null

„A vevőim kedvesek és aranyosak, szoktam velük cseverészni is”

Korábban délután, most délelőtt várja vásárlóit sorsjegyekkel, a viszonya pedig mindannyiukkal remek. Soós Sándorné betegsége miatt rendszeresen jár orvosi ellenőrzésre, de a munkavégzésben semmi nem akadályozza, a nyári szezonban otthoni kiskertjében is gazdálkodik párjával.

Soós Sándorné három éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítő asztala egy zalaegerszegi szupermarketben áll. A vármegyeszékhelyre egy közeli településről jár be, hogy vásárlóit a délelőtti órákban sorsjegyekkel várja. „Kezdetben délután négy és este nyolc között dolgoztam, utána pedig délután három és este hét között vártam az érdeklődőket. Amikor a délelőttös kollégám nyugdíjba ment – ez mintegy két hónapja történt –, megkérdezték, lenne-e kedvem délelőttre váltani, én pedig éltem a lehetőséggel. Az új munkarend miatt kicsit megváltozott a vevői köröm is: míg korábban főleg olyan emberek vásároltak nálam, akik munkából tartottak haza, most inkább az idősebb korosztállyal találkozom. Ők is kedvesek és aranyosak, szoktam velük cseverészni is. Olyan vevőm is van, akivel már baráti a kapcsolatom. Ő szinte napi szinten vásárol nálam sorsjegyeket, és rendszeresen visz a kolléganőinek is.”

Soós Sándorné korábban egészen más területen dolgozott, tizenegy évig egy világítástechnológiai vállalatnál látott el feladatokat. Új lehetőséget akkor kezdett el keresni, amikor az égőket és elektronikai alkatrészeket gyártó cég tönkrement. A karitatív hálózathoz a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését segítő EFOP-irodán keresztül jutott el. 

„Az egészségügyi problémám nem új keletű, már több mint két évtizede szenvedek Crohn-betegségben. Huszonkét éve meg is műtöttek, azt követően 10 éven keresztül szinte teljesen panaszmentes voltam. Amikor a betegségem fellángolt, újból operációra volt szükség, és akkor le is százalékoltak. Jelenleg biológiai terápiát kapok, amivel szinten tudják tartani a betegségemet. Az egyedüli nehézséget az adja, hogy az ellenőrzések miatt gyakran be kell járnom a kórházba.”

A karitatív hálózat munkatársa részmunkaidőben a Központi Statisztikai Hivatalnál is ellát feladatokat. „Ezt a négyórás, összeírói állást akkor vállaltam el, amikor a világítástechnológiai cég csődje miatt munkanélkülivé váltam. Meglétét jeleztem, amikor a karitatív hálózathoz jelentkeztem, és az szerencsére nem volt akadálya a sorsjegyárusításnak. Az összeírói munkakör azért jó, mert abszolút rugalmas: nem kell vele minden nap foglalkoznom, olyan ütemben végzem az ahhoz kapcsolódó feladatokat, ahogyan időm engedi.” Mivel Soós Sándorné családi házban él, sok teendője van a kertben is. Párjával, aki két éve ment nyugdíjba, zöldségeket is termesztenek. Van például saját paradicsomuk és paprikájuk, hagymájuk és krumplijuk, sárgarépájuk. Sok finomságot megtermelnek, ami a háztartáshoz kell, a család legnagyobb örömére.

Táborkeresés egy kerekesszékes konyhatündérrel

Flóra és az egyik barátnője elhatározta, hogy idén főzős táborba mennek, felfedezni az olasz gasztronómia világát. Tapasztalatom szerint a mi esetünkben nem elég egy szimpla jelentkezés, ezért első lépésként fel szoktam hívni a szervezőket, hogy tudják-e fogadni a kerekesszékes kislányomat. A telefon végén lévő hölgynek elmondtam a szükséges információkat, mire ő kerek perec kijelentette: „Anyuka, a gyermeke nem fogja jól érezni itt magát!” Elkeseredtem a válasz hallatán, és magamban hozzá is fűztem: ha így állunk hozzá már az elején, akkor nagy eséllyel így is lesz... Drávucz Rita jegyzete.

Elolvasom