Az akadályok és a tabuk ledöntését tűzte ki célul Drávucz Rita, a Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagykövete
„Friss veszprémiként arra törekszünk, hogy a környéket minél jobban felfedezzük”
Élete tíz évvel ezelőtt változott meg egy sportbaleset miatt, de elfogadta az új helyzetet, a mindennapokban nem okoz számára akadályt a mozgáskorlátozottság. Papp Mihály hat éve dolgozik a nemzeti lottótársaság karitatív hálózatánál sorsjegyárusként, de nem ugyanazon a helyszínen: kezdetben egy budapesti szupermarketben állt az értékesítőasztala, de miután közel egy éve Veszprémbe költözött párjával, ott folytatta a munkát.
„Jó megtapasztalni, hogy mások szeretnek, és hogy én is tudok szeretetet adni másoknak”
Nógrádi Áront ma már megbecsülik és elfogadják a munkahelyén, de az élete nem indult ilyen egyszerűen. Az iskolai években sokat bántották és csúfolták, még a tanárok egy része sem tudott mit kezdeni azokkal a viselkedésbeli sajátosságokkal, amelyek az autizmusból eredtek. Gyerekkorában a zenélés és az éneklés hozott neki megnyugvást, mára pedig eljutott oda, hogy közösségekbe jár, és két kórusban is énekel.
„Ha zenét hallottam, már gyerekként táncikáltam, és pörgettem a szoknyám”
Bár gyerekkorában a gyermekbénulás ellehetetlenítette azt a vágyát, hogy táncos legyen, hatvanéves korában megismerkedett a kerekesszékes tánccal, ami a szenvedélye lett. Pazzagli Ágnes szinte kezdőként nyerte meg egymás után kétszer a hazai freestyle bajnokságot szólóban, a szentpétervári világkupáról pedig közönségdíjat hozott el, ami nem orosz származású versenyzőként hihetetlen bravúr.