Megváltozott munkaképességgel sokan nehéznek érzik az álláskeresést, és a cégek egy része sem tekinti magától értetődőnek, hogy nyisson az érintettek felé. Ezt tartotta szem előtt a legnagyobb hazai álláshirdetési portál, amikor útjára indította az összekapcsolódást segítő weboldalát, amelynek formálásába csaknem két éve a KézenFogva Alapítvány is bekapcsolódott.
Magyarországon több mint félmillió 19 és 64 év közötti ember él megváltozott munkaképességgel, de foglalkoztatottsági arányukon még lenni mit javítani, pláne a versenyszférában. Elhelyezkedésüket máig nehezíti, hogy sok munkáltató és munkavállaló nincs tisztában azzal, hogy ilyen esetben mi segítheti a munkába állást, hogyan hidalhatók át az esetleges nehézségek. A nyitás mellett nem csak az állami támogatások és a kedvezőbb adózási feltételek szólnak, hanem az is, hogy a megváltozott munkaképességű emberek értékes, lojális munkavállalók, akik hálásak azért, ha a gyakorlatban is bizonyíthatják rátermettségüket. Ezt ismerte fel a Profession.hu is, amikor három évvel ezelőtt elindította Az emberi oldal névre keresztelt weboldalát, ami megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését segíti. Ezen az oldalon jelképes, egyforintos díjért adatók fel olyan hirdetések, amelyek megváltozott munkaképességű embereknek kínálnak munkalehetőséget.
Az állásportál programjába tavaly a Kézenfogva Alapítvány is bekapcsolódott szakmai partnerként, a tudásbázis az ő segítségükkel bővült. A weboldal ma már nem csak arra ad lehetőséget, hogy az érintettek a nyílt munkaerőpiacon találjanak munkát, hanem arra is, hogy a cégek is tudatosabban készüljenek erre, elérjék az ezt segítő információs anyagokat, kedvcsináló videókat, megismerjék a sikertörténeteket. A cégek kérhettek tájékoztatót a Kézenfogva Alapítványtól is, erre eddig már közel negyvenen jelentkeztek. Edukációs anyagokat a munkavállalók is elérhetnek ezen a felületen, ami számukra is nagy segítség.
Közösen minden jobb
Tavaly nyáron a Profession.hu a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci helyzetéről reprezentatív felmérést is készített, annak eredményeit pedig összegezte. Ebből kiderült, hogy a munkát megkezdő érintettek 82 százaléka azt érzékelte, hogy kollégái elfogadóak és nyitottnak. Az első találkozáskor és a betanulási időszakban ez az arány alacsonyabb volt, de már akkor is megközelítette a 70 százalékot. A beilleszkedés a legtöbb esetben sikerrel zárult. A felmérésből az is kiderült, hogy a többségi munkavállalóknak majdnem fele dolgozott már együtt megváltozott munkaképességű kollégával, főképp olyannal, aki mozgásában vagy hallásában volt korlátozva. A többségi dolgozók több mint 50 százaléka úgy nyilatkozott, hogy jó élmény volt számára a közös munka, 45 százalékuk pedig nem érzett jelentős különbséget a nem megváltozott munkaképességű kollégákkal való együttműködéshez képest. A munkavégzés során ritkán előforduló, de kihívást jelentő tényezők közül leginkább a sérült emberekkel kapcsolatos tapasztalat hiányát és az ebből fakadó bizonytalanságot említették a dolgozók.
A felmérés kitért arra is, hogy a sérült emberrel együtt dolgozó munkavállalók tapasztalták-e kollégájuk megkülönböztetését. Az eredmények azt mutatták, hogy 80 százalékuk egyáltalán nem érzékelt ilyesmit, és aki igen, az sem feltétlen negatívat: a megkérdezettek 9 százaléka pozitív, míg 9 százaléka negatív diszkriminációról számolt be. Csak ritka esetekben tapasztaltak a munkavállalók nehezen áthidalható vagy megoldhatatlan problémát a közös munka során. A felmérés összességében rámutatott arra, hogy a megváltozott munkaképességű emberek rengeteget adhatnak a munkahelyi közösségeknek, igazoltan pozitív hatással vannak a vállalati kultúrára is. Bevonásukkal javítható a cégek megítélése, és értelemszerűen csökkenthető a munkaerőhiány is.
Fotó: Unplash.hu
