Több mesekönyv és ismeretterjesztő kiadvány után egy társasjátékot is készített A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány, nemcsak az érintett kicsiknek és nagyoknak, hanem az átlagos gyerekeknek és felnőtteknek is. Segítségével még több emberhez eljuthat annak üzenete, hogy ha vannak is nehézségek, de végtaghiány mellett is lehet boldog és teljes életet élni.
Magyarországon évente 50-60 végtaghiányos gyerek születik, akik integrált környezetben, befogadó közösségben teljes életet élhetnek. Ezt segíti csaknem 40 éve A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány, amelyet érintett szülők hoztak létre. A civilszervezetnek fontos feladata a szemléletformálás, aminek jegyében négy éve három korosztálynak is kiadtak mesekönyveket és ismeretterjesztő anyagokat.
„A három évnél kisebbeknek egy testsémafejlesztő kiadványt készítettünk, aminek külön érdekessége, hogy az illusztrációit középiskolás gyerekek rajzolták meg a közösségi szolgálat keretében. Képeik azt mutatták be, hogy az emberi test mennyire sokféle lehet. Külön szempont volt, hogy rajzaik ne csak azt ábrázolják, hogy valaki lehet alsó- vagy felsővégtag-hiányos, hanem általában azt, hogy az emberek sokfélék. Azt is szerettük volna megjeleníteni – ennek külön fejezetet szenteltünk –, hogy a végtaghiányos személyek nemcsak gyerekek lehetnek, hanem felnőttek, édesanyák és édesapák, nagymamák és nagypapák is. Ezt azért akartuk kiemelni, mert a fogyatékos embereket sajnos gyakran infantilizálják” – mondja Lévay Petra, A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Az óvodás korosztály számára Az állatkert hőse című mesekönyvet adaptáltatta az alapítvány, méghozzá úgy, hogy abban a főszereplőt átrajzoltatták végtaghiányos főhősre. Ez a kötet két verzióban készült el, az egyikben egy felsővégtag-hiányos kislány, a másikban egy alsóvégtag-hiányos kisfiú szerepelt. „Itt szándékos volt, hogy magához az alaptörténethez nem nyújtunk, csak az illusztrációkból, a grafikákból derült ki, hogy a főszereplők végraghiányosak. A könyvhöz készült egy egyhetes foglalkozásterv is, aminek megalkotója egy óvodapedagógus volt. A foglalkoztatófüzet kifejezetten a végtaghiány témakörét dolgozta fel, segítve a kicsikkel foglalkozó szakemberek munkáját. Maga a kiadvány, amit az óvodapedagógusok ingyen érhetnek el, akkor is hasznos, ha egy közösségben van végtaghiányos gyerek, és akkor is, ha a cél pusztán a szemléletformálás.”
Az alapítvány harmadik mesekönyvét Kiss Judit Ágnes költő- és írónő alkotta meg Radnóti Blanka grafikusművésszel. Ez a Csodabogár nevet viseli, főszereplője pedig egy végtaghiányos kislány, aki a nehézségekkel megküzdve ugyanúgy éli életét, mint ép kortársai. A 6-10 éves kisiskolásoknak szóló könyv számtalan díjat nyert, tartozik hozzá két óravázlat és két foglalkozásterv is, amit a pedagógusok a könyvvel együtt ingyen szerezhetnek be az alapítványtól. A kötet nemcsak a végtaghiányos gyerekek közösségekbe való beilleszkedését segíti, hanem bárkiét, aki eltér a többségtől.
Érkezik a folytatás
„Mivel éreztük, hogy a könyvekkel komoly témákat is lehet kedvesen, érthetően és könnyen befogadhatóan tálalni, szeretünk volna azok nyomvonalán továbblépni. Elkezdtünk társasjátékban gondolkodni, és a szemléletformálást annak segítségével folytatni. A játékunk alaptörténetét az adta, hogy kitaláltuk: Zsófi, a Csodabogár főhőse, szeretne társaival az iskolából kijutni, és együtt elmenni piknikezni. A táblajáték ezt próbálja segíteni négy nehézségi szinten. A legalsó a legkisebb gyerekek számára is érthető, a többi pedig lefoglalja a nagyobbakat és akár a felnőtteket is. A játékban az iskola területét kooperatív módon hagyhatják el a gyerekek, egymással nem versengve. Ezzel akartunk rámutatni arra, hogy a célokat a leginkább egymással együttműködve érhetjük el."
A végtaghiány témája a játékszabály leírásában – a történeti szálban – is megjelenik, de nem erőltetett módon. "Kifejezetten figyeltünk arra, hogy a szemléletformálás finom és indirekt legyen. Ennek eszköze például az, hogy a nyolc játékkarakter közül néhányan vágtaghiányosak, és mindannyiuknak vannak olyan segítő és hátráltató tulajdonságaik, amelyek a játék bizonyos lépéskombinációiban használhatóak. A végtaghiány velejáróit vicces, tréfás szövegekkel jelenítjük meg, segítve azt, hogy erre az állapotra ne csak negatív előjellel gondoljanak a gyerekek. Hogy tudatosuljon bennük, bizonyos dolgokban az érintettek is lehetnek nagyon ügyesek. Jók lehetnek akár a sportban, akár a művészetekben, akár egyéb területeken. És noha nekik is vannak nehézségeik, élhetnek teljesen átlagos, normális életet. A végtaghiányos karakterek mellett olyan szereplők is vannak a játékban, akik másban térnek el az átlagostól. Például abban, hogy kevésbé járnak divatos ruhákban, vagy éppen erősebb a testalkatuk, úgymond dundik. Nekik szintén vannak segítő és hátráltató tulajdonságaik."
Finoman és érzékenyen
Ahogyan a Csodabogár illusztrációit, úgy az új társasjáték grafikáit is Radnóti Blanka készítette, aki a végtaghiány témáját ez alkalommal is érzékenyen, finoman közelítette. A vizualizáció a játékban is kulcskérdés, ugyanis az átlagemberek alig látnak a mindennapokban érintetteket.
„Sajnos még ma is kevés az olyan tartalom – legyen az reklám vagy mese –, amiben a végtaghiányos emberek megjelenhetnek. Pedig ez nemcsak a szemléletformálást segíti, hanem jó érzés a végtaghiányos gyerekeknek is. Furcsán hangozhat, de például a Csodabogár megjelenésekor magam is meghatódtam, pedig én felnőtt vagyok. Jó volt látni, hogy megrajzoltak egy végtaghiányos kislányt, aki egy mese főszereplője lehet. Ezt látva a gyerekek elhihetik, hogy ők sem csak láthatatlan szereplők lehetnek, hanem akár főhősök is egy történetben. A társasjátékot szeretnénk bemutatni a gyerekeknek akkor is, amikor a Magyar Parasport Napján iskolákba látogatunk el, és már várják az alapítványunk tagjai, partnerintézményei is. Az átadását a tervek szerint kíséri majd egy rövid, szemléletformáló előadás is.”
A társasjáték kiadását nemcsak hosszas tervezés, hanem komoly tesztelés is megelőzte, amibe végtaghiányos gyerekeket, tiniket és fiatal felnőtteket is bevontak. Ők a játékot az alapítvány munkatársaival együtt próbálhatták ki, és elvihették a saját társaságukba is. A munkába bekapcsolódott a társasjátékokat támogató és terjesztő, magyarországi társasjáték-kultúrát népszerűsítő Homoludens.hu Egyesület is. Ők a játékot a saját klubestjeiken tesztelték változó közönséggel. A végső tesztelés egy nagy társasjáték-kiállításon zajlott a végleges grafikával. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült, hogy játék serkenti a kooperációt, és nem a versengésre ösztönöz. Úgymond formálja a látásmódot, ami hatalmas előny.
