null

Az éremeső mögött: edző a parasport világában

Kerekesszékes vívóink három éremmel tértek haza a tokiói olimpiáról, a sikerük mögött rengeteg munka áll. Milyen felkészítés kell ahhoz, hogy a versenyeken csúcsformában legyenek a sportolók? Hogyan lesz edzőből paraedző?

Nemcsik Zsolt a 2004-es athéni olimpián egyéni kardban lett ezüstérmes, világbajnokságon pedig többször is állt csapattal a dobogó első és második fokán. 2010-ben Olaszországba költözött, ahol a versenyzés mellett edzőként is dolgozott. Magyarországra 2015-ben tért vissza utánpótlásedzőként, felesége hatására ekkor kezdett el parasportolókkal is dolgozni.

„Az ő inspirálására indultam el ebbe az irányba, megkezdődött a közös munka. A következő lépés az volt, hogy a riói paralimpia után Szekeres Pál akkori szövetségi kapitány megkérdezte, lenne-e kedvem foglalkozni a kerekesszékes vívóválogatottal. Volt kedvem, és egy olyan társaságot ismerhettem meg, akik szellemileg teljes értékű emberek, nagyon megérdemlik a sikert” – mondja.

Bár a paralimpia sokkal kevesebb figyelmet kap, a sportolóknak ugyanúgy meg kell küzdeniük a sikerekért. Eredményeikhez professzionális felkészítésre van szükség, a versenyzők ugyanannyit edzenek, mint az épek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy heti nyolc-kilenc alkalommal kell fegyvert forgatniuk. Bizonyos szempontból a paravívás még nehezebb is, ugyanis ott a három nemből – kard, tőr, párbajtőr – mindenki kettőt vív. Az épeknél ez nem javasolt, ott a sportolók csak egy fegyvernemmel szoktak versenyezni. Ez a különbség azt is eredményezi, hogy a paravívóknak több edzője van.

Nemcsik Zsolt

„Én kardban vagyok Veres Amarilla edzője, míg kollégám, Kovács Iván párbajtőrben segíti a felkészülését. Mivel itt speciális izmokat kell erősíteni, mellettünk erőnléti edző is részt vesz a munkában, a fizikai felkészülést ő irányítja, ő építi föl a kondicionáló programot a versenynaptár ismeretében. A kerekesszékes vívóknak kiegészítő edzésként hetente legalább egyszer, de inkább kétszer javasolt ilyen edzés” – mondja Nemcsik Zsolt.

Pásthoz rögzítve

A paravívók a sérülés típusától és mértékétől függően különböző kategóriákban versenyeznek. Az A-kategóriába azok tartoznak, akiknek stabil az ülőegyensúlyuk, ép a vívókarjuk, a lábuk pedig hozzájárul az ülőegyensúly megtartásához. B-kategóriában azok a gerincsérültek vívnak, akik napi szinten is kerekesszékben élnek. Nekik közepesen jó az ülőegyensúlyuk, ép vagy minimálisan gyengült izomerővel rendelkezik a vívókarjuk, a lábuk viszont nem vesz részt az ülőegyensúly megtartásában.

Mivel az egyes kategóriák között hatalmas a különbség – a gerincsérültek mozgástartománya sokkal szűkebb, izomműködésük is gyengébb –, az egyes csoportok egymással nem szoktak versenyezni. Van a kerekesszékes vívásnak egy C-kategóriája is – az nem paralimpiai szám –, amelybe a legsúlyosabb sérültek tartoznak. Ilyen vívóból kevés van, Magyarországon Nemcsik Zsolt is csak egyetlen sportolóról tud.

Asszó az épekkel

A paravívók kéztechnikája meglehetősen hasonlít az épekéhez, a tudás alapját esetükben is annak elsajátítása adja, éppen ezért a fejlesztés központjában is ez áll. Fontos az is, hogy paralimpikonokat megfelelő edzőpartnerek – köztük ép versenyzők – készítsék fel.

„Ők ilyenkor kerekesszékben ülve segítik a munkát, amiért nagyon hálásak vagyunk. Sokan jelentkeznek erre a feladatra, de sajnos nem elegen. Nekem egyébként meggyőződésem – és ezt hirdetem is –, hogy a kerekesszékben történő vívás az épek számára is hasznos. Nagyon fejleszti ugyanis a koncentrációt, ezáltal pedig azt is segíti, hogy az épek technikája javuljon. Ez abból adódik, hogy a kerekesszékes versenyzők között kicsi és rögzített a távolság, így az esetleges hibákra sokkal jobban kell figyelni” – mondja Nemcsik Zsolt.

Ugyan paravívásban komoly sikereket értünk el, a kerekesszékes vívás egyelőre nem része a hivatalos edzőképzéseknek. Nemcsik Zsolt ezen is szeretne változtatni. „Az edzői munka mellett oktatok a Testnevelési Egyetemen, az egyik fő feladatom pedig az, hogy a régebbi képzések tanmeneteit megújítsam, a modern vívás irányelveihez igazítsam. Mivel ennek része a kerekesszékes vívás, hamarosan az edzőképzésen is több szó eshet erről” – emeli ki a szakember. Mint mondja, nagyon fontos, hogy a leendő trénerek tisztában legyenek azzal, hogy az integrált edzések nem csak a paravívóknak válnak hasznára, hanem az épeknek is.

Nemcsik Zsolt és Osváth Richárd

Szerzett vagy veleszületett?

A paravívás kategóriabesorolása nincs hatással, hogy valaki veleszületetten vagy szerzetten sérült, egyedül a súlyossági szint számít. Bár ezt sokan nem tudják, a többség a vívást már sérültként kezdi. Jó példa erre Hajmási Éva, aki egy balesetben vesztette el az egyik lábát, a vívással pedig csak azt követően ismerkedett meg. Így lett világbajnok és szerzett Rióban és Tokióban is olimpiai érmet. Vele ellentétben a versenyzők kisebbik hányada még épként tanul meg vívni, majd baleset vagy műtéti hiba miatt kerül kerekesszékbe. Közéjük tartozik a Tokióban egyéni ezüstöt szerző Osváth Richárd, aki erdélyi magyarként tőrben román bajnok is volt utánpótlásban. Térde egy műtérsorozat miatt ment tönkre, de a pályát kerekesszékben folytatta, Rióban és Tokióban is szerzett olimpiai ezüstérmet magyar színekben, volt világbajnok és Európa-bajnok is.

 

Tabuk nélkül Drávucz Ritával

Hogyan készíti fel egy szülő kerekesszékes gyermekét a felnőtt életre? Hogyan támogatja lelkileg? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszol a nemzeti lottótársaság szemléletformáló kampányának részeként indított videósorozatban Drávucz Rita, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó és a Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagykövete. Rita kislányát 2 évesen diagnosztizálták egy ritka, genetikai izomsorvadásos megbetegedéssel.

Elolvasom

Az akadályok és a tabuk ledöntését tűzte ki célul Drávucz Rita, a Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagykövete

Sorozatunkban Drávucz Rita, világ-és Európa-bajnok vízilabdázó állt kamera elé, aki az elmúlt egy évben érintett szülőként és a Szerencsejáték Zrt. játszótérépítési programjának jószolgálati nagyköveteként különös figyelmet fordított az akadálymentesítés elősegítésére, mindemellett pedig arra, hogy lányával, Flórával közösen a befogadó szemléletmódot már gyermekkorban megismertesse környezetével. 

Elolvasom

Tabuk nélkül Ekler Luca paralimpiai bajnokkal

"Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!" szemléletformáló programunk keretében életre hívott videósorozatunk Tabuk nélkül szekciójában meghívottaink olyan tabukérdésekre válaszolnak, amiket ti kérdeztetek és sokunkban felmerült, de korábban nem mertük megkérdezni. Célunk, ezáltal olyan üzenetek átadása a társadalom számára, ami elősegíti a fogyatékossággal élőkkel szembeni sztereotípiák lerombolását.

Elolvasom