null

Akkor segíthetünk, ha ismerjük a hallókészülékek korlátait

Sejtése mindenkinek lehet arról, milyen nagyothallóként élni, hallókészüléket vagy implantátumot használni, de egészen más mindezt megtapasztalni. Az érzékenyítő tréningek legnagyobb aha-élménye jellemzően az, hogy a hallássérültekre a környezetnek akkor is figyelnie kell, ha a legkorszerűbb hallássegítő eszközöket viselik.

Munkájuk eszközigényessége miatt az audiológusok ritkán jutnak el érzékenyítő tréningekre, de ha eljutnak, akkor a bemutatójuk komoly nyomot hagy a programok résztvevőiben. Hiába ismerjük ugyanis elmondásokból, milyen lehet nagyothallóként élni, hallókészüléket vagy hallást segítő, úgynevezett cochleáris implantátumot viselni, teljes képet csak akkor kaphatunk erről, ha magunk is megtapasztaljuk első kézből ennek velejáróit.

„Eszközökkel meg lehet például mutatni, hogy a készüléket nem viselő hallássérültek hogyan hallják a hangokat, hallásveszteségük mellett mit tudnak hasznosítani azokból. Ezen az ép hallással élők mindig meglepődnek, nem is gondolják, társaik mennyire keveset érzékelnek az elhangzott szövegekből, zenékből, hangmintákból. A többség a hallásjavító eszközök működésével sincs tisztában – mondja Várszegi Zoltán audiológus, hallásakusztikus, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán működő, az audiológusképzésébe is bekapcsolódó Hangzoona vezetője. Sokan azt gondolják, hogy akinek hallókészüléke vagy hallásjavító implantátuma van, az ugyanúgy hall, mint a jól halló társai, pedig ez nem igaz. Mindkét eszköznek vannak technológiai korlátai – ezek a zajkörnyezetből, a nagy távolságból, vagy éppen a rossz teremakusztikából adódnak – amelyek ugyan évről évre csökkennek, de meg nem szűnnek. Tehát hiába viseli valaki a legkorszerűbb eszközt, a hallást az sem adja vissza ugyanabban a spektrumban, mint az ép fül és az ép agy. Erre még azok az eszközök sem képesek, amelyekben már mesterséges intelligencia is dolgozik.” 

Semmi sem tökéletes

A szakember a hallókészülékek korlátait mindig bemutatja az érzékenyítő tréningeken, ahol rámutat arra, hogy a környezet az érintetteket hogyan tudja segíteni, mindennapjaikat hogyan tudna könnyebbé, gördülékenyebbé tenni. Az például komoly probléma, ha a tanár messze van az ilyen eszközt viselő gyerektől, vagy ha az osztályteremben nagy a zaj.

„Ha megkérem a gyerekeket arra, hogy az órán picit neszezzenek, a hang máris összemosódik a pedagóguséval, a kettőt nem lehet egymástól elválasztani, ezért, ha az osztályban hallókészüléket viselő diák van, az osztálytársaknak is figyelniük kell rá. A tanároknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a hallássérült gyerekekkel nem tudnak a zajos folyosón beszélgetni, és a tornaórán sem feltétlenül hallják meg, amit nekik mondanak. Ha ezt megértik, akkor ilyen esetekben közelebb tudnak menni a hallókészüléket viselő diákhoz, vagy ha a szünetben szeretnének vele beszélni, akkor behívhatják egy csendesebb helyre” – mondja az audiológus.

Túl a készüléken

Megesik, hogy a környezetnek nem csak magukat a hallást segítő eszközöket kell bemutatni, hanem azok kiegészítőit és tartozékait is – például az adóvevő-rendszereket –, amelyek a készülékek mikrofonjait úgymond meghosszabbítják. Ezzel kapcsolatban főleg a szülők tesznek fel kérdéseket, mivel nem mindig tudják, miért van rájuk szükség. Sokakban az is felmerül, hogy ezek esetleg ártalmasak lehetnek, ilyenkor az aggodalmakat kell eloszlatni. Jó, ha a társak azt is megtapasztalják, hogy a hallás milyen az adórendszereken keresztül, mikor van szükség annak be- és kikapcsolására. Szintén jó, ha a környezet tisztában van azzal, hogy a modern készülékek már a telefonokra, tabletekre, laptopokra is rá tudnak kapcsolódni, viselőik segítségükkel hozzáférhetnek minden olyan információhoz – legyen az navigációs rendszer, videófilm, oktató- vagy fordítóprogram –, ami azon fut.

Az érzékenyítő tréningek általános tapasztalata egyébként az, hogy a gyerekek sokkal jobban megértik a hallásfogyatékosság lényegét, fogékonyabbak az ilyen programokra már az eszközök bemutatása előtt is. Az elmondottakat evidenciaként kezelik, míg a pedagógusok picit szkeptikusabbak. Náluk a gátat gyakran csak az töri át, amikor a különbséget saját fülükkel hallják, eszközök segítségével. Az ilyen élmények sokkal erősebbek, sokkal maradandóbbak, mint amikor csak beszélünk arról, hogy miként érzékeli a hangokat egy hallássérült.

 

Fotó: Unsplash.com

Kézenfogva ballagunk – középiskolások egy jó ügyért

Tíz éve fut a Kézenfogva Ballagunk program, amit a Kézenfogva Alapítvány hívott életre annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok képzését, munkavállalását a középiskolások is támogatni tudják ballagásuk alkalmából. Egyfajta érzékenyítés is ez a végzős diákok, és rajtuk keresztül a társadalom egésze felé.

Elolvasom

Jókedv és pörgő kerék – a tánc mindenkit összeköt

A tánc felüdít és összeköt, közösséget formál, jótékony hatását a fogyatékossággal élő emberek is érzik. Ez hívta életre a Gördülő Tánccsoportot, amely ma már a kombitánc és a szemléletformáló programok felé is nyitott, vezetője rekreációs táborokat is szervez – nem csak kerekesszékes sorstársaknak, hanem nehéz sorsú embereknek is.

Elolvasom

Fogyatékossággal is versenyképesen

Sok vállalat pusztán azért alkalmaz megváltozott munkaképességű kollégát, hogy ne kelljen rehabilitációs hozzájárulást fizetnie, pedig lehetne ok az is, hogy az inklúzióval a cég saját működését javítsa – az erre való ráébredést próbálja katalizálni a Skilly. Fontos ugyanis, hogy a leendő munkavállalók és a feléjük nyitni próbáló cégek megkapják a szükséges segítséget.

Elolvasom