null

„A vevőim alig várták, hogy a rehabilitációk után visszatérjek”

Gimnazistaként súlyos betegségekkel küzdött meg, ami szövődményeket okozott, de ez sem gátolhatta meg abban, hogy magántanulóként leérettségizzen és dolgozni akarjon. Tóth Fanni sorsjegyárusító asztalánál nap mint nap várja vásárlóit, sokakkal baráti a kapcsolata.

Tóth Fanni több mint öt éve dolgozik a Szerencsejáték Zrt. karitatív hálózatánál, értékesítőasztala egy gyöngyösi szupermarketben áll. Az érettségi után még tanult két évig, azt követően egyből itt helyezkedett el, a váltáson soha nem is gondolkodott. „Munkaközvetítővel találtam meg ezt a lehetőséget, ez az első munkahelyem, nagyon szeretem. Négy órában dolgozom, feladataimat könnyen el tudom látni. Egyedül egy olyan székre van szükségem, amin jól tudok ülni, és aminek állítható a magassága” – mondja.

A karitatív hálózat munkatársa egy elsősorban ereket érintő autoimmun probléma miatt lett egészségkárosodott. Ez a betegség 14 éves korában indult, és társult hozzá az ugyancsak autoimmun eredetű sok ízületi gyulladás. Az állapotromlás miatt a nyolcadik osztály második felét már magántanulóként végezte el, év végén külön vizsgáznia kellett. Az immunrendszert több ponton érintő betegség miatt óvták mindentől, otthon is maszkban, kesztyűben kellett lennie, hogy még véletlenül se találkozzon a szervezete olyan kórokozóval, amit az immunrendszer nem tud leküzdeni. A autoimmun probléma megtámadta a tüdőt is, annak nagy erei is begyulladtak miatta. A gimnáziumi években rosszindulatú petefészek-daganatot is diagnosztizáltak Fanninál, megműtötték és kemoterápiát is kapott, a kórt legyőzte. Betegségei miatt a középiskolát magántanulóként végezte el, így tette le az érettségit. Ezt követően még tanult két évig kereskedő-üzletvezető szakon is. Immunbetegsége nagyjából 10 éve stagnál, azóta szteroidgyógyszereket sem szed, de a csontszerkezete most is gyenge azok mellékhatása miatt. Az ízületi károsodás miatt Fanninak térdprotézist, vállprotézist és csípőprotézist is kellett kapnia.

„Kerekesszékre szerencsére nincs szükségem, nehézséget csak a lehajlás okoz. De mindez nem gátolja a munkavégzést, vevőimet mindig ki tudom szolgálni. Többükkel baráti a viszonyom, akkor is alig várták, hogy visszatérjek, amikor a protézisműtétek miatt rehabilitáción voltam. Volt, akikekkel ebben az időszakban véletlenül futottam össze a városban, mindig kedvesen megjegyezték, jó lenne, ha már felépülnék és újra dolgozhatnék” – meséli a karitatív hálózat munkatársa. Fanni szabadidejében filmeket néz és zenét hallgat, sokat játszik keresztfiával is, akit sokszor meglátogat. Gyakran találkozik a barátnőivel is, akik közül az egyik kollégája a karitatív hálózatnál is. Nem váltótársként dolgoznak, de szoros köztük a kapcsolat, ismeri a fiát is egykori iskolájából.

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom

„Aki nyitott a sérültek felé, az ezt valamilyen szinten maga is visszakapja”

Több mint harminc éve dolgozik trolisofőrként, és közel húsz éve segíti szabadidejében a mozgássérült embereket. Brandt Viktor először az Álomszállítót álmodta meg, majd elkezdte az érintettek életét a mindennapokban is akadálymentesebbé tenni. Kirándulások szervezése mellett segíti az egyéni ügyintézéseket, igyekszik ott lenni mindenhol, ahol szükség van rá.

Elolvasom