null

„A vásárlókkal mindig megtalálom a közös hangot, vannak, akikkel sokat beszélgetek”

Térdproblémája miatt nem tud sokat állni és folyamatosan jönni-menni, de sorsjegyárusi feladatait könnyen el tudja látni, az nem jelent számára nagy megterhelést. Husti Gabriella még csak fél éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, de már most vannak vásárlói, akik ismerősként köszönnek rá a munkaállomásán.

Husti Gabriella idén májusban kezdte meg a munkát a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítő asztala egy kalocsai szupermarketben áll. Korábban a vendéglátásban dolgozott, de ottani feladatait térdproblémája miatt egyre kevésbé tudta ellátni, nem tudott folyamatosan állni és járkálni. „Az utolsó vendéglátóhelyen tíz évig dolgoztam, a főnököm pedig szinte barátként kezelt. Ismerte a problémámat és ahhoz igazodva viszonyult hozzám, megértette a nehézségeimet. Nála tevékenykedtem egészen addig, amíg végül le nem százalékoltak. Akkor azt javasolták nekem az orvosok, hogy közlekedjek bottal, de egyelőre nem használok ilyen segédeszközt. Próbálom azt addig tolni, ameddig csak lehet. Később térdműtétre is szükségem lesz, de addig elegendőek a fizioterápiás kezelések.”

Gabriellának a vendéglátásban szerzett tapasztalatok a sorsjegyárusi munkakörben is hasznára válnak, hiszen ott is emberekkel foglalkozik, velük kommunikál. Ezt mindig örömmel tette, így van ez most is: „A vásárlókkal mindig megtalálom a közös hangot, vannak, akikkel sokat beszélgetek. Bár nem Kalocsán lakok, hamar beilleszkedtem az itteni közösségbe, az áruházban már többen ismerősként köszönnek rám. Mivel munka közben nagyrészt ülök, a feladatok ellátásában nem okoz számomra nehézséget a térdprobléma.”

A karitatív hálózat munkatársa feladatait váltásban látja el kollégájával, aki rendszerint délutános. Amiben csak tudják, segítik egymást. Bár velük nincs napi kapcsolatban, de a közeli lottózó dolgozóival is szokott találkozni heti rendszerességgel, amikor a hozzájuk érkező postát átveszi. Olyankor velük is vált néhány szót.

Gabriella régen szeretett kirándulni, amiről mozgásszervi problémája miatt le kellett mondania, de a kikapcsolódásra most is szán időt. Szeret például moziba járni és olvasni, illetve olyan tevékenységeket végezni, amelyekhez nem kell messzire utaznia.

„Szeretek adni, egyszerűen ilyen típusú ember vagyok”

Februárban helyezkedett el a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, a vásárlókkal pedig egyből örömmel beszélgetett, az ilyesmit már vendéglátósként is élvezte. Bár Simon Gábor Zoltán szakácsként és felszolgálóként kézsérülése miatt már nem tudna dolgozni, a sorsjegyárusítás semmilyen nehézséget nem okoz számára, feladatait gond nélkül el tudja látni.

Elolvasom

Gyógypedagógus és békés harcos

Nemcsak a pesterzsébeti Benedek Elek EGYMI gyógypedagógusaként és testnevelőtanáraként segíti a fogyatékossággal élő gyerekeket, hanem edzőként és az inkluzív karate hazai meghonosítójaként is. Halász Attila a karate mellett munkájában és elhivatottságában is fekete öves.

Elolvasom

„Vannak különleges felkérések is, szabtuk már személyre paralimpikonok kerekesszékeit is”

Ma már sokféle kerekesszék és moped segíti a mozgáskorlátozott emberek közlekedését, és hatalmas választékban kaphatók gyógyászati segédeszközök is – de ezeket teljesen egyénre szabva most sem lehet beszerezni, és nehézkes a szervizelésük is. Ezen próbálnak változtatni a Merek Gurulóműhelyének műszerészei, akik maguk is akadályozottsággal élő emberek. Csapatuk nap mint nap várja azokat, akiknek életét valamilyen műszaki megoldás teheti egyszerűbbé, kényelmesebbé.

Elolvasom