vásárlókkal mindig megtalálom a közös hangot, vannak, akikkel sokat beszélgetek”

Térdproblémája miatt nem tud sokat állni és folyamatosan jönni-menni, de sorsjegyárusi feladatait könnyen el tudja látni, az nem jelent számára nagy megterhelést. Husti Gabriella még csak fél éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, de már most vannak vásárlói, akik ismerősként köszönnek rá a munkaállomásán.

Husti Gabriella idén májusban kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítő asztala egy kalocsai szupermarketben áll. Korábban a vendéglátásban dolgozott, de ottani feladatait térdproblémája miatt egyre kevésbé tudta ellátni, nem tudott folyamatosan állni és járkálni. „Az utolsó vendéglátóhelyen tíz évig dolgoztam, a főnököm pedig szinte barátként kezelt. Ismerte a problémámat és ahhoz igazodva viszonyult hozzám, megértette a nehézségeimet. Nála tevékenykedtem egészen addig, amíg végül le nem százalékoltak. Akkor azt javasolták nekem az orvosok, hogy közlekedjek bottal, de egyelőre nem használok ilyen segédeszközt. Próbálom azt addig tolni, ameddig csak lehet. Később térdműtétre is szükségem lesz, de addig elegendőek a fizioterápiás kezelések.”

Gabriellának a vendéglátásban szerzett tapasztalatok a sorsjegyárusi munkakörben is hasznára válnak, hiszen ott is emberekkel foglalkozik, velük kommunikál. Ezt mindig örömmel tette, így van ez most is: „A vásárlókkal mindig megtalálom a közös hangot, vannak, akikkel sokat beszélgetek. Bár nem Kalocsán lakok, hamar beilleszkedtem az itteni közösségbe, az áruházban már többen ismerősként köszönnek rám. Mivel munka közben nagyrészt ülök, a feladatok ellátásában nem okoz számomra nehézséget a térdprobléma.”

A karitatív hálózat munkatársa feladatait váltásban látja el kollégájával, aki rendszerint délutános. Amiben csak tudják, segítik egymást. Bár velük nincs napi kapcsolatban, de a közeli lottózó dolgozóival is szokott találkozni heti rendszerességgel, amikor a hozzájuk érkező postát átveszi. Olyankor velük is vált néhány szót.

Gabriella régen szeretett kirándulni, amiről mozgásszervi problémája miatt le kellett mondania, de a kikapcsolódásra most is szán időt. Szeret például moziba járni és olvasni, illetve olyan tevékenységeket végezni, amelyekhez nem kell messzire utaznia.

Fújtatós kis zongorától a szólólemezig

Nagy Kriszta látássérült, végtelenül lelkes énekesnő, aki triója mellett a Nemadomfel Együttesben és a Never Give Up Gospel Kórusban énekel, időnként pedig a Melody Maker tagjaival is színpadra lép. Gyűjti a vicceket és imádja nevettetni a közönséget, ez ihlette szólóalbumának egyik dalát is.

Elolvasom

„Akik először lépnek az asztalomhoz, azokkal a sorsjegyekről beszélgetek, de később már egyéb témák is szóba kerülnek”

Fodor István már több mint két évtizede dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, és mivel értékesítőasztala a kezdetek óta ugyanabban a szentgotthárdi szupermarketben van, a vásárlók zömét jól ismeri, gyakran beszélget is velük – és szívesen teszi ezt azokkal is, akik először lépnek az asztalához. 

Elolvasom

„Friss veszprémiként arra törekszünk, hogy a környéket minél jobban felfedezzük”

Élete tíz évvel ezelőtt változott meg egy sportbaleset miatt, de elfogadta az új helyzetet, a mindennapokban nem okoz számára akadályt a mozgáskorlátozottság. Papp Mihály hat éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál sorsjegyárusként, de nem ugyanazon a helyszínen: kezdetben egy budapesti szupermarketben állt az értékesítőasztala, de miután közel egy éve Veszprémbe költözött párjával, ott folytatta a munkát.

Elolvasom