Négy éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, és minden nap felszabadultan megy munkába, jól esik neki, hogy elfogadják. Lénárt Anita értékesítő asztalánál a vevők egy része már törzsvásárló, akikkel a kapcsolata közvetlen. Vannak olyanok is, akiket munkakörén túlmutatóan igazít útba a kórházi labirintusban, ami miatt szintén sok pozitív visszajelzést kap.
Lénárt Anita 2020 óta dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál, értékesítőasztala a kisvárdai kórházban áll. Remekül érzi magát ebben a munkakörben, a kollégáktól is mindig pozitív visszajelzéseket kap. „Nagyon jó a kapcsolatom a vásárlókkal is, sokat szoktam velük beszélgetni. Többen törzsvevők, a kórházi helyszín miatt pedig szóba szokott kerülni az egészségi állapotuk is, rendszeresen érdeklődök afelől. Jól esik nekik, hogy nem csak vásárlóként tekintek rájuk, hanem érdekel az emberi oldaluk is” – mondja.
Anitának von Willebrand kór miatt van súlyos vérzékenysége, mellette pedig mellékvesekéreg-elégtelensége. Az alapbetegségből adódó bevérzések miatt csont- és ízületi problémák is felléptek nála, ami miatt több műtéten is át kellett esnie. Kezelésre ma is szüksége van, rendszeresen kell orvosi kontrollra járnia. „Munkakezdéskor picit féltem attól, hogy a lottótársaság nem lesz elfogadó velem szemben – korábban az emberek nem igazán értették meg a problémámat –, de hamar kiderült, hogy nem kell ezen izgulnom” – emeli ki. Anitának a karitatív hálózat az első munkahelye, korábban iskolába járt, majd az édesanyját ápolta. „A gimnáziumot nappali tagozaton kezdtem, de amikor iskolaidőszakban lerokkantam – a bokám miatt három évig járásképtelen voltam, végül bokamerevítő műtéten estem át –, átmentem esti tagozatra, úgy tettem le az érettségit. Később édesanyám daganatos beteg lett, őt öt és fél évig ápoltam. Kontrollokra jártam vele, ha kórházba került, akkor is mellette voltam. Nagyon kellett figyelmem magamra is ahhoz, hogy tudjak rá vigyázni.”
Anita, amióta csak dolgozik, minden nap felszabadultan megy munkába, jól esik neki, hogy munkahelyén elfogadják, ez magabiztosságot ad neki. Szeret segíteni másoknak, akár csak azzal, hogy a nála érdeklődőknek elmagyarázza, merre van a kórházban a röntgen. „Mindig csodálkozom azon, hogy ezt mennyire megköszönik, mennyire hálásak azért, hogy kedves vagyok velük. Emiatt is kapok jó visszajelzéseket, ami nekem is jól esik.” Anitának váltótársa nincs, de a kórház másik folyosóján dolgozik egy kollégája, hasonló, de kicsit más időbeosztásban. Míg ő fél nyolctól fél tizenkettőig várja a vevőket az értékesítő asztalánál, addig a munkatárs nyolc órától délután egyig. Anita szabadidejében tévézik és zenét hallgat, amennyire energiája engedi, sétál és kirándul is. Imád főzni, hébe-hóba pedig szokott sütni is.
